Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-30 / 22. szám
4-ik oldal. RUhá',egyileg M Hilllffel SíÍIIUU‘1 villany- és gőzerőre berendezett intézetébőn. = Nagykároly, Kölcsei-ut I. — a római kath. templom mellettAlapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59 magukkal fogva kezet, gratulálnak a siker fölött önmaguknak. Ezt nagyszerűen csináltuk, most az egyszer jól odamondogattunk, ezt a közérdek nevében cselekedtük, az illetőket jól lepocskondiáztuk stb. így volt ez annak idejében Athénban, igy Rómában, igy a hely megnevezése nélkül mindenütt széles e honban. A legtöbben nem azt nézik, hogy mit mondunk, hanem azt, ki mondja s a támadás legtöbbször nem az elfogulatlan mérlegelés szülötte, hanem a tulheves temperamentum fellobbanásának szülötte a látszólagos és vélt sérelmek fölött. Ha igazat mondunk, vagy igazságot, azt le kell nyelni mindenkinek. Ha szemembe vágják az igazságot, azt fogom mondani: köszönöm, mert megtanítottak arra, hogy tiszteljem az igazságot. Az igazság pedig független a személytől, független a tárgytól, de folyhat a tárgy teljes ismeretéből, függhet a kimondásos formától. Néha Kellemetlen a forma, máskor a kiesin-keserüsógüt is le tudjuk nyelni, mert rnálnasziruppal vesszük be. Talán már nem is annyira a faktum miatt van elégedetlenség, hanem holmi intimebb középiskolai élet megnyilvánulások közreadása miatt. Sokan igazat adtak nekem el fogulatlanul, helyeselték a közreadottakat, de hogy a még igazat nem adókat is részemre nyerhessem, legyen szabad még kiegészítő részeket csatolnom a múltkoriakhoz, hogy azután végleg lezárhassam ezt az ügyet. A diákság egy része bukás alkalmával, hogy elpalástolja gyengeakaratuságát, mentségekéi keres a maga és környezete megnyugtatására. No hát kérem szépen, aki kifogásolni akar, az találni fog kifogást. Különben az emberi elme egy igen hasznos működési iránya az, hogy magunk mentségére, megnyugtatására szépen ki tudjuk cirkalmazni az argumentumokat, a vélt a kifundált dolgok magunkat is elkábitanak s a végén annyira beleéljük magunkat, hogy a végén mi is elhisszűk. Ezért aztán indignálódik az illető. Még nem hallottam ilyen nyilatkozatot: megérdemelte a a bukást s épen ezért jóltették, hogy megbuktatták. Azt azonban már elégszer hallottam : megérdemelte a bukást, de hát átereszt hették volna, mert ezzel nem a fiú lett büntetve, hanem a szülő s hogyan jut ahhoz a szülő, hogy a fiú lustaságáért ő viselje a következményeket, az egy évi fölösleges kiadást, a mérgelődést, az ismerősök előtti szégyenkezést stb. A diák pedig, hogy mentegeti magát ? Megbuktattak, mert haragszanak reám, pedig ott van N. N. az se tud többet nálamnál, de persze átment, az nem bukott meg, miért? — no mert N. N. apja jó barátja a tanárnak, náluk szokott pityizálni, náluk lakmározik, az ő szőlőjükbe kijár, részt vesz náluk a disznótorokon, rokonságban van stb., máskor meg : N. N. konviktista, azért | nem bukott meg; N. N. hízelkedő, a tanárok kegyeibe becsuszta-mászta magát; N.N. apja igen tekintélyes,. befolyásos ember, tehát nem merték megbuktatni; N. N. apja tudta a módját, hogy kell az efóle kalamitá- \ sokat elsimitni stb. Vannak olyanok is, kik ilyenkor főigazgatóval, fenntartó-hatósággal, miniszterrel fenyegetődznek, hogy igy lesz, meg úgy lesz, majd följelentést teszünk, áthelyeztetjük, ellenvizsgálatot kérünk stb., megmutatjuk nekik, a jött, menteknek, hogy