Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-08-15 / 8. szám
2-IK OLDAL “KRÓNIK A" 1944 augusztus 15 Németország összeomlás küszöbén Különösen az orosz offenziva rohamos térfoglalása, egyre közelebb viszi a háborút Németország szivéhez. Mihelyt a Szövetséges hadseregek a tulajdonképeni Németország határait kezdték fenyegetni, a német hadigépezet és otthoni front azonnal recsegni, ropogni kezdett. Bizonyos német tábornokok Hitler meggyilkolásával akarták kierőszakolni a döntő fordulatot. Céljuk az volt, hogy a nazipárt fennhatóságának lerázásával, a német hadsereget igyekezzenek épen megmenteni és a szövetségesektől azonnali békét, vagy legalább is fegyverszünetet kérni. A gyilkos merénylet kudarcot vallott. De nem maradt hatástalan. Mert az a körülmény, hogy Hitler teljhatalmat adott a Himmler, Göring, Göbbels banda kezébe, már biztosan a vég kezdete. A szövetségesek katonai célkitűzéseinek aligha felelne meg, ha Németország katonai összeomlása nélkül adná meg magát, mert a németek legnagyobb erőssége a hadsereg s amig ez ép, addig a német uralomvágy nem tekinthető legyőzöttnek. Valószínű tehát, hogy Németország összeroppantását katonailag is teljessé kívánja tenni a legfőbb hadvezetőség és csak akkor jut majd szerep a német kérdés politikai részének megoldására, ha Németország felett katonailag is teljes ellenőrzést gyakorolnak a győztes szövetségesek. Még nem alakult ki tiszta és világos vélemény, hogy mit is kellene tenni Németországgal a háború után, Sumner Welles, a lemondott külügyi államtitkár, aki több ízben helyettese volt Hull külügyminiszternek, de később nézeteltérések merültek fel közöttük, most kiadott könyvében, Németország három darabra osztását javasolja. Mások hat részre bontanák a mai Németország területét és ismét más szakértők visszaállítanák a német császárság előtti szövetségi rendszert, amikor királyságok, fejedelemségek, nagyhercegségek és szabad városok kormányozták az egyes különálló államrészeket. A főcél természetesen, hogy Németország ne veszélyeztethesse többé a világbékét. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy ezt a főcélt nem annyira Németország felosztása, mint inkább a régi Osztrák-Magyar Monarchiának, vagy valami hasonló szerkezetű nagy Dunai Monarchiának visszaállítása szolgálná legjobban. Mert Németországot mindig a monarchia tartotta féken és minél erősebb az igy létesítendő Dunai Monarchia, annál hatásosabb a fék, melyet a németekre, főleg a poroszokra gyakorolhat. Elég a porosz junkerek uralmát megsemmisíteni, a német egységet alkotó részeknek nagyobb autonómiát adni, Kelet- és Dél-Né* 7.án -1' círni _és_ a .aze-wédiv?.'? tépne ... uozm az osztrák-magyar, továbbá nyugati és déli szláv államszövetséget a minden oldalról törvényesnek elismert Habsburg uralom alatt, hogy Németország sohase gondolhasson többé a nyugati latin vagy angolszász demokráciák megtámadására. Ha pedig ehez hozzájárulna, hogy a Szovjet Unió is őszintén germánellenes politikához kötné le magát és a moszkvai határozatnak megfelelően, az osztrák és magyar kérdést az utódállamok való barátságos megegyezésben, szintén ilyen alapon kívánná rendezni, Németország minden emberi számítás szerint, örökre el lenne ütve attól a lehetőségtől, hogy vérözönbe fullassza a világot, hitvány és aljas elméletek és gyűlöletek alapján. Római olasz lap támadja a Szövetségeseket Randolfo Pacciardi, aki a spanyol polgárháború idején a loyalista Garibaldi-csapatok parancsnoka volt, cikket irt a Voce Republicana című római lapban. Ebben először is azt hányja szemére a Szövetségeseknek, hogy Roosevelt elnök határozott Ígérete ellenére nem engedik meg az olaszoknak azt, hogy a felszabaditott területeket ők maguk kormányozzák, majd keserűen kifakad a Szövetségesek ellen a cikk mert ■— úgymond — “azok nemcsak hogy nem utasítják vissza, hanem egyenesen támogatják a monarchista Olaszországot." Signor Pacciardinak ez a megállapítása helyes. Az Egyesült Nemzeteknek eddig már több államférfija szögezte le eddig — közöttük elsősorban