Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-07-17 / 3. szám

1915. julius 17. 3-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal HÍREK. Piaci drágaság enyhítéséhez! Kérelem a főszolgabíró, városi tisztiorvos és községi jegyző urakhoz! A nagykárolyi rendőrség dicséretreméltó tevékenységgel igyekszik véget vetni az élel­miszerek mesterséges drágítása körül felme­rült uzsoraszerü üzleti spekulációnak, de minden fáradsága kárba vész, ha azok, akik szintén hivatva lennének a rendőrséget ezen ténykedésében támogatni, egyáltalán mit sem tesznek a kiuzsorázott közönség megvédése érdekében. Lapunk julius 4 iki számában hazafias lelkesedéssel üdvözöltük Madarassy István főszolgabíró urat, azon rendelete kiadása al­kalmából, amellyel véget akart vetni a kofák garázdálkodásának. Azt hittük, hogy a köz­ségi elöljáróságok és közigazgatási közegek kötelességüknek fogják ismerni annak szigorú betartását, sajnosán kell azonban tapasztalnunk, hogy számba sem veszik a kiadott rendelkezé­seket s egész nyilvánosan, ellenőrzés nélkül, rajostól lepik el a községeket, helybeli és idegen városbeli kofák és összevásárolják az összes élelmiszereket és vasúton szállítják tovább Debrecen és Szatmár felé. Ismerjük a főszolgabíró urat, nemesszivü, szigorú hivatalfőnök, de igazságos atyja a járás­nak. Tudjuk jól, hogy módjában áll rendelete betartásának érvényt is szerezni s megva­gyunk győződve arról, hogy az újabb kérel­mük, mely oda terjed, hogy még erélyesebb rendelettel tiltsa el d kofák vásárlását, ezúttal eredményre is fog vezetni. * * * A háború kitörése óta igen ritkán van alkalmunk a városi helyettes orvos urat heti­vásáron a piacon süvegelhetni. Pedig a köz- tisztasági, közegészségügyi rendeletek betar­tása érdekében — olykor-olykor tejvizsgálat szempontjából is — célszerű lenne meglá­togatni a piacot. De ettől eltekintve igazán hálára kötelezné az orvos ur Nagykároly város piacról élő polgárságát, ha különösen a reggeli vonatoknál egy kis razziát tartana a vidékről dús élelmiszer prédával hazatérő kofák között. Lehetetlennek tartjuk azt, hogy, a három nap alatt összegyűjtött tejfel, vaj és egyébb élelmiszerek között — melyet a kofák idegen városba szál­lítanak — ne akadna közegészségügyi tekintetben kifogásolás alá eső áru. Egy pár elkobzás, egy pár szigorú büntetés, elvenné ezeknek a hárpiáknak a kedvét a közönség kiszipolyozásától. Reméljük, hogy ezen kérésünk nem lesz pusztába kiáltó szó 1 * * * A nagy károlyi járáshoz tartozó községek községi- és körjegyzői mindenkor meleg érdeklődéssel viseltettek városunk közönsége iránt. Elmondhatjuk bátran: szinte össze­forrott a város társadalma velük, amely szeretettel, barátsággal viszonozta a vele szemben megnyilvánult jóakaratot. A város közönsége ezen őszinte barát­ságra hivatkozik most, amikor arra kéri a jegyzőket, hassanak oda, hogy szűnjön meg a piaci hiénák garázdálkodása. Nem kér a közönség mást, csak azt, hogy világosítsák fel a termelőket arról, hogy piacra szánt terményeiket ne adják el a közvetítőknek, akik busás haszonnal adják azt tovább, hanem hozzák azt be a piacra. A piaci árak jelenleg olyanok, amelyek teljesen kielégíthetik a termelőket. A jegyző urak jóakara mellett — ha a háborús viszonyok miatt felemelt áron is, — de kellő mennyiségű élelmiszerekhez jut a város közönsége s a gazdálkodók is jobban értékesíthetik azokat, mert nem a közvetítők utján adják a piacra. Reméljük, hogy ezen kérésünket figyelembe veszik a jegyző urak és ezáltal szorosabbá teszik azt a kapcsot, amely őket eddig is városunk közönségéhez fűzte. S_ A. Előfizetőinkhez! Arra a szeretetteljes bi­zalomra hivatkozással, s mellyel előfizetőnk iránt kilenc év óta viseltettünk, tisztelettelje­sen felkérjük, hogy