kinek van igaza 1 A tanuló igen természetes, összehasonlítja magát társaival s ezen össze-1 hasonlításban — megvan a lélektani oka — maga javára dönt, a boni mindig az ő javára. esik. Pedig ha mindent mérlegelne az illető, ha jobban ismerné magát, hát kénytelen volna bevallani saját erőtlenségét s az összehasonlítás hamisságát. Az összehasonlításban a diák elfelejti mérlegelni pajtása törekvését — ez szerinte stréberség, annak vasszorgalmát — ez magolás, annak szorgalmát — ez feltűnési viszketegség, annak jó magaviseletét — ez meghunyászkodás és igy tovább. A pajtás érdemeinek, jó tulajdonainak lefokozása mindig engem emel! Ám ha én Péternek jobb jegyet adok, mint Pálnak, de azt amit Pálnak adtam, azt Pál megérdemelte, Pál nem emelhet ez ellen kifogást, ehhez semmi köze, legfeljebb részemrő történt didaktikai tapintatlanság, tapintatlan kedvezés emberi gyakoriságból, ez az én hibám ! A legtöbb esetben egy-egy osztály tanulmányi állapotának dezoláltságát az okozza, hogy belekerül valamely magasállásu egyénnek, mondjuk helyi hatalmasságnak, környékbeli, vagy helyi kisistenségnek, egy igen befolyásos embernek olyan fia, aki vagy gyenge tehetségű általában, vagy képességei dacára dolgozni nem szerető, dolgozni nem akaró. Az ilyen gyermekek azután bízva a hátuk megett álló apában, ránehezednek egy- egy osztályra, csíráztatják a rossz példát. Mit tanuljak én, az apám majd elintézi i a direktorra], a tanárral, ha lehet szép szóval, ha lehet erősebb módon, talán fenyege- ! tődzéssel, mert apám engem annyira szeret, l hogy azonosítja magát velem ebben a dologban. És ha az apa nem óvatos ember, talán hagyja magát, vezettetni a gyermekétől, a torzsalkodásra is, meg minden másra j kész. Az ilyen ember fia bátran mondhatja tár- 1 sai előtt is: minek dolgozzam, nekem úgyis át kell mennem, mert apám nagy ur. Talán sokszor a propter bonum páeiszért átmegy az ipse, de aztán vele együtt át kell menni még néhánynak, vagy egy egész csomó dologtalannak, képtelennek. Ennél nagyobb, korrumpálóbb dolgot a középiskolai életben nem tudok elképzelni. Mily nemes gondolkozásu az olyan apa, aki nem igyekezik társadalmi állását felhasználni ily esetekben, aki nem ártja bele magát a dologba s az embertelenségnek a hínárból való kihúzására nem nyújt segédkezet. Ha ez egy alkalommal megtörténik — t. i. propter bonum pácisz átment a hatalmasságfi, az egy esettől vérszemet kap a fiú s annyira ragaszkodnak egy helyhez, hogy megdöbbenti az embert. Jó hirü intézetben akarnak vele bizonyítványt szereztetni, mert restellik a „szelidebb éghajlat alatti“ intézetben nyert bizonyítványt. Mit vigyem fiam máshová ? Helybeli vagyok ! Megmutatom, hogy a fiú juszt is itt fogja megszerezni a bizonyítványt, az érettségit. Sok intézet jóhirnevét nem a szigorúság, hanem az indokolatlan kedvezések ásták alá 1 A néptelenedéstől való félelem pedig nem lehet ok az indokolatlan elnézésekre, enyheségre, az enyhe elbírálásra. Minden intézet5 azon van, hogy ne legyen aziluma, menhelye a kísérletezőknek, gyenge tehetségeknek, akaraterő nélküli, henye ifjúságnak. Nincs: családjuk a papoknak, ezért szigorúbbak I Igaz, de a szigorúság sohsem ártott. A szigorúság a függetlenségbül folyik, ahol a tanárságot a városhoz komaság, sógorság, atya-1 ^'ságos kötelmek fűzik, ahol belemelegszenek fraternizálásba a tanárok, ott kétségkívül sok alkalom van az enyhébb