Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-10-23 / 17. szám
\2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1915. október 23. 17-ik szára. RÓTN LIPÓT I vaskereikeileie Háry károly I Icák-tér A4. IBBiBI&BBBBBBBBflBBBiBflBBBBBBlBBBBflB Borprés és szőlőzúzó, valamint szőlő taposó zsákok nagy választékban kapható. Carbid világítási célokra állandóan raktáron. Porosz fűtő szén kicsiben Egy tanuló fizetéssel felvétetik. m IBB^KSBIBI nemzeti és gazdasági hivatáséit, mint az idén is íme Ausztriában hamarább rájöttek az igazságra, mint nálunk. Ott már legfelsőbb rendelettel mondottak ki, hogy a háború tartama alatt mező vagy erdőgazdasági kisbirtok tulajdonjogéinak átruhéizáséit, valamint 10 évnél hosszabb időtartamra való haszonbérbeadásátcsak járéisbirósági körzetként megalakított ingatlan- forgalmi bizottságok hozzétjá- rulásával engedik meg. Az elidegenítés engedelme semmiesetre sem adható meg, ha a vevő azt fölaprózás vagy viszonteladás cé’jából kívánja megszerezni, vagy ha az eladás önálló kisgazdaságok megszűnését, a termelőtől való elvonását és vadászterületekbe, vagy fényűzés célját szolgáló ingatlanokba való beolvasztását vonja maga után. Ez a helyes. Ilyen rendelkezésekre volna szükség nálunk is már régen és van különösen most amikor azt léttjuk, hogy a kisbirtok az óriási nehézségek dacéira milyen fényesen be tudja tölteni nagy nemzeti és gazdasági hivatását, amikor látjuk, hogy a kisbirtok és annak tulajdonosai, voltak azok a bástyák, amelyek mecjwédték stm eyesz országot a tengernyi elíenseg pusztításától. Proíazis. — Úgy lehetne kezdeni, mint a mesét. . . . Hol volt, hol nem volt . . . még a „Jézus utón“ is túl, élt egyszer egy rőthaju, nyugtalan vérű, cifra kisemberke, aki jegyzője volt a falujának. Ponyva ernyős tógát szállította ki naponként a községházából erre-arra, de legtöbbször a megye székvárosába. Útitáskája tele volt mestersége szerszámaival, diósgyőri papirossal, indigóval, eohinorral, rengeteg súlyú Írásokkal, újságokkal, szalonkabáttal, lakkcipővel és bajuszkefével. Arcán a megfagyott gúny vagy káröröm tanyázott ilyenkor s apró, savó szemei zöldes fényt löveltok. Gondolata képzelt ellenségnél tanyázott, szive tele volt lihegő bosszúval. Csak akkor szelídült át tekintete, ha a közeledő kalandos eshetőségekre gondolt, mert hat leányos apai szive nyitva álltát az ilyenekre. — Vére azonban hamarosan le- csendesült s újból átvette a szót a furfangos és félelmes gorqó észjárás, melyek sok ember bosszantását, sőt tönkretételét, vagy megbélyegzését célozták. Memorandumokat irt, hol Főispán, hol pénzügyi titkár, vagy mások ellen s azokat széles gesztusok között, debreczeni század eleji diákok hangsúlyával olvasgatott fel. Akitől félt azt meggyanúsította: bemászott annak múltjába, íelszakitott régi sebeket, családi titkokat nyíltan feszegetett. De meglapuU és szolgálatra kész lett mindjárt ha hasznot sejtett, vagy feltűnési viszketegét megvakarhatta. Üldözött szegényt és gazdagot, keresztényt és zsidót s nem félt sem Istentől, sem Luczifertől. Gyűlölt emberéhez eljárt, behízelegte magát, rokonának becézte, ölelte-csókolta, ajándékot vitt házához és titkon éveken át romlásán dolgozott. Hivatalához nem értett, de oly hangosan tudott kiabálni kartársai előtt, hogy ezek a helyzet javítására alakított egyesület főjegyzőjévé választották, ám ez neki csak ornament, mert ahol tehette e címen hasznot akart magáram szerezni. Addig kufárko- cíott, mig az egyesület lapszerkesztéssel is megbízta. Ez arra kellett neki, hogy politikai térre vigye az egyesületet, s hogy magát észrevé- tesse az irányadó körökkel »politikai fregoli- ságából magának legalább annyi hasznot szerezhessen, amely elég volt az előző évek fenegyerekeskedései s hivatali mulasztása feledés-be jutásához, illetve sima befejezéséhez. Ezek után már a kormány bizalmassává akart lenni. Ily célzattal intézett feljelentéseket a főispáni titkár és főszolgabíró ellen is. Főszolgabiráját kartársai előtt úgy jel- ; jemezte, hogy neki módjában van őt lehetet; lenné tenni ....................................................... (Z sandár....................darócz ....... sth) Ha nevet nem említenénk akkor is tudná mindenki, hogy az érendrédi kis Napóleonról beszélünk, s hogy a mese nem is uj, mert ezeket már nevekkel együtt ezen lap előző számaiban mind elmondottuk. Eddig csak félmesét halottunk s ezt Nagy István