Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-06-06 / 23. szám
4-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. junius 6. 23-ik szám. Ruhát fest és vegyileg tisztit Hauffel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett intézetében. = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellettAlapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. vetkezeteket létesíteni, mert nincsenek meg az arra alkalmas erők. Pótolhatnánk azonban ezeket a fogyasztási szervezeteket a hatósági árucsarnokok. A főváros már létesített ilyeneket és azok be is váltak s most a péksütemények megdrágulása azt a hangos óhajt váltotta ki, hogy a főváros hatósági kenyérgyárakat is rendezzen be. Ahol most már a társadalorh az élelmi szerek uzsorája ellen szövetkezés által védekezik, ott az államhatalom kötelessége támogatni, erösiteni és fejleszteni a szövetkezeteket. Ahol azonban a szövetkezeti tömörülés létre nem jöhet, ott nincs más hátra, mint hogy az államhatalom a községeket hatósági árucsarnokok nyitására kötelezze. Talán furcsán hangzik és egy olyan országban, mint aminő például Anglia, feltétlen visszautasítással találkoznék egy olyan terv, amely a községeknek állami kényszerrel való lekötését kontemplálja élelmezési csarnokok berendezésére, de a nálunk közismeretes hatósági indolenciát csak állami kényszer törheti meg, a polgárok mozgalma erre nem képes. Maga az állam is nehezen mozdul meg ez^n a téren, azért küzdelmeinkben azt is jelszóul kell választanunk! Védelmet az élelmi szerek uzsorája ellen ! Közönség köréből. I. Egy szép levél. Érsomlyó 1914. julius 5. Kedves nagyJcárolyvidéki Km. barátom! A minap benn jártam Károlyban, hogy megnézzem Dobos aviatikus repülését, no meg, hogy találkozzam s megismerkedhessek a köz- érdeki távcikkező direktorral. A repülést elmulasztottam a direktor miatt, t. i. künn az állomáson sörjedztem és vártam őt. Otthon úgy képzeltem el, hogy valami morózus, harapós vén barát lehet, vagy kiérdemesült tanférfiu alak, aki már megérdemli szolgálata jutalmául a szokásos ezüst köröszt ordót, de csalódtam. Te, ha láttad volna az árgyélusát, azt az embert. Fiatal ember ez. Kicsipte magát szürke császárba, fehér nyakkendő s igazgyöngyös tűvel, egész jól festett. Figyeltem. Az uzsonnázó intelligencia csecse asszonyai, aranyos lányai — jól láttam — fél szemmel mind-mind oda- sanditottak. Ellestem az egyik asztalnál mit beszélnek, róla beszélték. Kár hogy pap mondták, nagyszerű férj lenne belőle, nem szivarozik, nem csigarettázik, kévéházba, cukrázdába, kocsmába nem jár, nyolc órán túl nem mutatkozik az utcán, télen egyedüli szórakozása a színház volt, a Katonadolgot ötször nézte végig zónában, tehát spórmajszter stb. stb. Csiklandozott valami, hogy megismerkedjem vele közelebbről. A lemezgyár felőli jövetet inszceniroztam s mivel más helyet állítólag nem találtam, engedelmet kérve letelepedtem asztalához. Sonkát evett hagymával. Hallod, hagymával ! Csakhamar túlestünk az ismerkedésen. Mondom neki: Rápolthy Bendegúz vagyok stb. stb. Beszélgettünk erről is, arról is, de aztán rátereltem a polémiára a beszédet. Te, halljad azt hiszi, hogy a nagykároly- vidéki cikket, vagy valamelyik matúra előtt álló nyolcadikos irta rezignázióban, vagy az iskola padjaiból kikerült jópajtása ezeknek, a Zinner- böl, báránykából, vagy fiefábói. Persze én nem árultalak el, hogy üres óráidban a számok számtalan sorát szoktad számvetéssel számítani — ugye szép alliteració? — csak azért nem árultalak el, hogy szegény maradjon meg véleményében. Azt mondta, különben is neki mindegy, akárki irta. Lehet, hogy Karakán Ma- dard, esetleg kelt mint fönt, vagy Káhán Mór irta, ez seckojedno. Az izgatta legjobban, hogy kijelentetted, ha a főigazgató megnyugtalólag vette is tudomásul a dolgot, te nem vetted tudomásul, téged nem nyugtat meg a tömeg bukás. Mérgében kétszer is leesett a cvikkerje ! hallod : kétszer, ez nagy szó, mert öt ritkán hozza valami méregbe, de most begyulladt, fel volt huzva! Haragszik rád annyi szent egy igaz, de úgy vettem ki a beszédéből, szeretne veled brúdert inni, hogy csengő poharak gyöngyöző itókája közben, a te koponyádat megvilágíthassa a helyzetről. Én nem tudtam már visszafojtani a nevetést. Kérdi, mit nevetek ? Azt mondom, hej diri uram, ha tudná, hogy az értengődi kaszinói bálról, meg alasnádprü- csöki hidavatásról Tewrevvknél is tud ö tudósítást Írni, hát úgy e el sem hinné. Nem hát, mert az árgyélusát ahhoz már vérbeli újságírónak kell lennie valakinek, hogy ekkora rutinja legyen —- monda ő. Beszélt, j beszélt barátom, csak úgy ömlött a szó a száján. Előhozta az iskola ügyes-bajos dolgait, hogy mennyire szivén viseli az ifjúság érdekét, hogy hány diákot távolitha'tott volna már eljaz iskolából holmi