előfiizetéseiket beküldeni szíveskedjenek. Lapunk a közönségé, dácsák úgy álhat fenn, ha az előállitásához szüksé­ges tőke rendelkezésünkre áll. Az előfizetést megkönnyebbitendő; annak felvételére felkér­tük Eigner Simon, Grünfeld Samu cégeket és a Petőfi-nyomda Részvénytársaságot, valamint előfizetni lehet lapunk szerkesztőségében is. (Gróf Károlyi György-tár 36.) Bizunk előfi­zetőinknek irántunk való szeretetében, áldó zatkészségében és hisszük, hogy a lap előfizetésével járó csekély megterhelést szívesen vállalja továbbra is, hogy támoga- son egy olyan lapot, amely becsületes egyenes, pontos és megbízható híreivel a legrészletesebben képes tájékozni a kö­zönséget. Személyi hir. Dr. Róth Ferenc a buda­pesti kir. ítélőtábla tanácselnöke szabadság idejét városunkban tölti. Járásbíróságunk köréből Dániel Sán­dor kir. vezetőjárásbiró hétfőn kezdette meg két heti szabadságát, melyet sebesülten fekvő fia meglátogatására használ fel. Távolléte ide­je ala't Csils Lajos kir. járásbiró a vezelőjá- rásbiró helyettese. Füzessi ry György kir. járás­biró múlt héten kezdette meg két hétre terjedő szabadságát. Közgyűlés. Nagykároly r. t. város kép­viselőtestülete 1915. év julius hó 18 ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermé­ben rendkívüli közgyűlést tart. Szolgálati jubileum. F. hó 11-ón töltötte be Bárczy István a helybeli pénzügyigazga­tóság közszeretet és közbecsiilésben áló pénz ügyigazgatóhelyettese, szolgálati évének 35 ik évfordulóját. Ebből az alkalomból a tisztikar testületileg üdvözölte és tolmácsolta a szeretetet és nagyrabecsülést, amellyel iránta viseltetik. Őszinte tisztelettel, hazafias lelkesedéssel üdvözöljük a kiváló tisztviselőt az évforduló alkalmából és kívánjuk tiszta szívből, hogy a Mindenható még igen sok éven keresztül tartsa meg a köz és a haza javára abban a szeretetben, amelyben egész tisztviselői pá ^áján része volt. Hivatalvizsgálat. Dr. Hunnyer Ödön kir. táblabiró f. hó 16 án kezdte meg a helybeli kir. járásbíróság ügykezelésének felülvizs- I gálását. Számvevői helyettes. A nagykárolyi já­rási számvevőségi teendők teljesítésével, a m. kir. Pén? ügy igazgatóság Komlóssy József nagysomkuti jáírási számvevőt bizta meg. Kérelem. A nagykárolyi izr. Nőegylet a háború okozta nyomor enyhítése céljából kézimunka kiállítással egybekötött vásár megtartását határozta el. — Felesleges szó- szaporitás lenne a nemes cél magasztos és főkópen humánus voltát bizonyítgatni, anyi- nyira kézenfekvő, hogy minden buzdítás szinte lealacsonyítaná. — Legkedvesebb amit tehetünk itthon buzgólkodni, s a nélkülöz­hető garasainkat az annyi nyomort, annyi szenvedést kiálló hőseinknek és családjaik­nak jó szivvel felajánlani. — Nem is kére­lem, mint inkább emlékeztetők, kívánnak e sorok lenni. — Ne feledjük el, a Kereske- dalmi és Iparbank egyik földszinti helyisé­gében (Szőke féle üzlet) f. hó 18-án nyilik meg a jótókonycélt szolgáló kézimunka ki­állítás s legkésőbb 23 bezárul. — Mindenki ott legyen. Belépődíj 30 fillér. Négy szál V8reshagyma. Kedden délbe a kispiacon egy töpörödött, elcsigázott lengyel­zsidó menekült hagymát vásárolt az ott szé­kelő kofától. Kirítt a szerencsétlen emberről a szegénység. Látszott rajta, hogy egyedüli, vagyona az a ruha, amit magán visel s bi­zonyára az a pár fillér is, ami birtokában volt, roncsai lehettek a könyöradománynak. melyet számára jólelkü emberek adtak össze. És a kofának volt lelke a szerencsétlen em­bertől 34 fillért venni a négy szál hagymáértl Volt lelke kiuzsorázni a szegény menekülő zsidót, akinek nincs más vétke, csak az, hogy elüldözte boldog othonából a haza ellen­sége. Nem volt rendőr közelben, akinek átadhattuk volna a lelketlen piaci uzsorást, a nyomor, a szerencsétlenség hiénáját, de