Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
1914-09-05 / 37. szám
Nagykároly, 1914. szeptember 5. 37-ik S2am. VII. évfolyam KÖZÉRDEK ERMELLÉK SZATMÁR-, BIHAR-, HAJDÚ- ÉS SZILÁSYVÁRMESYÉRE TERJEDŐ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. ■ ; . . • 1 Előfizetési árak: Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos SIMKÓ ALMDÁR. I- 1 Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— ko Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36, Telefon 95. Egyes szám ára 20 fillér. Félre a hipokritasággal I — IViost nincs helye a képmutatásnak! — Hadba vonult katonáink családjainak segélyezésére országszerte nagy társadalmi mozgalom indult meg. Városunkban is már a legelső válságos napokban megalakult a segitőbizottság. Lelkes fölhivások jelentek meg a nemzeti színű plakátokon, a lapok vezető helyein s az első pillanatokban úgy tetszett, hogy a segítő bizottság szava nem fog a pusztában kiáltó szava gyanánt elhangzani, hogy a társadalom szive az esdeklő szóra megdobbant. Alig egy két hét leforgása alatt két háromezer korona gyűlt, össze a katonacsalá- cIaI?* c* (Ip ezzel o. nugy fölldn^olás * mintha egyszerre ki is lobbant voh a s az adakozók listája utóbb már oly erősen megcsappant, mintha minden erőforrásunk már teljesen kimerült volna. Miről is van csak szó ? * Testvéreinknek, fiainknak legjavát hadi zászlók alá szólította a legfelsőbb Hadúr parancsa. Tanúi voltunk mindnyájajan ama leirha- tatlaan lelkesedésnek, minden áldozatra készhalált megvető elszántságnak, melylyel véreink kigvuladó arczczal, villámló szemekkel, ajkukon a király és a haza éltetésével hadba vonultak; azóta pedig tanúi vagyunk mindama csodás hősiességnek, vitézségnek, melylyel testvéreink, fiaink a harczmezőkcn vérüket ontják, aminő csodás hősiességet, vitézséget, halált megvető elszántságot a világ- történelem is csak keveset lúd fölmutatni. Mit áldoznak e hősök mi érettünk ? Hogy továbbra is nyugodtan, békésen élhessünk ez ezredéves haza határai között :hogy továbbra is a béke, a nyugalom s a szentesített törvénynek védelme alatt élvezhessük munkálkodásunk gyümölcseit! hogy vagyonunk bitang sorsra ne juthasson s családjaink élete, becsülete ne válhasék betörő martalóczok prédáivá ? Mindent áldoznak, ami áldozatra csak ember képes! Emberfölötti fáradalmak eltűrését, minden elképzelhető nyomorúság elviselését s az életnek legbecsesebb javát: magát az életet is. Sőt vagyonukat is! Hiszen a hadba vonultak üzleteiben pihen a szerszám, az esetleg fölhalmozott kis töke egyre fogy, a kenyérkereső távollétében a mérleg fölbillen s előáll az árvák sorsa a maga ijesztő valóságában : a nincsetlenség! Nekünk, akik itthon maradtunk, legszentebb kötelességünk,hogy a ninesentelenségnek j elejét vegyük, hogy minden áldozattal megakadályozzuk azt, hogy hadba vonult testvéreink családjai bármiben is szükséget szenvedjenek. Hiszen gondoljuk csak el, hogy a távoli harczmezőkön küzdők lelkesedésére, lelkiállapotára minő hatással lehet hazulról az a hir, hogy itthon a szerető feleség s az apró gyermekek éheznek 1 Éheznek akkor, amidőn ők mi érettünk küzdenek, hiszen a haza végső definiczióban i mi vagyunk! A hazával pusztulni, veszni j kell nekünk is ! Sokszor fölhangzott e lapok hasábjain is, | hogy a yálságos napokban mindenki a he- lyén lttgyen, mindenki tegye meg hazafias kötelességét/ De. vajon mindenki helyén van-e? Vajon