Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-06-06 / 23. szám
* > t 2 ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. junius 6. 23-ik szám. műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélkül- is: természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban; szá.j- badlás nélküli fogpótlások u. mi; aranyhidat koronák. csBpfogak. a legmüvészesebb kivitelben. Fohuzás Fogtömés. László Jenő vizsgázott fogtechnikus. szerű kontárok Nagykároly város polgár- mesteréhez képest, mert olyanoknak osztogatták a kitüntetéseket, akik egy egyszerű kerítést sem lennének képesek a polgármesteri szakvéleménynek megfelelően elkészíteni ? ! ? ! ? Nem tudjuk, hogy nem-e az előrehaladott kor fáradalmai okozták azt is, hogy a polgármester megfeledkezett a közgyűlés azon határozatáról, mely a 200 koronán felüli munkálatot árlejtés utján rendeli végeztetni, vagy pedig rémlátások adták a lesújtó véleményt a polgármester ajakára, de azt határozotton állítjuk, hogy a polgármester az iparosokat gyalázó kijelentésében alaposan tévedett. A nagykárolyi iparosok jelentékeny része tehetséges, képzett ember, akik derekasan megtudnának felelni akármilyen és akármennyi munkának. Csak éppen a piacot veszik el tölünk. Lebéklyózzák kezüket, lábukat, lehetetlenné teszik őket a rossz gazdasági viszonyok. És amikor hever a városban a kalapács, pöröly; amikor a dob megperdült az eddig jómódban élő iparos háza felett, akkor egy csekély munkát, — de amely egy-két hónapra biztosítaná egy iparoscsalád megélhetését — jogtalanul elvisznek a városról azon a címen ; mert spórol a város pár koronát, a város adófizető ipa- rossaival szemben : a legmostohább eljárás. Tetözésül pedig tudatlansággal vádolja meg az iparosságot a város polgármestere, lekicsinyít őket minden lelkiismereti furdalás nélkül, ez már több a soknál, több amit szó nélkül eltűrni lehessen. Megszoktunk ugyan már mindent Nagykárolyban, de legjobban megszoktuk a képviselőtestülettől az agyonhallgatást. Meggyalázták nemzeti ideálunkat, Rákóczit, lenyelte a város képviselőtestülete, kivágták a nemzeti kegyelet élöjeleit, a Petőfi fáit, mély hallgatással vetle tudo- másul a polgárság és most is hallgatnak a felett a tény felett, hogy a város feje lekicsinyelte az iparososztály egy tekintélyes részét, akik közül több ott ül a képviselőtestület tagjai között. Váljon ezt is sző nélkül veszik tudomásul, vagy elégtételt kérnek érette a legyalázott, a lepocskondiázott iparosok ?! ? Meglátok van-e egy bátor iparos, az arany éremmel kitüntetettek között ?! ? Ha lenyelik a gyalázatot, megérdemlik, ha nem, az elégtételnek olyannak kell lennie, amely méltó egy 750 tagból álló ipartestülethez. Mert egy tekintélyes iparososztályt lekisebbiteni, még a város korlátlan hatalommal rendelkező és a késviSelötestü- let határozatait számba sem vevő polgármesternek sem szabad • De van még egy körülmény, amely szintén felszólalásra kés<jtett bennünket és ez az: hogy mikor a polgármester az egyik iparos közbeszólására azt a kijelentést tette : „maga hallgasson, mert maguk mind megbizhatlanok“. és amikor ezt Orosz István iparos erélyesen visszautasította, a polgái mester zsebébe nyúlva azt mondotta: „mennyi a káruk?. kifizetem. Azt hisszük lehet valaki akármilyen nagy ur, de ha valaki hivatalt vállal és ahhoz úgy ragaszkodik, mint a polgár- I mester, annak még az iparost is meg kell becsülni, mert ezzel nem tesz egyebet, mint méltóvá teszi magát állására, de nem szabad elfeledkeznie arról sem, hogy ő is ivadéka egy iparosnak. aw Szenzációs újdonság! Royal kávéházban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tar tátik. Változatos műsor ! Belépti-dij nincsl A nagyérdemű közönség jóakarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Kérelem előfizetőinkhez. A „Közérdek—Érmellék‘l-et ezelőtt hét évvel indítottuk útnak és szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy yneynyerte a közönség szeretetét. Nem volt még vidéki újság, mely ily rövid idő alatt akkora elterjedésre és akkora népsze- Irüségre tudott volna szert tenni, de nincs olyan vidéki újság talán az egész országban, amelynek annyi üldözést kellene kiállani a hatalom kapóitól, mint a közönség érdekeiért bátran harcoló „Közérdek—Érmeitek11-nek. Igen, mert mi dolgozunk és ezen munkánkban csak a tisztesség és csupán a polgársáp érdeke vezérel és nem áldozzuk fel függetlenségünket, véleményünk szabadságát, állami szubvencióért, vasúti potyajegyért. Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón Hájiá jer ruhafestő, vegytisztító és gőzmosö-gy árában Fel vételi üzlet: N a g y k á r ö L y, Széchenyi-utca 43. szám. zába. Gyanúját fokozta az a Becsből érkezett, titokzatos csomag, amelynek tartalmáról és rendeltetéséről a férje gyöngéden bár, de megtagadott minden felvilágositást. Megtudta azt is Zsuzsánna, hogy a férje a csomagot Orlai házába vitette. — Persze ékszerek a szép asszonynak, gondolta magában Zsuzsánna. Tököli szerette, becézte az asszonyt, mint annakelőtte. S ez még jobban felingerelte Zsu- zsánnát. A férje tehát nemcsak hüteten, de képmutató is. Most aztán némi megvetés is vegyült a féltékenységbe. Mert szerette az urát mélyen, szenvedélyesen. S felébredt benne a hiúság. Tetszeni fog, hódítani fog. S készült a hódításra. A fiatalság hatalmas fegyver. Alig volt húsz esztendős. Az a másik pedig már közel jár a negyvenhez. Tükröt vett elő s diadalittas arccal nézte magát benne. Aztán festéket vett elő. Nagyobb mester akart lenni a természetnél. A haja vetekedjék az arany fényével, az ajka a pünkösdi rózsa színével 1 Elővette legszebb ruháit s magára öltötte elsőnek azt, amelyet fiatal asszony korában először vett neki az ura. Mihor Tököli haza jött a mezőről, eléje állott s kacérkodva mondta: — Tetszem-e igy kegyelmednek,uracskám ? Tököli csodálkozva nézett az asszonyra s összecsókolta. — Már hogyne tetszenél nekem, szerelmes kis galambom! — No, de ebben a szép ruhában mégis csak különbül tetszem — ostromolta tovább a kérdéseivel. — A ruha nem jön számításba. Nekem mindig és minden ruhában tetszel, édesem. De ha már választanom kell, akkor az egyszerű ruha mellett vagyok, mert ilyenben vagy a legszebb. A rózsa a virágok királynéja marad, akármilyen tartóba teszik is. Az asszony csatát vesztett. Legalább ő úgy gondolta. Uj tervet eszelt ki tehát. Boszorkányokkal kezdett barátkozni. Pozsonyból Beckóra utaztában éjjelre megállapodott Sztrasócon s onnan „boszorkány szabású“ asszonyt vitt magával Beckóra. Ez az asz- szony Tököli házában „dib dáb ördöngösségeket“ ásott ki azon célzattal, hogy Orlainé kínok között meghaljon. De Tököliné egyéb személyekhez és eszközökhöz is folyamodott, hogy az ura szivét magához hajlítsa. Annyit beszéltek Tököliné bübájosságáról az egész Vágvölgyben, hogy a vármegye fülébe is eljutott bübájosságának ahirespörbe idézték. Trencsén vármegye itólő-bizottsága Zsigmondházán 1662. október 3-án látott törvényt Tököli Miklósné felett. A tanuk vallomásukkal bizonyságot tettek, hogy Tököliné valóban foglalkozott biibájossággal. — Zahraddeczka Annának porokat adott által azon utasítással, hogy Orlainót a templomban hintse meg azokkal. Ovcsarszky Jutka különféle füvekből fürdőt készített, amelyben Tököli megmosakodott s a férje fejét is megmosta. Tököliné megkérte Orlainé szolgálójának a leányát, hogy hozzon neki abból a „lúgból“, amelybee Orlainé a fejét szokta mosni avégből, hogy „Orlainét Tököli uram- ! mai meggyülöltetné“. Podhraczky Andrásné- nak pedig, aki akkor cselédje volt Orkánénak, meghagyta, hogy hintse meg bizonyos porral Orlainé háza küszöbét s Tököli uram j csizmájába is hintsen ugyanabból a porból. Sztankovszky Katától meg, aki az említett port készítette, azt kívánta, hogy nézze meg a viaszon, hogy „hamar marad-e özvegyé avagy sem". De jártak egyéb mende mondák is szájról-szájra. A férje ingéből darabokat metszett ki s azokat nyárfába helyezte. Orlainé hajából a szolgálója révén szerzett néhány szálat s azt Mednianszky koporsójára tétette. A szolgáló ezért pántlikát és arany gyűrűt kapott Tökölinétől. Tököliné beismerő vallomást tett bírái előtt s a hozzá intézett kérdésre nyugodtan válaszolt. Csak akkor vonaglott meg egész testében, mikor a bíróság elnöke azt kérdezte tőle, hogy miért adta rá a fejét bübájosságra ? Erre a kérdésre már csak Tököli uram felelhetett, mert Zsuzsánnát ájultan szedték fel a földről s vitték ki a tárgyaló teremből. Tököli aztán nem csekély zavarral küzködve elbeszélte, hogy ő bizony pótolni akarta azt, amit fiatal korában elmulasztott. S azért járt át nap-nap után a tudós Orlaihoz és nem az asszonyhoz, hogy tanuljon tőle s hogy a jövőben ne váljon szégyent tudatlanságával, ha tanult emberek közé vetődik. A hitestársa
