Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
1914-08-01 / 31. szám
1914. auguszuis 1. 31. szám 3-ik odal. KÖZÉRDEK BB BB rVTYVVTTTTTl ÍAAAAAAAAAAJ BB BB p™_| ► 4 B B H BBBBBBflflP BBBB BBBE BB Rí íAAAAAAAAAAJ ITÍodern vegytisztitás Ifj. Síeli) Untainál Nagykároly, Kereskedelmi és Iparbank palota modern ruhafestés BB BB rVYVYYYYYYY! ÍAAAAAAAAAAJ BB BB B B a BBBBBBBBB BBBBBBBB BB BB rrWYV¥▼▼▼▼▼! ÍAAAAAAAAAAJ S3 megszüntetni az igazságügyminiszter legújabb törvénjjavaslata, mely kihágás esetén 3 év elteltével pénzbüntetés, vagy öt évet meg' nem haladó szabadságvesztés, büntetés esetén 5 év elteltével, súlyosabb büntetés esetén 10 év elteltével megszünteti a hátrányos következményeket, ha a kérelmező ez idő alatt sem bűntettet, sem olyan szándékos vétséget el nem követett, nmedre a törvény fogházbüntetést ró. Közönség köréből. Kedves Szerkesztő ur! Régi szokásomhoz híven — íme — Magához megyek ismét egy olyan kérdéssel, ami az én lelkemet megragadta s amire szerelnék okos feleletet kapni. Kérem legyen a régi türelemmel. Arról van szó, hogy a napokban tanúja voltam egy érdekes beszélgetésnek, melyet eqy csinos asszonyka és egy ur folytatott. Kérem ne mosolyogjon olyan jelentősen. Az egyik mama, a másik immár többszörösen papa s beszélgetésük tárgya: a gyermeknevelés volt. Te hát . . . no, csak félre azzal a mosollyal. Igyekszem lehetőleg híren adni vissza beszélgetésüket. Ur: Kezét csókolom, asszonyom. Jó, hogy találkozunk. Kérni akarom, hogy adja be kis leányát a téli curzusra a tánciskolába. Én is beíratom az enyéimet. Milyen pompás volna, ha együtt járnának ! Még a gárdirozást is megoszthatnánk feleségemmel. Felváltva nem is találnánk fárasztónak az egészet. Hölgy : .4 tervet — látom — egész pontosan kidolgozta, csak azzal nem számolt, hogy egyáltalán akarom-e taníttatni leánykámat én is ? Ur : Hát hogyne taníttatná ? ! Természetes, hogy taníttatja, legfeljebb, ha az enyéimmel együtt nem akarja járatni. Akkor, persze, — nem szóltam semmit. Pardon! Hölgy: No, csak ne olyan hirtelen neheztelésse1, jó uram. Elmondom inkább apróra, miért nem engedem leánykámat sem tánciskolába, sem más iskolába, sem sehová. — Azt akarom, hogy Ilonkából egy istenfélő, szelíd leányka legyen, aki nem kúp a világ léhaságain : aki üres ugrálás helyett inkább szép gondolatokkal foglal kozik majd: olvas, zenél, szóval : más lesz, mint a mai gyermekek. Ur : Meg kell hajolnom igen tiszteletreméltó okai előtt, asszonyo n, de — engedje emlékébe idéznem! — az ön vallásosságához, erkölcsi komolyságához sem férhet semmi szó, sőt gondolat sem, pedig hajdanán —- ha emlékeztetnem szabad — együtt jártuk a tánciskolái hosszú, boldog csárdásokat. Úgy találja, hogy rontott valamit életén ? Hölgy: Hogy ártott e ? Dehogy ! Sőt legkedvesebb emlékeim közé tartoznak a tánciskolái órák, a próbabál . . . De mégis, mégis vannak aggodalmaim. Nem szeretem a világ mai gon- dolkozásmódjját, szokásait s elszeretném kiilöni- teni tőlük gyermekemet. Ur: Rendkívül sajnálom, hogy nem értek egyet, asszonyom. Kétségtelen, hogy társadalmunknak a gyermeknevelésben szörnyű tévedései vannak, de ezt nem azzal javítjuk ám meg, ha gyermekünket a társadalomtól elkülönítjük, hanem azzal, ha éppen belevisszük, de úgy, hogy példái adjunk másoknak arra, hogy mikép vezessék kicsinyeiket. Gyermekünket nem tarthatjuk mindig szárnyaink alatt. Át kell adnunk őket előbb utóbb az élet küzdelmeinek. De ha erre őket idejekorán nem neveljük, — félszegek és boldogtalanok lesznek egész életükben. Hölgy : No, már csak nem azt mondja, hogy éppen a tánciskolában nevelem gyermekemet az életre ? Ur: Nem. Ilyen túlzott állításom nem is volt. De tagadhatatlan, hogy a tánciskola is jó alkalom arra, hogy gyermekünk magához hasonló társakkal érintkezzék, hogy megtanulja azokat az apró figyelmességeket, melyekkel nemcsak szüleinek, de idegeneknek is tartozik s amelyeknek a megtanulása olyan igen fontos, de csak társaságában lehetséges. : No bizony, az a társaság / Inkább menjen a mezőre sétálni ez a gyermek! Felnőtt korában pedig utazni viszem. Neki legalább is fölösleges az itteni gyermekek társasága. Ur: Hány évre van biztosítva az élete, asz- szonyom ? Hölgy : Milyen kérdés ez megint ? Ur : Hát, kérem, csak tudni szeretném, hogy bizonyos-e afelől, hogy gyermekét majd utazni viheti és hogy legalább is érett koráig oltalmazhatja ? Ugy-e, nem ? Azért mondom : nevelje gyermekét a mai, a való élet nyilvánu- lásai között. Tanítsa meg helyesen látni, a jót a rossztól elválasztani, embertársai boldogulásával törődni, a nyomort meglátni, részvéttel enyhíteni, szóval: emberi életet élni, S higyje meg, asszonyom, hogy a vallásosságra, az istenfélelemre való nevelés érdekében is többet ér az előbb utóbb unottságoi szülő elvonultságnál, ha gyermeke kezét fogván odavezeti a szűkölködő- hoz, megmutatja neki, miként legyen segítségére a reá szorulóknak, mint szeressen mindenkit, kivel sorsa összehozza. Ezt tartom én istenes nevelésnek, nem a másoktól való elkülönzést, ami okvetlenül a mások lenézésére, önmagunk túlbecsülésére tanít. Addig hallgathattam a beszélgetést. S mivel a kérdés engem nagyon érdekel s az Ön véleményére sokat adok, megkérdezem: A két beszélgető közül melyiknek volt igaza? Válaszát mielőbb várja: szives köszöntéssel hive, F.... né. — förmedt rá a férj Garamyra. — Megér- demlené, hogy nyakonüssem ! Ez kemény szó volt. Garamy úgy nézett a férjre, mint egy megvaditott bika és belenyúlt a zsebébe. — Itt a névjegyem ! — mondta fulladozva. — Kérem az önét 1 Névjegyet cseréltek. A házaspár elment és Garamy háborgó indulattal sietett tovább. Már nem volt kedve sétálni. A tavaszi mámora elszállt, mint ahogy a napsugár eltűnik egy röpke felhő átsuhanására és valósággal dühöngött magában. Megalázottnak, kicsufoltnak érezte magát. Sehogyse tudott tisztába jönni a dologgal! Az az, asszony kegyetlen játékot űzött vele, alattomosan, gyalázatosán megtréfálta. Rámosolygott, hogy aztán kiszolgáltassa. Garamy hazament a lakására és sötét gondolatokkal tépelődött. Egy órán belül a másik szélsőségbe esett. Impresszionista lelkén át most már felháborítóan rossznak találta a világot. Gyűlölte az asszonyokat, akik lelketlenek, cinikusok, minden gyöngédség és megértés nélkül valók. Huszonnégyéves lelke virágos oltárán ime elhamvasztotta minden szerelmes vágyát. Pfuj 1 Ebben a pillanatban odakint csöngettek. Garamy kiment és felnyitotta az ajtót. Elképedve bámult a belépőre. Az asszony volt. — Asszonyom ... — mondta bizonytalanul. — Talán eltévedt . . . Az asszony felnevetett: — Nem, nem, barátom, — felelte vidá man — nem tévedhetek, hiszen a férjemnek átadott névjegyén ott van pontosan a lakáscíme. — De hát azok után, amik történtek, igazán nem értem . . . — Csacsi! — kacagott az asszony — hát csak kellett valami módot keresnem arra, hogy megtudjam a lakáscímét! . . . Royalkávéházban minden szerdán, szombaton és vas rnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! SS" Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jóakarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. NAGYKÁROLYI KERESKEDELMI ÉS IPARBANK _______RÉSZVÉNYTÁRSASÁG._______ Al aptőke: 1.200,000 korona. Tartalékalapok; 492,000 korona. FolyÓSlt ■ váltókölcsönöket bekebelezés, értékpapír fedezet vagy kezesség mellett. Leszamilolja. jpar0sok és kereskedők tárca váltóit a legjutányo- sabb kamattétellel. Törlesztéses jelzálogkölcsönöket nyújt földbirtokokra a becsérték 500/o-a erejéig 20—50 éves időtartamra, a kölcsönkérvénnyel egyidejűleg beterjesztendő az ingatlan hiteles telekkönyvi kivonata és kataszteri birtokive. Vesz éselad. mindennemű tőzsdei értékpapírt, sorsjegyeket a legelőnyösebb napi árfolyamon. Takarék és folyószámlái betéteket igen jutányos kamattétel mellett gyümöicsöztet; a tökekamatadót az intézet viseli. I />Kr\ni/n!it » mindennemű bankIwüUUIiyUIll . szerü ügyletet. Közelebbi felvilágosítást készséggel nyújt az intézet Igazgatósága