elbírálásra. Hogy pedig másutt 60 közül egy sem bukik osz- tályvizsgán, annak is megvan az oka. Most nem érek rá itt ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni. Itt csak annyit említek : azok ott bizonyára dolgoztak szorgalmasan és ezért lám jól jártak, a munkájukat ott a tanárok megjutalmazták. Sokat szeretnék ég szivemből elmondani, úgy amint eddigi pályámon észleltem, tapasztaltam, de már érzem, hogy visszaéltem a közönség türelmével. Az előbb említett szülők jól tennék, ha egy intézet jóhirneve érdekében gondoskodnának arról, hogy gyermekük másutt szerezzék meg a képesítést A munka értékelése manapság gyenge lábon áll az igaz, mert t. i. manapság csak az időt veszik tekintetbe, amennyi ideig dolgozott valaki. Azt azonban, hogy az időt jól kihasználta-e az illető, a végzett munka mily értéket képvisel értéktanilag, azt elfelejtik számításba vonni, sőt jogosulatlan beavatkozásnak tekintik az ilyirányu törekvéseket. A közönség tehát analógia révén itt is csak az éveket, a nyolc évet nézi s követeli sajtóban, ankéteken, hogy a nyolc év után kiki kapja meg a fermánt, mellyel az életbe vezető ka- ' pun át beléphet. Egy kis visszatartás, egy kis rostálás után mindig felvetődik az ily eszme. Artémisznak kezében kétélű kard, mérleg van, de szeme be van kötve ! Kár, : hogy a felettünk ítélkezők Artémiszként jártak el, bekötött szemmel Ítélkezve, vágva a kétélű karddal. Magukat is megsebezték, minket is ! de legalább a vágott seb hozzájárult a dolgok teljes feltárásához. Szapienti szat! A ködös fejekkel hiába vitatkozunk., a durae kapaci- tatisz zsdnereket sohsem lehet felvilágosítani. Ők mindent jobban tudnak, mint mi. Legyen nekik kedvük szerint, hisz manapság mindenki paedagógus, manapság mindenki ért ak iskolához, az iskolai ügyekhez s néha azután azok érzik magukat leginkább hívatottnak az iskola és iskolai ügyek megbirá- lására, akik az? iskolát, vagy csak külszínről látták, vagy látják* vagy ha végezték is iskoláikat, egy kis keserűség, egy-egy keserű emlék idegessé teszi, Valahányszor szőnyegre kerülnek az eféle dolgokZárósoraim legyenek ez alkalommal a ^tankerületi királyt főigazgató Urnák május do-i.n kelt 699. számú leirata. Beth'82'61’^ zik : folyó évi 201. szám alaM a nyolcadik osztály elbírálásáról beterjesztek*'jegyzőkönyvet megnyugtatóiéig vettem tudomásul, G-éresi Kálmán tanker, kir. főigazg.Mó. Ehhez kommentár nem kell. Az iskola, munkáját hivatalos fórum bírálta el illetékesen, ebben mi megnyugszunk s csakis eb.1)615 nyugodhatunk meg. Kétségkívül mi magun k- j is szerettük volna a legjobban — mint az intézet uj vezetője a szellemiekben, ha mindmind átjutnak a nyolcadik osztály vizsgálatain, a Rubikón folyó tulsópartjára, de arról, hogy egyesek sajkájuk léket kapott s elmaradt, elsodorta az ár, igazán nem tehetünk. Legyen ez az eset okulás, tanulság a jövő nyolcadikosainak, akiknek egyedül csak ezt az egy tanácsot adhatom : szorgalmasan dolgozni. Csak törekvést lássak s én örömmel fogok segédkezést nyújtani a tanulónak. Én leszek az első, aki az illetőnek boldogulha- tása érdekében síkra fogok szállni még a tanárokkal szemben is. Es még akkor is lesz elégedetlenség, akkor is lesz feljajdulás. Miért? Nagy választék I A1 , i eső ara Megérkeztek a legújabb nyári áruk: szalma- és könnyű nyúlszőr kalapok, nyakkendők, divat harisnyák, ingek, kerti székek, úti kosarak. Gyermekkocsik és cikkek.