Winston Churchill — hogy szívesen látnák, ha azok az országok, amelyek a háború előtt királyságok voltak s amelyek átmenetileg a nácizmus uralma alá kerültek, a háború után is fenntartanák monarchikus államformájukat. Signor Pacciardi nem veheti rossz néven a Szövetségesektől, hogy okultak az első világháború tanulságain és hogy ahhoz tartják is magukat. A Szövetségesek jól tudják, hogy vesztett háborút legtöbbnyire káotikus állapotok, forradalmak, anarchiák szokták követni akkor, ha nincs aki azokat megakadályozza. Sajnos 1918-ban Közép Európában nemcsak hogy nem volt, aki megakadályozta volna, hogy az alkotmányos uralom megszűnjék és káotikus állapotoknak engedjen utat, hanem — hogy Magyarország példáját idézzük — a kérlelhetelen fegyverszüneti feltételek és az ország meg nem szállása azt bolsevizmusba kergették. Signor Pacciardi nem tagadhatja, hogy Olaszország is legyőzött ország, mely szintén nem immunis a vesztett háborúnak áldatlan kísérőjelenségeivel széniben; már pedig a Szövetségeseknek most ugyancsak elég gondjuk van s arra éppenséggel nem érnek rá, hogy Olaszországban belső zavarokat kelljen eliminálniok. AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA AMERIKAI MAGYAR HAVILAP Editor — SÁNDOR TARCZ - szerkesztő Published every month by “KRÓNIKA” Hungarian Press NEW YORK 16, N. Y. 307—5TH AVENUE SUBSCRIPTION: U. S. of AMERICA and CANADA $1.00 PER YEAR ELŐFIZETÉSI DIJ: az Egyesült Államokban és Canadában 51.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY — 10c — EGY PÉLDÁNY ÁRA Ottó örökös király üzenete Magyar Testvéreim! Miután Magyarország népe a brutális názi megszállás következtében nem ünnepelheti első apostoli királya, Szent István napját, reánk amerikai magyarokra hárul ennek az évszázados kedves kötelességnek a teljesité se. Őszintén óhajtom, hogy augusztus 20-án, vasárnap minden felekezet templomában néhány áhitatos percet szenteljen minden amerikai magyar Szent István király nagy emberi erényeinek. Ottó. Sg8S8888S88S8SSSSSSS88S8SS88SSSSSS8SS$SSSS8SSSSSSSSSSSSSSSSSS8SSSSS82SS8S8S88SSSSSSSSSSSSS: 5 •o •o fo * I Boldogasszony anyánk 8 TARKANYI BÉLA s| Bus szivem elfogul, könny fakad szemembe §§ Midőn Magyarország sorsa jut eszmbe. í§ Nem tudok gondolni szép hazám múltjára, II Hogy meg ne induljon könnyeimnek árja. S ekkor mint az elmúlt idők szellemének Bus hangja, megzendül szivemben az ének, — Meftyef-jsbir ei'eihi, rni'dd» ntejfe ésick, Az Isten anyjához sírva esedeztek: Sírva szól az ének: Boldogasszony anyánk! Nagy ínségben lévén, igy szólít meg hazánk: Magyarországról, romlott hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról! Elmentek csatákra, viti»k, elvérzettek, Uj hősök szállottak a síkra helyettek, S mig ők a hazaért véröket ontották, A családok otthon buzgón imádkoztak, Sírva imádkozták: Boldogasszony anyánk! Nagy Ínségben lévén, igy szólit meg hazánk: Magyarországról, romlott hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról! Midőn a bosszús ég legnagyobb csapása, A pártviszály rontott e szegény hazára, A jobbérzésüek, kikben sirt a lélek, Látván mint üldözik egymást a testvérek: Fájdalmasan zengék: Boldogasszony anyánk! Nagy ínségben lévén, igy szólit meg hazánk: Magyarországról, romlott hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról! Midőn a jó erkölcs s régi szent szokások, Romlásnak indulván, eljött a nagy átok, Az elkorcsosodás és hűtlenség átka, Mely a sirt még minden nemzetnek megásta: Kikben önzéstől ment hazaszeretetnek Szent tüze még lángolt, a nemesebb lelkek Szivrenditve zengék: Boldogasszony anyánk! Nagy Ínségben lévén, igy szólit meg hazánk: Magyarországról, romlott hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról! És midőn megkondult, miként a halálra Vált embernek, a végveszély órája: Midőn napja leszállt, eltűnt a régi fény, Midőn nem volt segély, nem volt többé remény: Följajdult az ének: Boldogasszony anyánk! Nagy Ínségben lévén, igy szólit meg hazánk: Magyarországról, romlott hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról!