csinálta. A többi része már nem. ő hozzá tartozik I A bonyodalom, a cselekvés már meg van, mcst már azoknak kell átvenni a szót, akiknek kötelességük volt meghallgatni bennünket bármily magasan álljanak is ! Nekik kell az apodozist gyorsan s erél.y- lyel megszerkeszteni az izgató protazishóz! Azonban — úgy tetszik nekünk,. — hogy a nyilvánosan letárgyalt ügyekkel vem és sírtam keservesen. Sok akadály után végre én győztem és jó atyám felvitt Budapestre s egy jó gépmülybe adott tanoncnak. Három évre felszabadultam és magam embere lettem. Jó szüleim elhaltak, testvéreim lenéztek, mivel én iparos voltam. Hála az égnek sohasem szorultam rájok. Szorgalmam után elértem czélomat és mozdonyvezető- tanoncz lettem. Mikor a kinevezésem a kezemben, volt arra gondoltam, hogy most már eltudok tartani egy kis családot. Megnősültem és kaptam egy áldott jó feleséget. Boldogok voltunk, szerettük egymást. Isten megáldott egy fiú és egy leányai. Én vígan és pontosan teljesítettem szolgálatomat és igen megelégedett voltam. A gyermekek nőttek és fejlődtek igen szépen. Ot évesek voltak, mikor egyszer, hogy útból haza mentem, mindkét gyermeket nehéz betegen találtam s rövid néhány nap alatt mindkettő meghalt. Feleségem betegen feküdt. Lelki nyugalmam és boldogságomnak vége lett. Az őrülés környezett. Végre egykissé lecsi- lapodtam és szolgálatba mentem. Bár nementem volna ! Akkor talán másképp állanák. Képzelje uram, ily megtört lélekkel oly nagy fontosságú szolgálat, mint a mozdonyvezetői szolgálatot, végrehajtani. Kiírtak a szolgálatba s elbúcsúztam a beteg nőmtől, útra mentem. Egy darabig bolyongtam az utczán és magam sem tudtam, hogy hogyan kerültem a fütőházhoz. Fűtőm már figyelmeztetett is, hogy menjünk a vonatra. Hogy, hogy mentem azt nem tudom. Elég az hozzá, hogy egy állomáson tilos védjelző mellett beleszaladtam egy teher vonatba. Én nem sérültem meg, de egy ember meghalt a vonatnál. Ez előttem mintha csak álom lett volna, úgy tűnt fel, uram. Engem úgy találtak, mint aki nem tud magáról semmit. Ügyem törvényszékre került. A főtárgyalás előtt két héttel meghalt a feleségem. Tessék elhinni, hogy szó nélkül mentem volna még a vérpadra is! Mikor felolvasták előttem az Ítéletet,, kérdezték, bele nyugszom-e? A fejemmel hólintottam, hogy igen; de hogy mibe nyugszom bele csak később, tudtam meg, hogy 5 évifegyházat 10 évi hivatalvesztést kaptam. Három évi rabságom után a fogházfelügyelő magához hivatott és tudtomra adta ! hogy mivel igen jól magviselésü és szorgalmas fogoly voltam, feltételesen szabadságomat visszaadják. Hatvan forintot is kaptam. Azt tetszik hinni, hogy megörültem : Nem oly boldogtalannak éreztem magamat mint mikor a gyermek elhagyja a szülei házat 1 Első dolgom volt, Pesten a köztemetőben felkeresni elvesztett, eltemetett boldogságomat ... A néma hantok felett, ki- kisirtam magam és bíztam a jó Istenben, hogy én még ember leszek. Tántorogva mentem be a fővárosba. Egyik-másik régi isme- [ rősömmel találkozván, rám sem néztek. El- ! szorult a szivem s addig álltam egyes helyeken, mig. a rendőr meg nem szólított. Máskor egész napokat bolyongtam a főváros utczáin minden czél nélkül. Fekhelyem a temető, nőm sirhalma volt. Végre kevés pénzem is elfogyott. Mozdonyvezető még nem lehettem, mivel a hivatalvesztés ideje még nem járt le. Keresve-kerestem a halált keserűségemben s igy ráléptem arra a lépcsőre, a melyen csak lefelé lehet haladni Ha mezőn járok ahol vad bikák legelnek, köztük megyek keresztül ; tanyákba ahol vérebek vannak, bot nélkül megyek be; mikor legjobban csapkod a villám, szabadba megyek és látja uram, még a hajam szála sem görbül meg. Beteg nem voltam soha: de most érzem, jó uram, hogy most valami fog történni velem. Akadtam egy rokon lélekre, kinek tiszta szívből meggyónhatok . . . Most pedig, jó uram, bocsásoa meg, hogy annyi időt elvettem a pihenőjéből. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghalgatott. Isten vezérelje és legyen boldog. Azzal eltűnt nesz nélkül, mint az árnyék. Ahogy ültem a széken úgy talált a széken az éjjeli őr, mikor jött költeni, mert le sem feküdtem. — Jó reggelt, vezér ur! már fent van? Menjünk fűteni, mert hidegek a kocsik. Egy állomnak rémlett előttem az egész dolog. Mikor rájártam a vonatra, azonnal elmentem a halászcsárdához kérdezősködni vándorom felől. Személyleirása megadása után azt mondta csárdás, hogy vagy 20 perce, hogy