Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)

1914-08-29 / 36. szám

Nagykároly, 1914. augusztus 29. 36-ik S2am. VII. evfolya KÖZÉRDEK Ef^MELLÉK SZATMÁR-, BIHAR-, HAJDÚ- ÉS SZILÁtíyVÁRMEÓYÉRE TERJEDŐ TÁRSADALMI HETILAP. Tv Megjelenik minden szombaton regre!. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Gycrgy-íér 36. Telefon 95. Feleiös szerkesztő és kiadótulajdonos SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3’50 kor Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— ko Egyes szám ára 20 fillér. i A varosok kötelességei a háború idejen. Minden magyar polgárnak, legfőképpen pedig a városok polgármestereinek, vezetői­nek nagy és hálás tér kínálkozik arra, hogy megmutassák, mennyi tudással, akarattal, szívvel és lélekkel bírják elősegíteni a magyar nemzet fegyvereinek győzelmét. Mi éber figyelemmel fogjuk kisérni erre vonatkozó intézkedéseiket, de bizonyos, hogy legfelsőbb helyen még nagyobb érdeklődéssel, várakozással néznek a magyar városok mű­ködése elé. Eddig is nagy szerepük volt a magyar városoknak, de fontolják meg a vezetők, hogy most minden perc évszázadokra kiható jelen­tőséggel bir az egész magyarság jövőjére nézve. A hadsereg éllmezésére és az itthon ma­radt lakosság élelmezésére nézve nem elég most már a 'papirosközigazgatás rendszerénél maradni. Személyesen kell a polgármesterek­nek, rendőrhatóságok, tisztviselőknek meg­győződni arról, hogy a kiadott üdvös rende­leteket betartják e ? Tehát a kihágások alkal­mával statáriális kegyetlenséggel kell megvédeni az ■uzsur ásóktól, hamisítóktól a lakosságot és az életét áldozni kész hadsereget. Nem ismerünk lelketlenebb gazságot annál, mintha vala­melyik élelmező ilyen időben is a pióca sze­repére vetemedik, felveri az élelmicikkek árát és a hadsereg részére nemcsak drágáb­ban, de meghamisítva szállítja az élelmicik­keket. Erre vonatkozólag amelyik hatóság a leg­kegyetlenebb büntetést szabja a piócákra, az a hatóság mutatja meg, hogy a legnemesebb szive van, mert akarata és képessége is meg van a védelemre. Meg kell védeni a hadse­reget és a városok polgárságát elsősorban tehát az élelem uzsorásoktól. Második feladat gondoskodni a hadsereg jó ellátásáról. Szervezni kell az adományok gyűjtését. Szivart szalonát konzervet, füstölt húsokat, teát, cukrot, fehérneműt, gyümölcsöt, tépést stb. akár a legcsekélyeb pénzadományt is mindenki áldozhatna a hadsereg részére, ha volna egy bizottság, amely ezeket elfo­gadná, összeválogatná és a hadseregnek el­küldenné. Harmadik feladat lenne gondoskodni arról, hogy a sebesülteket a városok elhelyez­hessék és az iskolákat berendezzék kórházakká, kaszárnyákká. Ha az megvan, akkor verse­nyezve kellene jelentkezni a, hadve­zetőségnél, hogy ennyi és ennyi ágyra fel­szerelt katonai kórházuk van tehát sebesül­teket ápolásba vesznek. A hazai fürdők igaz­gatóságaitól ezt a kötelességet épp úgy el­várja a hadsereg, hogy ebben az irányban tovább megy az aktagyártásnál. A városi lakoság annyagi veszteségeinek el­hárítása volna a negyedik feladat. (Talán ez ; volna a leginkább megszívlelendőbb, eh­hez kellene legtöbb szijv és bölcs belátás). A közlekedési eszközök ugyanis most a had j sereg érdekeinek szolgálatában állanak. A mezőgazdaság kereskedelem, ipar, óriási vesz- I teségeket fog szenvedni ha nem állanak a városok a kisemberek mellé, mint vállalkozók, mint tanácsadók .és* mint jótállók. Ezekben vázultuk a főbb kötelességeket. De van- sok és fontos olyan teendő, aminek teljesítésénél*^?'^gondolat kell, hogy vezesse a városok hatóságait, miszerint most mindenki a magyar nemzeti :illan-.