Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-10-23 / 17. szám

\2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1915. október 23. 17-ik szára. RÓTN LIPÓT I vaskereikeileie Háry károly I Icák-tér A4. IBBiBI&BBBBBBBBflBBBiBflBBBBBBlBBBBflB Borprés és szőlőzúzó, valamint szőlő taposó zsákok nagy választékban kapható. Carbid világítási célokra állandóan raktáron. Porosz fűtő szén kicsiben Egy tanuló fizetéssel felvétetik. m IBB^KSBIBI nemzeti és gazdasági hivatá­séit, mint az idén is íme Ausztriában hamarább rájöttek az igazságra, mint nálunk. Ott már leg­felsőbb rendelettel mondottak ki, hogy a háború tartama alatt mező vagy erdőgazdasági kisbirtok tulajdonjogéinak átruhéizáséit, valamint 10 évnél hosszabb időtartamra való haszonbérbe­adásátcsak járéisbirósági kör­zetként megalakított ingatlan- forgalmi bizottságok hozzétjá- rulásával engedik meg. Az el­idegenítés engedelme semmiesetre sem adható meg, ha a vevő azt fölaprózás vagy viszonteladás cé’jából kívánja meg­szerezni, vagy ha az eladás önálló kis­gazdaságok megszűnését, a termelőtől való elvonását és vadászterületekbe, vagy fényűzés célját szolgáló ingat­lanokba való beolvasztását vonja maga után. Ez a helyes. Ilyen rendelkezésekre volna szükség nálunk is már régen és van különösen most amikor azt létt­juk, hogy a kisbirtok az óriási nehézségek dacéira milyen fé­nyesen be tudja tölteni nagy nemzeti és gazdasági hivatá­sát, amikor látjuk, hogy a kisbirtok és annak tulajdonosai, voltak azok a bástyák, amelyek mecjwédték stm eyesz országot a tenger­nyi elíenseg pusztításától. Proíazis. — Úgy lehetne kezdeni, mint a mesét. . . . Hol volt, hol nem volt . . . még a „Jézus utón“ is túl, élt egyszer egy rőthaju, nyugtalan vérű, cifra kisemberke, aki jegy­zője volt a falujának. Ponyva ernyős tógát szállította ki na­ponként a községházából erre-arra, de leg­többször a megye székvárosába. Útitáskája tele volt mestersége szerszámaival, diósgyőri papirossal, indigóval, eohinorral, rengeteg súlyú Írásokkal, újságokkal, szalonkabáttal, lakkcipővel és bajuszkefével. Arcán a megfagyott gúny vagy káröröm tanyázott ilyenkor s apró, savó szemei zöldes fényt löveltok. Gondolata képzelt ellenség­nél tanyázott, szive tele volt lihegő bosszú­val. Csak akkor szelídült át tekintete, ha a közeledő kalandos eshetőségekre gondolt, mert hat leányos apai szive nyitva álltát az ilyenekre. — Vére azonban hamarosan le- csendesült s újból átvette a szót a furfangos és félelmes gorqó észjárás, melyek sok em­ber bosszantását, sőt tönkretételét, vagy megbélyegzését célozták. Memorandumokat irt, hol Főispán, hol pénzügyi titkár, vagy mások ellen s azokat széles gesztusok között, debreczeni század eleji diákok hangsúlyával olvasgatott fel. Akitől félt azt meggyanúsította: bemá­szott annak múltjába, íelszakitott régi sebe­ket, családi titkokat nyíltan feszegetett. De meglapuU és szolgálatra kész lett mindjárt ha hasznot sejtett, vagy feltűnési viszketegét megvakarhatta. Üldözött szegényt és gazdagot, keresz­tényt és zsidót s nem félt sem Istentől, sem Luczifertől. Gyűlölt emberéhez eljárt, behízelegte magát, rokonának becézte, ölelte-csókolta, ajándékot vitt házához és titkon éveken át romlásán dolgozott. Hivatalához nem értett, de oly hango­san tudott kiabálni kartársai előtt, hogy ezek a helyzet javítására alakított egyesület fő­jegyzőjévé választották, ám ez neki csak ornament, mert ahol tehette e címen hasz­not akart magáram szerezni. Addig kufárko- cíott, mig az egyesület lapszerkesztéssel is megbízta. Ez arra kellett neki, hogy politikai térre vigye az egyesületet, s hogy magát észrevé- tesse az irányadó körökkel »politikai fregoli- ságából magának legalább annyi hasznot szerezhessen, amely elég volt az előző évek fenegyerekeskedései s hivatali mulasztása feledés-be jutásához, illetve sima befeje­zéséhez. Ezek után már a kormány bizalmassává akart lenni. Ily célzattal intézett feljelentése­ket a főispáni titkár és főszolgabíró ellen is. Főszolgabiráját kartársai előtt úgy jel- ; jemezte, hogy neki módjában van őt lehetet­; lenné tenni ....................................................... (Z sandár....................darócz ....... sth) Ha nevet nem említenénk akkor is tudná mindenki, hogy az érendrédi kis Na­póleonról beszélünk, s hogy a mese nem is uj, mert ezeket már nevekkel együtt ezen lap előző számaiban mind elmondottuk. Eddig csak félmesét halottunk s ezt Nagy István csinálta. A többi része