mindenki igyekszik-e kötelességének eleget tenni ? E kérdésekre az eddig történt adakozások bírálata — valljuk meg egész őszintén — nem a legkedvezőbb feleletet adja. Nekünk, az adakozási lajsromokat olvasva, úgy tetszik, hogy ez a társadalmi mozgalom sem az igazi, a mindent izig-vérig átható lelkesedés talajából nőtt ki, hanem bizonyos kénytelen kelletlen kényszerűségből, melyet épen ez okból a hirpokritaságnak, a képmutatásnak bizonyos ködfátyola föd be. Erősen hangsúlyozzuk, hogy tisztelet a kivételeknek, akik nemcsak anyagi erjükhöz mérten, sőt azon tu! is szép áldozatokat hoz- I tak, de a mozgalmat agitácziójukkal is támogatták s igyekeztek azt sikerre vezetni. Lesújtó bírálatunk egyik legfőbb indokolása az, hogy most, a gyűjtés negyedik hetében társasadahnunk számottevő tagjai közül még mindig fölös számmal ismerünk neveket, amely neveket az adakozók listájában hiában keresünk ! Számos oly nevet találunk az adakozók listájában, akik főleg közgazdasági s vagyoni szempontokból szép sulylyal esnek a mérlegbe, mégis a maguk fölajánlott s vagyoni helyzetükkel semmi arányban sem áló egy-két koronájukkal úgy tűnnek föl, hogy szinte hallani véljük ajkaikról: nó hála Istennek ezen is túl vagyunk, én már adakoztam! Nem úgy uraim 1 Nem jólvan ez igy 1 Rendes, normalis időkben még helyénvaló a példaszó: ajándék lónak ne nézd a fogát! Sebesültek Nagykárolyban. Látogatás a kórházakban. Azok közül a hősök közül, akik a galíciai határszélen az orosz zsarnokság fegyverei -ellen küzdenek a magyar nemzeti becsület és a nemzeti létért, 81 sebesült lett elhelyezve városunkban, a Vörös-Keresz t SS iAAAAAAAAAAA Él 1 mi BBBBBBBBBG BB mm IAAAAAAAAAAA BB BB X X ti TTlodern vegytisztitás X ► ◄ X a-Ifj. Steib Antalnál Nagykároly, Kereskedelmi s Iparbank palota ► < X X ► <S THodern ruhafestés SS iAAAAAAAAAAA SS mmmmmmmmmm BBBBBBBBBB ■■ FTTTTTTTTTt" gágíkAAAÁAAAAAAí SS Ma azonban nem ily időket élünk! Ma, midőn mindenünk kockán forog, mindenkinek kötelessége számon tartani azt: vájjon mindenki helyén van-e? Azt a katonát, aki gyávaságból kötelességét nem teljesiti, a megszaladásnál is puskagolyó várja! Azt aki nem teljesiti társadalmi kötelességét rá fogjuk kényszeríteni, hacsak nem akarja egész életén a társadalom lesújtó ítéletét, hogy ne mondjuk, megvetését hurcolni! Súlyos szavak ezek, de indokoltak, amikor azt látjuk, hogy a tehetősebbek, akik minden kényelemben s jómódban bővelkednek, egy-két koronával iparkodnak a rájuk váró kötelességek alól egyszer s mindenkorra szabadulni. Egy-két két koronával! Nem gondolják-e meg, hogy az a katona, aki a harczmezőre a bőrét viszi mi érettünk, csak a bevonulás alkalmával, még a legszegényebb is közölök, ötször-hatszor annyi koronát elkölt a saját zsebéből, hogy amig beöltözik, a szükségleteit fedezhesse! A hazafiságunk ne merüljön ki egészen a bevonultak lelkes és tüntető ünneplésével s annak nem kevésbbé lelkes mérlegelésével, hogy lovainkat, terményeinket minél magasabb áron tudjuk a hadvezetőség nyakába sózni! És ne várjunk mindent az államtól, hiszen a jelen időkben minél kevesebbet várunk tőle, annál inkább tudja nagy feladatait más téren teljesíteni. Most le kell omlania minden korlátnak közöttünk, most mindnyájan testvérek vagyunk, jól értésük meg, testvérek, akiknek együtt kell élnünk vagy pusztulnunk ! Valljon szint mindenki. Félre a hipokritasággal ! Vagy talán neveket akarnak ? ? ?
