Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1914-05-30 / 22. szám
„KÖZÉRPEK-ÉRMELLÉK“ melléklete * 1914. JUNIUS. PÜNKÖSD. „És lön nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek ad.a ne kik szólniok. Ap. Cs. 2,4. A keresztényvilág minden évfordulón várja a Szent Lélek eljövetelét. Hogy megerősítsen, hogy felvilágosítson bennünket. És minél távolabb esünk a bibliai eseménytől, annál inkább érezzük lelkünk megerősítésének és elménk felvilágosításának a szükségét. Az élet erős küzdelmeiben a tudomány vívmányaira büszke ember szinte megroppan és önkénytelenül tekint az ég felé, hogy erőt, bátorságot meríthessen a végtelenség és örökkévalóság tudatából. Hiábavaló minden dacos erőlködésünk : véges emberi természetünk a végtelenségből jövő „zúgó szélnek“ zendülése“ után vágyik, hogy megerősödjünk és hogy megérthessük a lét súlyos problémáit. Piros pünkösd napja főleg nekünk magyaroknak volt jelentőségteljes minden időkben! Kellett a Lélek megerősítése, hogy győzelmesen álljuk a harcot évszázadokon keresztül. És szükséges a mái nehéz időkben kíváltképen, hogy amikor Árpád népe nem tudja megérteni egymást: megteljünk egyszer a Szent Lélek összeforrasztó erejével és a bábeli nyelv- és érzelem-zavarban egyszer megérthessük egymást! Az lesz a magyar róna igazi Pünkösd napja, amikor erős és független lesz és megérti egymást a magyar! Mintha csak a mohácsi vész s a 48-as zivataros idők fojtogató levegője nehezedne ma is erre a szerencsétlen országra, melynek szorgalmas népe egy ezredéven át hiába „epedez“ jobb sorsa után. Ma nem ver ugyan a török, — tatár, de nyakunkon saját bűnünk rab- igája: a kíslelkűség és testvér-gyűlölet. Pedig ez ássa a nemzet sírját és ha meg nem értjük az ég zendülését, — ez lészen halálunk is. AZ ÁLOM-KERET. Az „Országos Ráth György múzeum“ Címa de Coneglíano „cMadona“ című ’műremeke után élőképben ábrázolta Hódossy Gídáné úrnő Ráth Györgyné estélyén. A^MEG VÁLTÓ.] é>z is ő. Ji szelíd... Jl jóságos áldó, Sg felé tekintő, mindent megboesájtó. ó/lszta a nézése, lelke makulátlan, JíTint az áhítattal elmondott imákban. JSelkünkben zsolozsma, tömjénillat ébred. Jlmint elnézzük öt, az örökké tisztát, Jlz őrökké szépet... FARKAS IMRE.