rovó, intő-cédula aláírása hamisítása miatt, az iskola egyik helyiségeben s a félreeső helyeken való cigarettázások miatt, hányat a Somosban való sörözés miatt, az écakai kirándulások miatt, mikoron is ifj únk a Zinnerben Kis Begye, báránykában Kánya, 'a fiefában nem tudom kinek szivetzsongitó muzsikája mellett busongtak az eljövendő klasszifikáció és matura, no meg a tánciskolái emlékek miatt. Ö mindezt nem tette, de annál szigorúbban követelte a tanulás mértékét. Tanulni, vagy szökni! Felvetettem előtte, bogy miért nem jár házakhoz ? Aperte kimondta, azért, mert ott telebeszélnék a bubik kiváló észbéli tehetségeiről. Mikor pedig arra hivatkoztam, hogy elsőben 60 van, nyolcadikban meg 30 s kérdeztem mi az oka ennek, nem felelt egyenesen, hanem szóról-szóra ezt mondta. Ha csak az kell, képes átvarázsolni az intézetet olyfor- mára is, hogy elsőben 60, nyolcadikban meg 120 legyen, mint egy pesti gimnáziumnál, de akkor itt, helyben ki kell Írni : „szatmármegyei piatura-bizonyitvány gyár, hatósági engedéllyel.“ Aztán ha a főtanhatóság becsukatja a gyárat, a pénzügyigazgatoság és a püspökség után még a gimnáziumnak is perdü! Aztán elmondott egy jó dohot is. Elmondta, hogy N. N. városba egyszer behajtatott elegáns hajtókocsiján az N. N.-beli földbirtokos. Egy szép épület előtt hátraszól János kocsisnak: Jancsi te, miféle magtár ez? Nem magtár ,’ez könyörgöb ássan, de digmázijom. Oszt mit árunak benne ? Érettségi Írást. Möny- nyi az ára? Ezer pöngő. Jó van János, itt van egy ezres, végy egyet neköm, én hat osztállyal mentem abba az időbe gazdásznak. Bemegy a János, tiz perc mu va vigan lobogtatja az Írást. János nesze még egy ezres, végy magadnak is. Minek a nékem ? Jó lesz berámázva a mestergerendás szobába dísznek! Bemegy a János, odabenn kissé gondolkoztak, de végre is kiad ák az Írást. Kijön odaadja a földes urnák. No hallod János, nézd hogy türelmetlenkednek lovaink, azért türelmetlenkednek, mert nekik nincs érettségijük nekünk meg már van. Itt van azért két darab ezres, vásárolj egyet a Rárónak, egyet a Csillagnak. Bemegy a János, félóra múlva irás nélkül jön ki. Nagyot káro nkodik s mondja: afeki egyé meg bennüket, kértem, könyörögtem, veszekedtem, hogy adjanak a R írónak is, a Csillagnak is egyet, de csaknem akartak adni, azt mondta a nagytekintelü ur; bai'átom, szamaraknak mégcsak adunk diplomát jó pénzért, de már lovaknak nem. Jót nevettem. Te, nagyszerű ember ez, lehet vele beszélni, de fene megközelithellen. Kérdeztem, nem fél az áthelyezéstől? Azt mondta, nem, mert ha elhelyeznek ö cs«k nyerne vele, igaz, hogy Rómában római módra kellene élnie, de ő nem tud a mucsaias gondolkodáshoz hozzásimulni. Tudja jól, hogy nem lehet mindenkinek szája ize szerint cselekedni, csak azt nem érti, hogy miért vagy szócsöve talán másoknak, mikor nincs gimnazista fiad. Ha iró ember vagy, mondja a diri, miért pazarolod el szép tehetseged ilyszerü dolgokra, írj verset, táiczát, ez méltó tehozzád, én is azt mondom, a te igaz barátod, de veszeti ügynek ne légy védője, ne alacsonyodj le hi- vatotlságodról tények regisztrálójává, reminiszcenciák papírra vetőjévé s polemizálóva. Engedd át ezt a dirinek. Hadd legyen meg az öröme, hogy Simkó lapjában slilusgyakorlatoz- zon! Most zárom soraimat, mert tudod, a hosszú levélírás idegeimet túlságosan kimerítette, s ilyenkor szükségem van egy kis abszint dózisra, s a csomiszlyói palikábau, helyi kaszinónkban Körinek patikus már vár engem, mert itt az idő, most vagy . . . soha. A viszontlátásra kedves barátom. Ölel barátod, az öreg róka : Rápolthy Bendegúz köznemes és szittya vitéz. II. A válság igazi oka. Schönfeld Lázár főrabbi ur előadása nyomán megirt közlemény miatt hírlapi polémia indult meg e lap hasábjain, mely azonban az egyik fél furcsa vitatkozási modora és a con- vencionális társadalmi érintkezésben járatlansága folytán, rut személyeskedéssé fajult. Ámbár e kérdés felvetése és tárgyalása szaklapba való, de kihatásait tekintve, a helybeli zsidókat nagyon közelről érdekli, miért is fontosnak tartom, hogy e kérdést egy olvasott helyi lapban tisztázzam. Idült sebe ez a viszálykodás a zsidóságnak. És valamint a makacs sebet, sem egyszerű bekötéssel, sem ráolvasással gyógyítani nem lehet: úgyszintén e kérdés sem intézhető el, sem rezignált hallgatással, sem pedig éretlen handa-bandázással. Ki kell vágni, el kell távolítani e kelevényt, mely „pajro rajs veláno“, ha mindjárt a nagyképűsködésbe burkolt közömbösség fájdalmasan fel is szisszen. Nekem ugyan nincs kedvem holmi gallemleinokkal vitatkozni, mert Nagy választéki Olcsó áraki " A „Magyar Áruháziban Megérkeztek a legújabb nyári áruk: szalma- és könnyű nyúlszőr kalapok, nyakkendők, divat harisnyák, ingek, kerti székek, úti kosarak. Gyermekkocsik és cikkek.
