Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)

1944-09-15 / 9. szám

1944 szeptember 15 “KRÓNIK A” 11-IK OLDAL ERDÉLY GYULAI PÁL. Vadregényes fenyvesek homálya, Sjziklabércek felhők közelében. Üdvözöllek, mint anyát a gyermek, Hü szerelmem forró érzetében. Szebb talán a rónaság vidéke, Delibábos pusztáknak lapálya, S vonzó, enyhe édes mosolyával Vidám halmok, völgysikok hazája. Mindiába . . . köztetek születtem, Csermelyzugás, bérei vadvirágok! Szivem egy és szivem egy szerelme Csak egyért, csak értetek sóvárog. Mily dicső bércek közt az élet! Föld fiához közelebb az Isten. S messze mindaz, min a nagyvilág csüng, Sápadozva, mint rab a bilincsen. Forróbb itt a szülőföld szerelme, Szabadabb a szívnek dobbanása, A gyönyörrel félelem határos, S nagyszerűbb a lélek gondolása. lm az ég és tiszta levegője, lm az erdők tengerének árja, Mily örök zöld s mint a büszke lélek Fellegekben úszik, koronája, Hótetőknek távol csillogása Ráfénylik az erdők éjjelére, Színeiből gyönge szivárványt sző Hajnal, alkony a táj kék egére. Oh, minő kép! Smaragd halmok, völgyek Koszorúja, mint egy tündérálom: Kékes ködben elzavart falucskák, S dűlt tornyáról egy-egy mohos várrom. Bércoldalban nyájak legelésznek, Csermelyek kigyódznak a határon, És fészekként könnyű malmok függnek Zuhatagot siró vén sziklákon. Itt kel a nap, itt nyugszik le később, Itt néz a sas büszkén a szemébe, Itt ereszti meg szárnyvitorláját, Hogy elsápad a kelő hold képe. Itt zenditi az erdők tündére Fuvoláját sokszor, csendes éjjel, Kérve a hold édes mosolygását. Bus dalával, harmatos szemével. Szánja a hold, föllebbenti fátylát Ajakára nyájas mosolyt vészen, És szerelme fényes tengerárját Elönti az erdő messzeségen. Néz a pásztor, s bámulja világát Hosszú horgas botjára hajolván, S elmereng a búgó vadgalambok, Fürészmalom s vízesés siralmán. Olykor-olykor a szomszéd faluból Csaholása hallik az ebeknek, S a kanyargó utakon nyikorgó Döcögése borviz-szekereknek. Néha csönd lesz, de később a légen Egy-egy hosszú mély kiáltás zug át, Pásztor szól a lobogó tüzeknél: “Hej, fiú te, terítsd meg a marhát!” Őrházaknál hamvadó tűz pislog: Egy-egy székely arra veszi útját, Hosszú puska mellett énekelvén Mádéfalva keserves nótáját. .. De ki tudna mident elbeszélni Rólad, édes gyönyörű vidékem? Mégis: mert hogy kéjittas szemeim Omló könnyek csermelyében érzem? Oh, e várak s őseid sirhalma Kérdik tőlem: hol Attila népe? Él-e még a székely? S ha él, merre Szabadsága, neve, dicsősége? E kérdés hoz könyüket szemembe: Siratom én elhunyt szabadságod, S hired, melyet fényessé nem teszen Nap- s holdfényben tündér csillogásod. De mért sirjak? . . . Amott a sziklákon Fölrepülni sascsoportot látok . . . Hah, e bérc a sásoknak tanyája, S itt születnek mennydörgő villámok! Tán e népnek majdan a sasokkal A magasba szárnyal gondolatja, S a viharnak szabadságéneke Hideg keblét egykoron meghatja. S meglátjuk még szögzett szárnyainak Napsugárhoz merész röpülését, S meghalljuk tán hosszú ébredése -.Villámokkal terhes mennydörgését. *8 SS \ A Mars lakói (Folytaáts) Lowell amerikai csillagász, aki jelenleg legtöbbet foglalkozik a Marsproblémával, mesterségesen készülteknek tartja a Mars csa­tornáit; szerinte ezek a csatornák geometriai szerkezeteknek lát­szanak s ezek a nagyméretű geo­metriai konstrukciók szükség kép­­pen emberi értelmet tételeznek fel. Lowell nem Tiiszi, hogy ezek a geometriai alakzatok csupán a ter­mészet játékai s arra hivatkozik, hogy geometriai arányokat a ter­mészetben csak igen kis dolgok­ban láthatunk: az ásványok kris­tályaiban s a rovarokon. Ebben azonban Lowell téved, mert olyan geometriai szerkeszeteket lát ő a Marson, amit mi, hogy messzebb ne menjünk: a Holdon is látha­tunk; ha teleszkóppal nézzük a Holdat, a Tychotól s még néhány más nagy krátertől hatnyolc sötét vonal sug.