Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-02-14 / 7. szám
Nagykároly, 1914. február 14. 7-ik S2ám. VII. évfolyam KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES TT1 EZŐG AZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLD TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Győrgy-tér 36, Telefon 95. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő és kií dótulajdonos Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3’50 kor SINIKÓ ALADÁR. Vidékre postán küldve egy évre 8 — kor. félévre 4.— ko Egyes szám ára 20 fillér. A magyar tőke a magyarságért. Megmozdult hát mégis! Amit nem hittünk volna az utolsó évek nyomasztó hatása alatt, amit nem reméltünk már, mikor váltig biztattak egy szebb jövendővel; a magyar töke, — mely csakugyan létezik s eddig csak bujdosott a közérdek előtt — megmozdult, hogy segítő kezet nyújtson a sarokba szorított magyarságnak, a tulnagyra nőtt szarvú nemzetiségekkel szemben. Tudjuk nagyon jól, s e helyen is gyakorta megírtuk, hogy a nemzetiségi pénzintézetek, nyereségük nagy részét nem a részvényesek erszényeinek megtöltésére fordítja, hanem az ö szempontjukból hazafias, ami szempontunkból igen nagy kárral járó nemzetiségi mozgalmak buzdítására, elősegítésére s isiápolására fordítják. Egymásután felsorolhatnék az j erdélyi román pénzintézeteket, melyeknek kenyerén tanul száz, meg száz magyar nemzetiségű román diák európai műveltségei, nemcsak hazai egyetemeinken, hanem a külföldi leghíresebb főiskolákon, hogy azután kimüvelődve annál erősebb harcosokkal találjuk szemközt a magyarságot. Nem kiméinek sem fáradtságot sem költséget, hogy azt a hatalmas propagandát, mely minket magyarokat a külföld előtt Jealáz, meggyanúsít, sőt gyakorta megrágalmaz, előmozdítsák, szítsák s életben tartsák. Eleddig a sok, s nagytőkéjü s még nagyobb nyereséggel dolgozó magyar I pénzintézetek egyikének sem jutott eszébe hogy azokból a rengeteg feleslegekből, melyeket már elszámolni -*mi merészelnek, valamit nyújtsanak* ,1‘ magyarság propagandájának céljára. Nem jutott egynek sem eszébe, hogy ott messze, az ! erdélyi havasok mögött miként szorítják ki a magával tehetetlen magyar elemet, hogy helyet adjanak a románoknak. A szászok nagy tőkéje is hovatovább lehetetlené teszi, nemcsak a magyar terjeszkedést, hanem egyáltalában a magyar j ember ottléteiét. Ugyanezt látjuk a felvidéken, ahol a tót pénzintézetek, válvetve az Amerikában meglollasodott tót nemzetiségű lakossággal egymásután kaparintják kezeik közzé, a valamikor magyar birtokos osztály földjeit, hogy ott erős nemzetiségű társadalmat alkothassanak. A Bácskában ugyanezt teszik a szer- bek. Csak a magyarságért, mely a külföldi lapok hazug híradásai szerint minden nemzetiségnek elnyomója, csak ezért a I szerencsétlen nemzetért nem emelte fel pártoló karját senkisem, legkevésbé a magyarok, akik inkább egymást marják, régi rossz recipe szerint, semhogy egymás segítségére sietnének. Ezekben a válságos, s szorongatott időkben végre megmozdult az első rög, ; mely hivatott hatalmas lavinává dagaszRUBLETZKY KALMAN uoi- és urltlif at-áriyBiáM lAGYfiilftOLY, Deák-tér fl§. • ____ ^' W**** Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérne- müekben, úgyszintén színes és fehér damast asztaIteritékekben. TÁRCZA. Olga. Irta: Konkoly Ferencz. Arcza csodásán szép volt. Valami antik elegantia sugárzott le róla, amint azt a pom- peji romokból kikerült patinás szobrokon láthatjuk. Ihlet, ész, akarat tündökölt rajta s az első percben megfogta véle az embert. S csakugyan eszes volt. A szokásos sablonos beszélgetés lavinái nem hömpölyögtek unalmasan ajkairól mindig valami uj, valami sohsem hallott, témát vetet fel s oly meggyőződéssel, oly bensőséggel beszélt róla, hogy zengzetes hangja csak úgy csilingelt belé, mint az acél hárfa ezüst esengetyűje. Mindenki szívesen halig itta. En a magam részéről órák hosszat ott ültem a sózlon lábainál fekvő zsámolyon s bámultam beszédes ajkát, mint hivő prófétáját. Az ajka is olyan különös volt. Nem volt szép. Vékony, halvány piros sáv alkotta azt.! Hallgatagon piciny csigának néztem, de ha beszédre nyílt, mintha kissé elferdült volna. De még ez is jól állt. Ha külön tekintettem nem találtam volna egyetlen részecskét sem az arcán, mely e szép örök törvényei szerint a tökéletesnek megfelelt vclna. Miként egy mozaik kűp, úgy hatott. Külön-külön az egyes szemcsék semmit mondó, csillogó üvegdarabok, de összerakva együttvéve, gyönyörű remekművet alkotva. Ilyen volt Ő. Csak a szem volt kivétel. Két harmatos, csiszolt gyémánt, nagyságra I a kohinorra hasonló tündöklőit, izzótt nemes aroéióből. Én úgy láttam, hogy ezek a sze-' mek sötétben, akár a foszforos lemez, csiliog- nak-villognak. Nem tudtam beléjök nézni. Mikor legelőször megláttam, mindjárt a szemein akadt meg a pillantásom. Gyönyörű szempár volt. Mély, sötét tiizü, mint a legdrágább karbunkulus. Hosszú selymes pillák árnyékolták be szelíden. Nékem úgy tetszett, mintha nehezére esett volna ezeket a pillákat felemelni, oly lassan, oly olvatagon vetette fel azokat. Szinte árnyékot vetett arcára. Közönyös s amellett érdekes dolgokról beszélgettünk, első ismerkedésünk alkalmából. De ón csakhamar az örökkön uj, a mindenkor érdeket keltő vonzó, szerelmi problémákra tértem át. Még nem tudott semmiről. Tizennyolc Homokinjborliterenkéni72filléiéi‘tkaphat<> Kisded Sándor faszerkoreskedósében Nagykároly. A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról. A „Közérdek“ állandóan 1000 példányban jelenik meg.
