Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-10-23 / 17. szám
EBMELLEK Szatmár*, Bihar-, Hajdú- Szilágy vármegyékre terjedő társadalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyllttér sora 50 fillér, — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. — ... Telefonszám: 95. , ~ Felelős szerkesztő és laptulajdonos Simkó Aladár Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerk. jogosult. jiik ti kis birtokot. A mostani világháborúnak a magyar nemzetre nézve kétségtelenül legfőbb tanúsága az lesz, hogy a győzelemhez szükséges anyagi és erkölcsi erőforrásokat nálunk elsősorban a termőföldben és annak művelőiben kell keresnünk. Vannak ugyan, akik azt mondják, hogy ezt a háborút a német s nagyrészben az osztrák és magyar ipar fölénye nyeri meg. Ez az állítás csak részben igazság. A hadi-ipar határozottan nagyérdemű, sokat dolgozó munkásai mégis csak itthon vannak, itthon, a gyárak falain belül, munkásjóléti intézmények árnyékában végzik becsülni való munkájukat. A földművelők, a földműves munkások túlnyomó nagy része azonban kint a harctéren küzd oroszlánmódrq, úgy, hogy itthon az illetők szántóföldje, a nemzet és a hadsereg táplálkozásának ez az egyedüli forrása, tisztán a hátrahagyott család, az asszony, a ser- dületlen gyermekek, az aggok, a rokkantak munkabírására, munkakészségére van rábízva. Ha mindezekhez hozzátésszük azt, hogy a hadvezetöség eddig egyetlen kalapácsot, sem esztergapadot, sem más gépet nem foglalt le, hogy eredeti rendeltetésétől azt elvonja, — mig a legtöbb földmivesnek a lova, szarvasmarhája, szekere, szolgalegénye kényszer utján a hadsereg szolgálatába van állitva — a iegtárgyilagosabb igazságként állapíthatjuk meg, hogy nemcsak a mostani, hanem a régebbi háborúknak is legértékesebb, legtöbb áldozatot hozó tényezője a gazda, a földfnüves s különösen a kisbirtokos volt, Hángsulyozzuk e szót: kisbirtokos, mert hiszen Esterházy herceg, vagy Pal- lavicini őrgróf, vagy Károlyi Mihály gróf és még számosán a nagybirtokosok közül, akik katonai kötelezettségüknek is becsülettel és vitézül tesznek eleget, mezőgazdasági üzemük zavartalanságát a nagy nehézségek dacára tudják biztosítani. Helyettük dolgozik és gondolkozik alkalmazottaiknak kétségtelenül nagyon megfogyatkozott serege. A nagybirtok tehát, ha jóval nehezebben és költségesebben is. de be tudja mindig tölteni hivatását. Mint az idei terméseredmény mutatja, betöltötte a kisbirtok is a fentebb vázolt nagy nehézségek dacára, aminek máskép nem tudjuk magyarázatát adni, mint azzal az elvitázhatatlan ténnyel, hogy a kisbirtokkal nemcsak annak tulajdonosa, de annak egész házanépe szorosan egybe van forrva. A földművelő nép alatt tehát nem csupán magát a gazdát, de hitvesét, gyermekeit és egész környezetét kell értenünk, Mind, mind rendezi a földet, szereti s igy jussa is van annak tulajdonához, habár talán a telekkönyv nem is tünteti föl. Már pusztán a jövő érdekében is arra kell törekednünk, hogy a földbirtok meg megmaradjon azok kezén, akiknek vezetése alatt oly fényesen betöltötte nagy TÁRCZA.-s»*eM vándor. (Folyt, és vége.) Arcvonása bizalmat gerjeztett bennem és láttam belőle, hogy ez az ember valamikor jobb napokat élt. Valami sorsüldözött lehet. Felszólítottam, hogy kövessen a laktanyába. Mikor kissé felmelegedett, kiegyenesedett s láttam délczeg alakját, kreolbarna arczát és szemében bágyadt fény ragyogott; ruhája, bizony nagyon rossz volt, régen került ki a szabótól. A fűtőmmel behozattam egy veder langyos vizet, szappant és törülközőt, hogy mosakodjon meg, amit örömmel megtett. Vacsorámmat és egy üveg teát felajánlottam neki, amit igen mohón fogyasztott el. Amint mondá, két hét óta csak kenyeret evett s egy kevés pálinkát és vizet ivott. Mig ő vacsorázott, szét néztem ruhaládámban és bár olajos, de elég jó nadrágot, kabátot és egy egy meleg sipkát találtam. Beviitem a laktanyába és felajánlottam neki. 0 szabadkozott, de én egész parancsolólag mondtam, hogy vegye fel. Mikor a czipőjét lehúzta, az oly siralmas állapotban volt, hogy művészet lett volna még egyszer felhúzni; gondoltam egyet, fűtőmmel lehozattam halina csizmámat, a cipőmet átadtam neki. Azután megnéztem, .hogy kis feleségem mit tett tárczámba. Örömömre éppen egy korona volt benne, melyet átadtam neki azzal az utasítással, hogy itt az állomás végén van egy korcsma, ott kap meleg hajlékot egy- pár krajczárért, csak említse a nevem és mondja hogy én küldtem. Vándorom Párom lépést ment az ajtó felé és megállt, visszafordult, elém borult és sirt, mint a gyermek. Én nem tudtam szóhoz jutni és higy- jék el kedves olvasóim, én is sírtam, hogy miért azt nem tudtam. Végre megszólalt: Engedje meg, jó uram, hogy oly nagy bizalommal viselkedem irányába. 15 év óta senkivel sem éreztem oly rokonszenvvet mint önnel. Katholikus ember vagyok és önnek meggyónok, de azzal a kikötéssel, hogy vezetéknevemet, legalább mig élek, senkinek meg ne mondja. Megígértem. Ekkor remegő kezét nyujtá s megrázta az enyémet. Köszönöm, H. Károly vagyok. Atyám herczeg Eszterházynál intéző volt Öten voltunk gyermekek két leány és három fiú. Én mint íegkisebbik, a szülők szemefénye és kedvencze. Nékem minden meg volt engedve. Két leány nővérem fényes parthit csinált. Bátyáim a magyaróvári intézetet végezték és mind a kettenatyám keze alatt működtek. Én Kaposváron jártam 4 gymnasiumot, de szünidőben mindig a cséplésnél voltam a gépész bácsi körül és nagyon megszerettem a gépészetet. E^y ebéd alatt kijelentettem szüleimnek, hogy én lakatos leszek, azaz gépész, de nem gazdasági, hanem vasúti gépész, vagyis mozdonyvezető. Egy jót ka- czagtak rajta, nekem pedig elszorult a sziFogtöméseket, Farkas Mór aranykoronákat teljes garancia mellett készít; foggyökereket és fájós fogakat fájdalom nélkül eltávolít: vizsgázott fogtechnikus Nagykároly, Jókai-u.