árzik ki. Ezeknek a sö­tét vonalaknak mibenlétét még eddig nem sikerült megállapítani, noha a Hold százszor közelebb van hozzánk, mint a Mars. Az embereket azonban kétség­telenül izgatja a Mars lakók kér­dése és időnként különféle tervek merülnek fel arra hogy a Mars­lakókkal, ha ugyan vannak, érintkezésbe léphessünk. Az egyik terv szerint óriási villamos ára­mokkal számsorunk első tagjait kellene jeleznünk; “egy, kettő, három”... A másik terv szerint fel kellene tüntetnünk ezt a mate-, matikai képletet: 2x2—4, mások szerint óriási fényözönnel Pytha­goras tételét kellene ábrázolni, a célból, hogy a Mars-lakók ezt meglátva? valami jellel válaszol­janak reá. Hiába tűztek ki a nagy kérdés megfejtésére pályadijakat egyes emberek, akikben több volt a kí­váncsiság, mint a csillagászati tu­domány: még nem merült fel egyetlen praktikus eszme sem arra nézve, hogy miként lehetne valami jelet adnunk, melyből a Mars esetleges lakói megtudhat­nák, hogy a Földön eszes lények vannak. A pár év előtti rádiós kísérlet semmi eredménnyel nem járt. Nem sokat remélhetünk a csil­lagászati műszerek fejlődésétől sem. Kétségtelen ugyan, hogy optikai műszereink egyre tökéle­tesebbekké válnak és segítségük­kel az emberi szem a csillagászati BUY WAR BONDS! Kucsmák, kendők lengettek ... A zaj lecsillapultával a kézmosás rö­vid szertartása ismétlődött. Aztán ima ... keresztet vetettek és evvel a koronázási szertartás utolsó szakasza is bevégződött. A koronázás alkalmából a fő­város megvendégelte a szegény népet. Hatvanezer ember kapott ingyen gulyást azon a napon. A koronázási lakoma után a főúri hölgyek hódolását fogadta Zita királyné, délután három óra­kor pedig az országgyűlés két há­zának küldöttsége járult a királyi pár elé, hogy a százezer darab aranyból álló koronázási ajándé­kot a koronázás emlékére hódolat­tal átnyújtsa. A király köszönettel fogadta a nemzet ajándékát s kö­zölte a küldöttséggel, hogy nem­zeti jótékony célra kívánja azt for­dítani. A koronázási nap legutolsó hi­vatalos cselekménye a koronázó országgyűlés délutáni folytatása volt. Az együttes gyűlésen hiteles jegyzőkönyvbe foglalták a főren­dek és képviselők a koronázás megtörténtét és evvel az ország­gyűlés véget ért. HUNGARY AND THE HUNGARIANS (Continued from Page 1) monument in Budapest and when Hungary, under German pressure, declared war against the United States the government made it clear that this step was done un­der duress; 24 hours before the bitter note was handed over to Secretary of State Hull a new in­stalment of Hungary’s world war debt was paid to Uncle Sam. Many Hungarian diplomats stay­ed on in Washington and Lon­don, helping the Allies in their war effort. No wonder that the Hungarians are unpopular with the Nazis; we have this also on the authority of Arvid Fredborg in his brilliant book, “Behind the Steel Wall.” It is important to hear in mind that not every state fighting willy nilly on the side of the Axis is a totalitarian dictatorship and a blot on human civilization. Neither is every country fighting on the side of the United States a liberal de­mocracy. Hungary is a country of great and lasting values. It is to be hoped for that she finds a place in a Happier Christian Europe to which she is justly entitled. As Christians we are compelled to be charitable to our enemies; it should not be difficult, therefore, to treat with charity a nation which is our “enemy" only in name. távolságokat egyre jobban le tud­ja győzni és segítségükre van a vizsgáló emberi szemnél sokkal tökéletesebb kutató eszköz: a te­leszkóppal kombinált fényképező gép is. De mi haszna, ha a Mars bolygót oly közel látnok is, hogy szinte meg lehetne fogni: látni akkor sem sokat látnánk rajta, mert szörnyű gyorsasággal foj^g földünk is, a Mars is és ebbep a gyors forgásban az alakok és szinek egybeolvadnak, elmosjpíjl-. nak. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents