Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1914-05-30 / 22. szám
1914 AZ OTTHON 7 A tisztességes asszony. — Montecarlói történet. — Irta: Pallos Árpád dr. Tavasz volt. A természet ezernyi színpompája ragyogott le mindenről. A montecarlói park ezernyi gyönyörű, buján tenyésző virágaival kaleidoszkopszerű képet nyújtott. Benne voltunk a saison kellős közepében. A térzene harmonikus hangjainál az egész világ válogatott közönsége hullámzott fel és alá s a különböző nyelven történő vidám csevegés bábeli zűrzavarként hatott a hallgatóra. A kaszinóban élénk hangulat uralkodott. A játékosok óriási tömege ott szorongott a zöld asztalok körül s leste tágranyitott pupillákkal a szerencse eljövetelét. A roullet sebesen pergő karikája ide-oda vetette a beléje dobott gömböcskét s az asztal körül ülő s álló közönség oly síri csendben leste megállását mintha az üdvösségét hozó arkangyal eljövetele érkezett volna meg. Szokott helyemen ültem s az előttem fekvő nyomtatott kartonokon jegyeztem a rouge és noir váltakozását. Ma különösen jó napom volt. A sistema, melyet követtem, hihetetlen pontossággal vágott be s én szokásom ellenére, nagy tétekkel kísértem meg szerencsémet. Az időpont kedvezni látszott. Nagy csomó bankjegy hevert előttem. Hirtelen ruhasuhogás, a finom selyemöltönyök intim zizegése keltette fel figyelmemet. A mellettem megüresedett játszó helyre, egy feltűnő szépségű s amellett kiszámított egyszerű eleganciával öltözött hölgy ült le. Klasszikus szépségű profilját nem sok időm volt bámulhatni, mikor szokatlanul merész 'játékmodora teljesen eltérített megfigyelésemből s szinte leszögezte egész figyelmemet. Montecarlóban nem szokatlan, hogy nők óriási összegeket veszítsenek. Egyes angol és amerikai milliárdosok nőtagjai ugyancsak szép summákkal tömik meg a bank hatalmas trezorjait. De ez a hidegvér s ez a merészség, mely a mellettem ülő hölgyet jellemezte, még engemet is, ki évek óta vagyok a kaszinó látogatója és megfigyelője, kihozott sodromból. Csakis ezer frankot tett egy tétre. Mindig egy és ugyanazon számra. Megfigyelhettem jól: a kilencesre. Harminchatszoros pénzt kapott volna, ha csak egyetlen egyszer is a kilencesen állott volna meg a roullet gömböcskéje. De egyszer sem jött ki a kilences. Már harmincadszor tette ezer frankját a gyönyörű nő a roullet kilences számjára, de az következetes maradt s harmincadszor sem jött ki. Harmincezer frankot vesztett el a szép ismeretlen harminc perc leforgása alatt. S én mellette, sistémámat híven követve garmadába gyűjtöttem a pénzt. Szinte restellettem Fortuna asszony kegyetlen kitartását, mellyel a szép asszonyt üldözte s magamban szinte fohászkodtam, vajha a kilences szám kijönne már. Mind hasztalan, fohászom süket fülekre talált. Most hirtelen szünet állott be. A croupier monoton hangon mondotta: — Messieurs et Mesdammes ! Fait votre jeu ! A szép asszony idegesen keresgélt retikül- jében, mely úgy látszott, hogy kifogyhatatlan az ezer frankosokban, de hasztalan, nem talált benne többet. E percben én villámgyorsan, hogy senki észre nem vehette, egy ezer frankost csúsztattam a szép ismeretlen keze alá. Minden gondolkozás nélkül a kilences számra tette. — Rouge! Do zu! Pair! — hangzott a croupier jelentése. Az én ezres frankosomat is elvitte, a szép asszony szerencsétlensége. Újabb ezres, újabb veszteség. Már a negyedik ezresemet seperte be a croupier kérhetetlen lapátja s én hidegen, szenvtelenül csúsztattam az ötödik ezerfrankost a szép asszony keze alá. E percben, aki eddig szemügyre se vett, felém fordult a szép asszony tekintete. — Uram! Köszönöm gavalléros lovagiasságát, de tovább nem vehetem igénybe szívességét. Nem fogadhatom el kölcsönét, — s gyöngéd erőszakkal tolta felém a bankjegyet. E percben bátorság szállta meg keblemet s Berchtold Lipót gróf külügyminiszter Szendéné Dárday Olgával beszélget, háta mögött Wlassics Gyula látható. halkan, hogy senki meg nem hallhatta súgtam feléje: — Akkor fogadja el egy látogatásáért szállásomon! Mintha kígyó csípte volna meg szomszédnőmet, vérpiros arccal ugrott fel helyéről s szinte lángzó ajkkal sziszegte felém. — Kokotnak néz talán, hogy ilyet mer ajánlani. Evvel eddigi cselekedetének ellenkezőjét bizonyította. Azt hittem úriemberrel van dolgom. Büszkén, mint sebzett királynő, akart faképnél hagyni, de én összeszedve minden ékesszólásomat, ezerszeres bocsánatot kértem tőle merészségemért, könyörögtem, hogy vonja vissza férfiasságomat sértő kijelentését, egyben rimán- kodtam, hogy próbálja meg még egyszer szerencséjét s tegyen fel utoljára ezer frankot a roulettre. Hosszas kérésemet végre siker koronázta. A megsértett istennő felejthetetlen bájosságú mosollyal jelezte, hogy megbocsátott s elfogadta az ötödik ezer frankosomat kölcsönképpen. Míg ez történt, az egyik számon felejtett tétem négyszer egymás után nyert, s én hatalmas összeget seperhettem be. Ismét kilencesre tett. A roullet pörgött. A jelenetre figyelmes játékosok minket figyeltek. A golyó megpihent. — Noir! Neuv! Impair ! — szólt a croupier. A kilences nyert. Harminchatezer frankot sepert be szép szomszédnőm az egyetlen nyerésével. Mindent visszanyert, mit félóra alatt elveszített. Hihetetlen bájossággal adta vissza ötezer frankomat s miközben azt megköszönte, eltávozott mellőlem, mint egy röpke tavaszi álom. Feltűnést kerülve, kis idő múlva magam is ott hagytam a játékot és siettem a gyönyörű ismeretlen után, de azt sehol sem találtam. Kérdezősködésemre senki se tudott felvilágosítást adni, semmit sem tudhattam meg róla. A sok játék, az óriási nyereség, de kiváltképpen gyönyörű szomszédnőm tisztára elvették még megmaradt kis eszemet. Heves főfájás szaggatott és így sietve tértem pihenőre szállodám tengerre nyíló szobájában. Gyönyörű est volt. A déli mérsékelt égöv minden szinpompájában csillogott a tündöklő mennybolt. Egyetlen felhő sem zavarta a világoskék eget. Milliárd és milliárd csillag villogott azon, mint a zöld posztós játékasztalon a Lajos- aranyak. Nem tudtam elaludni. Főfájásom már elmúlt, de bármint igyekeztem is, gondolataim únos-untalan szép szomszéd- nőmhöz terelődtek vissza. Már egész kis haditervet szőttem, miként fogok nyomára jönni elbájoló ismeretlen szomszédnőmnek, midőn ajtómon halk kopogás nesze hallatszott. Ilyenkor még sohasem háborgattak szállodámban. Nem is hittem első percben a kopogásban, úgy véltem, hogy felizgatott képzeletem játéka csupán. E percben ismétlődött a halk kopogás. Egy perc alatt kiugrottam ágyamból, magamra kaptam pongyolámat és sietve ajtót tártam. Megdermedtem. Az ajtóban a szép asszony állott. Még ezerszerte csábosabban, elbájolóbban, mint délután. Sietve besurrant ajtómon, majd ráfordította a kulcsot a zárra. Egy szó, az nem sok, de annyinak sem voltam ura. Csak leroskadtam lábai elé és csókolgattam ruháját, ott, ahol értem, végig egész picinyke topánká- jáig. Ő emelt fel magához. — Eljöttem, mert megszerettem. Soha, soha se jött volna nyomomra, mert nem itt lakom. Automobilom kinnt vár. Ez az éjszaka a miénk, hogy soha többé az életben ne ismétlődjék. Francia beszédjében benne volt az amerikai nők sajátságos zengzetessége. Modora pedig az előkelő nők minden intelligentiáját árulta el. Felejthetetlen éjtszaka volt. Mámorunkból ZOMÁNC-LAKK minden színben. 1 kilogramm 1-50 kor. Minden fatárgy és fal festésére alkalmas. Színes árjegyzék ingyen. CSIKÓS LÁSZLÓ Budapest, VI., Szondy-u. 22. Ó. WHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHWft ——' BUDAPEST — VIIL, RÁKÓCI-ÚT43. SZÁM. ELSŐRANGÚ SZÁLLODA, A FŐ- és SZÉKVÁROS KÖZPONTJÁBAN. A legmodernebb berendezéssel, hideg és meleg víz minden szobában. — Fényes hall. — Lakosztályok, fürdőszobával. — :: 150 szoba, 5 koronától kezdődöleg. — Elsőrendű éttermek és kávéház esténkínt magas színvonalú hangverseny. ::