már nem. ő hozzá tartozik I A bonyodalom, a cselekvés már meg van, mcst már azoknak kell átvenni a szót, akiknek kötelességük volt meghallgatni bennünket bármily magasan álljanak is ! Nekik kell az apodozist gyorsan s erél.y- lyel megszerkeszteni az izgató protazishóz! Azonban — úgy tetszik nekünk,. — hogy a nyilvánosan letárgyalt ügyekkel vem és sírtam keservesen. Sok akadály után végre én győztem és jó atyám felvitt Buda­pestre s egy jó gépmülybe adott tanoncnak. Három évre felszabadultam és magam em­bere lettem. Jó szüleim elhaltak, testvéreim lenéztek, mivel én iparos voltam. Hála az égnek sohasem szorultam rájok. Szorgalmam után elértem czélomat és mozdonyvezető- tanoncz lettem. Mikor a kinevezésem a ke­zemben, volt arra gondoltam, hogy most már eltudok tartani egy kis családot. Megnősül­tem és kaptam egy áldott jó feleséget. Bol­dogok voltunk, szerettük egymást. Isten megáldott egy fiú és egy leányai. Én vígan és pontosan teljesítettem szolgálatomat és igen megelégedett voltam. A gyermekek nőttek és fejlődtek igen szépen. Ot évesek voltak, mikor egyszer, hogy útból haza men­tem, mindkét gyermeket nehéz betegen ta­láltam s rövid néhány nap alatt mindkettő meghalt. Feleségem betegen feküdt. Lelki nyugalmam és boldogságomnak vége lett. Az őrülés környezett. Végre egykissé lecsi- lapodtam és szolgálatba mentem. Bár ne­mentem volna ! Akkor talán másképp álla­nák. Képzelje uram, ily megtört lélekkel oly nagy fontosságú szolgálat, mint a moz­donyvezetői szolgálatot, végrehajtani. Kiírtak a szolgálatba s elbúcsúztam a beteg nőmtől, útra mentem. Egy darabig bolyongtam az utczán és magam sem tudtam, hogy hogyan kerültem a fütőházhoz. Fűtőm már figyelmeztetett is, hogy menjünk a vonatra. Hogy, hogy mentem azt nem tudom. Elég az hozzá, hogy egy állomáson tilos védjelző mellett beleszalad­tam egy teher vonatba. Én nem sérültem meg, de egy ember meghalt a vonatnál. Ez előttem mintha csak álom lett volna, úgy tűnt fel, uram. Engem úgy találtak, mint aki nem tud magáról semmit. Ügyem törvényszékre került. A főtár­gyalás előtt két héttel meghalt a feleségem. Tessék elhinni, hogy szó nélkül mentem volna még a vérpadra is! Mikor felolvasták előttem az Ítéletet,, kérdezték, bele nyug­szom-e? A fejemmel hólintottam, hogy igen; de hogy mibe nyugszom bele csak később, tudtam meg, hogy 5 évifegyházat 10 évi hiva­talvesztést kaptam. Három évi rabságom után a fogház­felügyelő magához hivatott és tudtomra adta ! hogy mivel igen jól magviselésü és szorgal­mas fogoly voltam, feltételesen szabadsá­gomat visszaadják. Hatvan forintot is kap­tam. Azt tetszik hinni, hogy megörültem : Nem oly boldogtalannak éreztem magamat mint mikor a gyermek elhagyja a szülei házat 1 Első dolgom volt, Pesten a közteme­tőben felkeresni elvesztett, eltemetett bol­dogságomat ... A néma hantok felett, ki- kisirtam magam és bíztam a jó Istenben, hogy én még ember leszek. Tántorogva men­tem be a fővárosba. Egyik-másik régi isme- [ rősömmel találkozván, rám sem néztek. El- ! szorult a szivem s addig álltam egyes he­lyeken, mig. a rendőr meg nem szólított. Máskor egész napokat bolyongtam a főváros utczáin minden czél nélkül. Fekhelyem a temető, nőm sirhalma volt. Végre kevés pénzem is elfogyott. Mozdonyvezető még nem lehettem, mi­vel a hivatalvesztés ideje még nem járt le. Keresve-kerestem a halált keserűségemben s igy ráléptem arra a lépcsőre, a melyen csak lefelé lehet haladni Ha mezőn járok ahol vad bikák legelnek, köztük megyek keresztül ; tanyákba ahol vérebek vannak, bot nélkül megyek be; mikor legjobban csapkod a villám, szabadba megyek és látja uram, még a hajam szála sem görbül meg. Beteg nem voltam soha: de most érzem, jó uram, hogy most valami fog történni ve­lem. Akadtam egy rokon lélekre, kinek tiszta szívből meggyónhatok . . . Most pe­dig, jó uram, bocsásoa meg, hogy annyi időt elvettem a pihenőjéből. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghalgatott. Isten vezé­relje és legyen boldog. Azzal eltűnt nesz nélkül, mint az árnyék. Ahogy ültem a széken úgy talált a széken az éjjeli őr, mikor jött költeni, mert le sem feküdtem. — Jó reggelt, vezér ur! már fent van? Menjünk fűteni, mert hidegek a kocsik. Egy állomnak rémlett előttem az egész dolog. Mikor rájártam a vonatra, azonnal elmentem a halászcsárdához kérdezősködni vándorom felől. Személyleirása megadása után azt mondta csárdás, hogy vagy 20 perce, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents