Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
Érmellék, 1914-07-25 / 30. szám
2-ik oldal. ÉRMELLÉK 1914. julius 25. 3Ö-ik szám vonatokhoz folyosós kocsik csatolását kéTtük. Teljesítették kérelmünket. Meleg szavakban mondottunk köszönetét, a helyettes főnök urnák a közönséggel szemben tauusitott előzékeny eljárásért és azzal lezárva véltük a vicinális nyomorúságot. Mi történt azonban ? Alig pár napra ismét ócska, kimustrált kocsik lettek a vonathoz csatolva, termes kocsik helyett, amelyekbe a gőzfürdőn kívül reumákat szerez az utazásra kényszeritett szerencsétlen halandó. Hát ezek a dolgok után, igazán nem tudjuk, bogy hol is van itt a baj ? A vicinális makrancoskodik e, vagy pedig a kocsivezetőség ? Reméljük azonban, hogy az állomásfőnökség nem csatlakozik a makrancoskodókhoz és most már erélyesen lép fel a kocsiintézőséggel szemben, a debreczeni üzletvezetőségnek a folyosós kocsik csatolási iránti rendeletének betartása iránt. Csak Koch Gézánál kapható, friss lip i tói túró, ementháli, trappista sajt, valód 1 prágai sopká, pariser, ^hűtött YÜágG, és barna sor. Telefon 27. Telefon rende lést azonnal házhoz küldök. Műkedvelői előadás. Úgy anyagilag, min erkölcsileg fényesen sikerült műkedvelői elő adást rendezett az Iparos Olvasókör Ifjúsági f hó 19-én az Iparos Otthon helyiségében amelyet ez alkalomra teljesen megtöltött in l telligens közönség. A műsor első száma: A »bóbitás galamb“ cimü egy felvonásos nép színmű volt, amelyben Kovács Linuska Aranyi Innuska és Kovács Ágica mükedve löket, jóval túlhaladó alakítást produkálta! és méltán reászolgáltak azokra a tapsokra amelyek egyes jelenéseiket követte. A féri szereplők közül Kelemen József és Danes Kálmán arattak teljes sikert a darabban Második számul dr. Ekker B. Jenő ügyvéc általános figyelem mellett felolvasást tartót' a szerelem és büntetőjogról. Befejezte aí előadást a „Modern ember“ cimü egy felvo násos bohózat, amelyen Kovács Linuska I Aranyi Irmuska és Kovács Ágicza csak gya rapitották az előző népszínműben elért sike reiket. Varga György Ábris bácsi szerepé ben, zajos derültségben tartotta a közönsége és a mester igazán pályát tévesztett, amikoi nem lépett a színpad deszkáira. Nem csa! mint szereplő, de mint rendező is teljes cl folyt le. Az ujmisés manuduktora édesapja volt az alkalmi szónok a hajdudorogi püs- Döki iroda igazgatója Melles Géza pápai káp- Fán Mise végeztével több mint 600 hívőre egvenkint adta az uj misés első áldását. Mise végeztével a parochiára gyűlt össze a nagyszámú vendégsereg, ahol az uj mises tiszteletére 44 teritékü asztal várta a meghívottakat. Ebéd lefolyása alatt szebbnel-szebb pohárköszőntők hangzottak el, az ujmisesre, szülőkre és püspökre; kit balatonfüredi üdülése helyén - Székely Aurél főhadnagy indítványozására — az egybegyült vendégek j nevében az örömapa sürgönyileg üdvözölt. Nem hiányzott a vendégek szórakoztatására a jó cigányzene sem és igy az örömapa igazi magyar vendégszeretete lebilincselve tartotta a nagyszámú vendégeket, kik csak másnap hajnali órákban oszlottak szót, magukkal vive a legszebb emlékeket. Eljegyzés. Máté János Yámospércsi állomás elöljáró, lapunk jeles tollú munkatársa, ma este tartja eljegyzését Csufh József^ ottani földbirtokos és neje szül. Kerekes Eszti kedves és bájos leányával Ilonkával. Könyvelöváltozás. Az Ermihályfalvai Kereskedelmi és Iparbank Igazgatósága Vajda Henrik főkönyvelőnek állásáról való lemondása folytán, a főkönyvelői teendők végzésé vei, Krausz Sándor segédkönyvelőt bízta meg. Választó gyűlés. Dobozy Kálmán főszolgabíró, a községnél üresedésbe levő állások betöltésére, a tisztújító szék ülését a községházára julius hó 27-én délután 3 órára hívta egybe. Az ülésen a rendőrbiztosi és nyilvántartói állás kerül betöltésre. Küldöttség a főszolgabírónál. Piskolt község lakosságának több tagú küldöttsége tisztelgett az elmúlt héten Dobozy Kálmán főszolgabírónál és arre “kérte, hogy a kolera járvány alkalmával, a lakosságra kiszabott ezrekre rugó pénzbüntetés behajtását, a nehéz gazdasági viszonyokra való tekintettel függessze fel. A főszolgabíró a küldöttséget szívesen fogadta és méltányolva kérelmüket az ítélet végrehajtását egy évi időtartamra elhalasztotta. Makrancos bihari vicinális. Felszóllaltunk a bihari vicinálisnál, a múzeumba való ro zoga kocsik alkalmazása ellen és a reggeli ismerést érdemelt, annyival is inkább, mert az egész mulatság sikere, az ö nevéhez fűződik. Előadás után táncra perdült a fiatalság és a kitűnő hangulatú mulatságnak, csak a beszűrődő napvilág vetett véget. Tüntetés a magyar állam ellen. Román nemzeti szinü függönyök. Csendörség figyelmébe! Piskoltrol Írja levelezek, Hetek óta kínos raegbotránkozás^ tárgyalja a község [magyar es magyar érzelmű lakossága, Túr í gyln, .ász!° Ottani gépész azon tényét, hogy ■ a főutcán ievŐ lakásán az ablakokat tüntető1 írnan nemzeti szinü függönyökkel díszítette fel, A lurgyán háza ugyanis a legforgalmasabb utcán a ref, iskolával szemben van, melynek mind a négy ablakát piros, kék és sárga vászonból készít .tt függöny takarja. Akik ismerik Turgyán érzelmeit, az állítják, hogy a nagy Románia eszméjét akarja ezáltal szolgálni, de mi azt hisszük, hogy csak egyszerű tüntetés akar ez lenni és Turgyán aligha ismeri tettének súlyát. Mindenesetre felhívjuk a különös esetre, a szatmári kir. ügyészség figyelmét, egyidejűleg felkérjük a járási csendőrség vezetőjét, szíveskedjék a függönyök ügyében a vizsgálatot megejteni és ha ezzel Turgyán nemzetiségű célokat akar szolgálni, eltávolítása iránt az intézkedéseket megtenni. Mert a magyar törvények értelmében, az ország belterületén, az idegen nemzetek jelvényei viselése, zászlói kitűzése és egyáltalán az idegen nemzetiség színeinek propaganda céljaira váló felhasználása, államellenes cselekményt képez és szigorúan büntetendő. Elgázolas. Masztán János kovács-segéd este 8 órakor a főutcán biciklizett. Friedmann Márton pékmester kis fiúcskája, az utca túlsó oldaláról átakart szaladni lakására de látván, hogy Masztán gyorsan felé jön biciklijével, ki akart térni. Masztán szintén a gyermeket akarta kerülni, s igy a szegény ártatlan gyermek a bicikli alá került. voltál az, ki a harc közepette a nép felé I kiáltotta „Izrael küzdj ! Izrael harcolj ! egy Istenedért, országodért és népedért!“ S most midőn mindez elveszett szolga módra akarod magad odadobni ? Nem fogja szégyenpir befutni arcod, ha majdan mondják — Josephus miután seregét veszni hagyá, hogy saját hitvány életét megmentse, árulóvá lön? E kemény szavak után mind a negyvenen kardot rántott és felém lépve szóltak — Josephus hallgass és érts meg bennünket : ha meghalsz önszádtadból, tetemeddel úgy cselekszünk, ahogy az egy főpap és vezérnek kijár, ha azonban vonakodnál, úgy mint áruló zsiványt koncolunk fel. Lelkemet megrendítették e súlyos szavak s csak igen nehezen tudtam gondolataimat összefoglalni, hogy válaszoljak. Igaz kedves barátaim — mondám — teljes igazatok van. Nékünk elesett országunk, hazánk nincs, minek tehát az élet. Oh mily szívesen mennék ... ha hívnának ... Ha most meghalnék, örök megváltás volna számomra. Egy vég határtalan szenvedéseknek és végnélküli keserűségeknek. De meggondoltátok, mit tesz az eldobni magától egy oly kincset, mellyel a teremtő jónak látott megajándékozni? Mi biztosit titeket arról, ha életeteket eldobtátok magatoktól, ez számotokra nagyobb nyugalmat jelent ? Élhetsz te amidőn „te akarsz ?“ Ép úgy ne dobd el életedet, amikor te akarod. Testvéreim, nekem is van érző szivem, mely csordultig van hazája keserves sorsán. Bajtársaim harba elhullásukkor vérzett szivem. Még ég a szemem hazánk pusztulásán sirt könnyektől. De gondoljuk ám meg higgadtan, mit is akarunk mi cselekedni. Ha egy szolga parancsolja ellen vétett, büntetéstől fél és ennek elkerülése céljából, valamely módon véget vet életének. Ezt ti bátorságnak nevezitek ? Ha nem tud és nem mer a büntetésnek szembe szállani ? Vitézség-e az — félve I a jövőtől, életünket eldobjuk ? De, hogy ez I a leghitványabb félénkség szemtelen gyávaság, mely a küzdelmet felvenni nem képes. Meghalni, dicsőségesen meghalni, nagyon szép, de oly könnyen megy az ? úgy gondoljátok ? Nézzétek az erdő vadait, ha egymásra támadnak, védik magukat a természet által nekik alkotott fegyverükkel, de megadni magukat, az nem létezik; Utolsó vonaglásig küzd. Mi emberek, kik „némileg“ magasabb fokon állunk, mint az állatok, gyáván megfutamodjunk? A hajóskapitány a tenger vészlő viharzása közepeit mindig csak arra törekszik, hogy hajóját a veszedelemből kivonja. Nem e azért teszi,’ hogy hitvány életét megmentse. És ha hajójával mitse törődve, a hullámok játékára bízva, szelők szirtek, veszélyes zátonyok darabokra törjék, azt a kapitányt nem-e őrültnek tartanék ? Ha egy uralkodó kincseit megőrzésre átadja egyik polgárának, hogy bizonyos idő múlva szolgáltassa vissza. Nem gerjed fel haragja, ha a tudatlan kincstárnok ezt ideje előtt odadobja neki. És ti édes bajtársaim igy akartok cselekedni ? Mivel fogjátok királyotokat kiengesztelni ? Szavaimat gúnyos arcfintorgatással fogadták. Nem tehettem egyebet, mint teremtőm- höz fordulni kegyelemért. Összekulcsolt kézzel sokáig imádkoztam, társaim körülöttem várakoztak további szavaimra. Nos Josephus el vagy-e határozva halálra, vagy sem ? Látván, hogy elhatározásuk megingathatlan, nem voltam képes gyarló emberi eszközeimmel az őrületet fejükből kiverni — kijelentettem, hogy kész vagyok meghalni. A ju- deai negyven nemes váltott alig hallható, nehány szót s aztán megszólalt az egyik — Flavius Josephus te vagy a legidősebb köztünk, mond mily halált választasz számunkra. Szavaidnak engedelmeskedünk. Néhány pillanatig gondolkoztam s igy szóltam: Sorsoljatok ki két embert s húzzatok sorsot a kettő közül, melyik ölje meg a másikat. Ha megölte sorshúzás utján keli hozzá a párt megválasztani s előbbi sorsolást itt is megismételni. A két utolsó, vagy egyik megöli a másikat s az utolsó kardjába esik, vagy egyszerre mindaketten a kardjukba esnek. Ajánlatomat elfogadták és azonnal elkezdték a borzalmas mészárlást. Keserű könyek peregnek arcomról, ha e szörnyű, rettentő órákról megemlékszem. Mintegy szobor kellett néznem zsidók életerős vérét fröccsenni . . . testvéreim gyáva futását az élettől ... Az isteni gondviselés úgy akarta, hogy az utolsó pár egyike én voltam. Hála a teremtőnek, sikerült beható rábeszélésem folytán társam szivét meglágyítani. Elővettem az előbb beküldött békeajánlatot, nyilamra tűztem és kilőttem Niknorhoz, Vespasiánus császár — a barlang szájánál őrt álló vezéréhez. — Elfogadom ajánlatod Niknor, engedj szabad kivonulást. Ekkor kiengedtek engem és társamat. Niknor, ki úgy tudta, hogy negyvenegyen vagyunk, meglepetve kérdé — hol marad a többi. — Meghaltak mind végtelen szeretetükbe hazájukhoz. Niknor, a nagy hadvezér szemébe könyek csillogtak. Fegyvereinket elszedték s úgy vezettek Vespasianus elé. Egész megindultan láttam, hogy a tábor sirt a helyett, hogy örülne. Hisz legnagyobb ellenségük fogolykép tartózkodik táborukba. Vespasianus császár legnagyobb kegyelme ért. Visszaadta oldalfegyveremet. Agriphas királlyal élem szomorú életem a rómaiak folyton harcoló tábora közepett. Immár fogoly vagyok és még mindig remélem, hogy még egyszer felsugárzik népem hajdani fénye és csillogó világosságként fog tündökölni az éjbeborult feketefelhős világ felé . . . Nagyvárad, 1914. julius 20. Goldstein Móritz.