azért nem fog menekülni a büntetéstől. Ma­gunkévá tettük ügyét és jelentést tettünk az esetről a rendőrségnek. — A nyomorral való visszaélés nagyobb vétek mint a közönséges uzsora. Gondoskodni fogunk, hogy a büntetés is méltó legyen az elkövetett aljas csele­kedethez. Aratási szabadságok meghosszabbítása. A fővárosi lapok téves közleményei alapján, folytonosan zaklatják a hatóságokat, a kato­nák számára engedélyezett 14 napi aratási szabadság meghosszabbítása iránt. Illetékes helyről nyert informátióink szerint az aratási szabadság csakis olyan esetben hoszabbitható meg, amikor közérdekű szabadságolásról van szó, (gazdasági szakiskolák tanárai, nagyobb uradalmak kezelői, gazdatisztek, havidíjasok.) Kisbirtokosok csakis 14 napi szabadságot élvezhetnek, amely azonban nem hosszabbít­ható meg. Hatósági husmérés. Ne áltassa hiú re­ménnyel magát a nyájas olvasó. Nem Nagy­károlyról, de Szatmár városról van szó. Ná­lunk a közügyek alszanak, moratóriumot élveznek. Kinek jutna itt eszébe a közönség érdekében valamit tenni, vagy erélyesen fel­lépni?!! Szatmár városban másként van a dolog, ott vannak városvezetők. Szatmáron például felállították a hatósági husszéket. A borjú húst kilónként 3 K 20 fillérért, a ju- hust 2 K 80 fillérért mérik benne'. Ezzel szemben nálunk 4 K egy kiló borjúhús ha­talmas 20 dekás csontnyomtatékkal. És még akad naiv halándó, aki csodálkozik azon, hogy 10 év alatt csak 212 lélekkel szaporo­dott Nagykároly város lakossága?!? Rendőrség figyelmébe! Panaszt vettünk Pók-utca csendes lakói köréből, hogy a Rosner és Klein-féle házak közötti telken furcsa dolgok folynak az éj homályában. Azt Írják a lakosok, hogy dévaj kacagások zavar­ják az éjjeli csendet és a sétáló himnemü polgárnaak ugyancsak erős ostromtüzet kell kiállani, ha a telek előtt elmegy. Felkérjük a rendőrséget, nézzen utána a dolognak és szüntesse meg az engedély nélküli pros- titutiót. Preisz István nyomdász (betűszedő), 12. honvédgyalogezredbeli őrvezető, ki a harc­téren kapott sebesülése következtében 1915. évi május 10 én tartott felülvizsgálaton lett elbocsájtva, irodai alkalmazást keres. Lakik Nagykárolyban, Gróf Károlyi István u 49. Vasvillanyóllel. Treján György érendiédi lakosnak valami szóváltása támadt Retyinán Jánosnóval. A nyelvesatából vasvillára került a dolog, amelynek hevében Treján a szem- révaló menyecskét úgy eldöngette, hogy 30 napi gyógyuló sebesülést állapított meg az orvos. Csomaközi amazonok. Nagy ribilliót oko­zott Csomaközön a falu főutcáján két harcias menyecske véres verekedése. Gombos Mária és Orha Flóris vivtak csatát, az egybegyűl­tek mulattatására. A haraból Gombos Mária került ki győztesen, aki ellenfelét úgy hely­benhagyta, hogy a járásbíróságnál keres sebeire orvoslást. és felszóllitottam a rendelet betartására, azt felelte, hogy annak szabad venni ha kofa is, mert egyiket az anyjának, másikat a testvé­rének veszi és ne zavarjam a piacot minden hetivásáron. A kofa a tököket elvitte és le is rakta az elárusító; helyén eladásra. Amikor ez ellen a tizedesnél felszólal­tam Tömpe azt kiáltotta, hogy azért harag­szom, mert nem adnak semmit ingyen, szóval még neki állott feljebb és utasított nagyhangon, hogy végezzem a saját köteles­ségemet az irodában, úgy, mint ő a picon. Ehhez még csak annyit fűzök, hogy ott, ahol a rendőrök hozzátartozói kevés ki­vétellel mind kofák, ott rendet és igazságot nem lehet sem keresni, sem találni. Ennyit kötelességem a tekintetes szer­kesztő ur figyelmébe ajánlani, azon remény­ben, hogy úgymint mindég, úgy ezúttal is segíteni fog á kisebb bevásárlók helyzetén. Maradtam tekintetes szerkesztő urnák.; Nagykároly, 1915. julius hó 9. Kész szolgája : Szálkái Béla pü. dijnok.

Next

/
Thumbnails
Contents