- "végleges kiépítésének munkájában fáradozik, aki lelkesedéssel teljesíti szivének parancsait és a hadsereg győzelmét ön­kéntes áldozataival, kötelességén felüli buzgósá- géval előmozdítja. Most mindem perc hosszú évszázadokra kiható jelentőséggel bir. Nincs helye a papi­rosközigazgatásnak. x^jánjuk tehát a bizott­ságoknak, a hatóságoknak, hogy ne követel jék a kérelmek Írásbeli beadását, hanem igye- kezenek mindent élőszóval, személyesen és azonnal elintézni. Ha ez megtörtént, akkor az aktaszerü elintézés két, lurom szóval írásba foglalható, ha éppen szükséges. Most rendkívüli időket élünk, most el kell készül­nünk arra, hogy magyar nemzet az Európát és Ázsiát folytogató jógkolosszust szemben találja magával, tehát a turáni népek szövet­ségével örökre megsemmisíthetjük a világ­békének hatalmas ellenségét és betetőzhetjük honalapító Árpád államépületét. Megvalósít­hatjuk a középeurópai és turáni népek szö­vetségével, a világbékét. Ebben a szent, ebben a világtörtóneti munkában a magyar városoknak elképzelhe­tetlenül fontos szerepük, nagy hivatásuk, ha- zafiias kötelességeik vannak. Bizunk abban, hogy a magyar városok példátlan lelkesedéssel fogják betölteni nagy hivatásukat s úgy fognak kimagaslanij ebben a sötét, lőporfüst felhőkben, ebben a küzde­lemben, mint az ezeréves államépület legerő­sebb védbástyái legfönnségesebb oszlopai, legfényesebb világitó tornyai. Mesés idők, csodás idők! Az elmúlt dicső századok biborhajnala dereng a látóhatáron. A bérezek ormain ter­peszkedő nehéz lomha köd, mely a hazasze­retetből táplált nap ragyogó sugarain áttörni nem engedte, mintha oszladoznék, mintha párává válnék abban a izzó tűzben, melyet a hazáért biven dobogó szív, az aggastyán koronás királyért mélyen aggódó nemes ma­gyar lélek, becsületes hűséggel, tántorithat- lan ragaszkodással lobbantott lángra! Viharos századok száguldoztak át nemze­tünk fölött, mióta nemzeti nagylétünk nagy­temetőjévé vált Mohács . . . E viharos szá­zadok alatt sokszor biztató remények hazánk borús egére varázsolták a fényes csillagot, mely utat mutatott volna a boldog jövőre. De *az a vezérlő csillag káprázatos fényével alig, hogy feltűnt és világított volna az egy­mást megértés édes hevületével, átkos kezek a fényre az árny, sötét mély gyász súlyos leplét boriták Mayerlingben, Genfben,' Szera- jevóban . . . Dereng! A fényes nap sugarai áttörnek a százados ködön, özöne a fénynek árad szét a hazában s e bibor bajnalhasadás Nagy Lajos, Hollós Mátyás hatalmas magyar biro­dalmát hívja elő százados aléltságából,. vér­nélküli szunyadozásából. A nagyalvó régóta várt a hivó szózatra. Hívták, felébredt. A leányzó a maga szűzies tisztaságában életre kelt és eget kér! Magyarország ismét Magyarország lett! Az ország szive megdobbant, keblére ölelte a magyar szent korona várományosát és a leendő magyar királynét. Budapest székes fővárosunk egész népe a trónörököst és nejét, kik most a háborús napok izgalmai közepette mint trónörököspár első Ízben jelentek meg fővárosban, oly lelkesültséggel fogadta amely­nek melegsége, őszintesége lebilicselte őket. A leendő király és királyné a hűségnek, oda­adásnak, harcrakészültségnek ezerféle módon történt megnyilvánulásait szivünk mélyéig meghatóttan tapasztalhatták. Láttak itt egy népet, megösmertek egy félreösmert, e hazában ezer esztendős bü nemzetet, melynek fiai hősi bátorsággal men­nek az ágyuk pusztító tüze elé, életüket, vérüket vagyonukat áldozzák zivataros időben hazáért-királyért a beke idején pedig versenyt haladnak a nagy nemzeteknek kultúrájá­val . . . mm M kAAAAAAAAAAi mm ií mmmmmmmmmm ■ ■■■■■■■ «B mm mm rrVWTYWTVTT1 kAAAAAAAAAAJ mm m ITÍodern vegytisztitás Ifj. Stelb Antalnál Nagykároly, Kereskedelmi s Iparbank palota X X THodern ruhafestés X X X Hl mm kAAAAAAAAAAJ mm mm mmmmmmmmmm ■ ■■■■■■■■■ mm mm X be mm

Next

/
Thumbnails
Contents