Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-16 / 20. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. május 16. 20-ik szám. műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készitek a gyökér eltávolítása nélkül- is : természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. mi : aranviiidak. koronák, csapüg&k. & legmüvész- esebb kivitelben. Foghúzás. Fogtömés. vizsgázott fogtechnikus. azoknak a házaknak a falába, ahol a nagy költő a városban megfordult. A szégyen az arcunkba kergeti a pirt, amikor ezeket a sorokat leírjuk, mert nálunknál sokkal kisebb városok, falvak tiltakoztak a Szegfü-féle orvtámadás ellen, és ugyanakkor Nagykároly vezetősége a hatvanhét éves akácfákat megsemmisíti azért, hogy gyümölcskertet létesítsen az iskola udvarán. Pirul az arcunk és szánakozva, mély részvéttel gondolunk azokra férfiakra, akik valamikor vérüket, életüket áldozták azokért, akik ma lehorgasztott fejjel, minden nemzeti érzésből kivetkőzve, szótalanul tűrik a legsúlyosabb arcul- csapást, a nemzeti kegyelet durva megsértését. És a Kölcsey-Egyesület még mindig alszik.................. A Petőfi akácfái. A „Közérdek“ multheti számában egy cikkem jelent meg, melyre egy másik helyi lapban az állami elemi iskola igazgató-tanítója válaszolt. Mert ilyen a sors. Az ember nem tudja, hogy kinek az intézkedéséből történik egy ilyen goromba kegyeletsértés, csak szól általában „vezetőségről“, s ime jelentkezik a „ve zetőség“ az állami iskola igazgató-tanitójának a személyében, hogy az ő kezdeményezésére történt az eset s veri a mellét büszkén, hogy ö vágatta ki a Petőfi, akácfáit. Aki pedig ezzel szemben egy csendes sóhajtást mer megkockáztatni, az remegjen a sors haragjától, mert az igazgató ur nyomban „lefiatalozza“ és „le- stilusgyakorlatozza.“ Hát én is evvel kihúztam a lutrit. Rendkívül lesújtva érzem magam az igaz- gató-tanitó ur véleményétéi. Azonban eszem ágában sincs vele polémiába keveredni, mert szeretnék megmaradni az előbbi színvonalon. Látom, hogy ő kitünően ért a személyeskedéshez, azonban be fogja látni, hogy evvel még nem tisztázta magát az alól a vád alól, amelyikben ő jelentkezett vádlottnak, hogy t. i. kivágatta Petőfi akácfáit. Szörnyű ez a vád s az eset jelentőségéről is csak annak és abban a mértékben van fogalma, amennyiben sejtelemmel bir „kegyeletről“ és „nemzeti létről.“ Mert az nem okvetlenül stílusgyakorlat, mélyen tisztelt igazgató ur, amelyikben ilyenfajta kifejezések fordulnak elő. Ezek megett tartalom van, amelyet csak az nem lát meg, akinek nincs érzéke hozzá. Amint talán tetszik is tudni, vannak kapcsok, viszonyok, amelyeket érezni lehet és nevökön nevezni is, de kézzel megfogni nem, sem pedig beléjök harapni. S valami ilyenforma kapcsokat tessék elképzelni a Petőfi akácfái, meg a nemzet szive között. S ha azután — abszurdum elhinni — csakugyan feltetszik ezeket a kapcsokat fedezni, akkor tessek nyugodt lelki- ismerettel kijelenteni, hogy „frázis.“ Én például azt a „frázist,“ amelyet a Petőfi akácfáinak a kivágatása von maga után, nem venném a lelkiismeretemre, ha a világ összes almafái és körtefái nekem teremnének. De miket hoz fel ezzel a váddal szemben mentségére az igazgató ur!! Hogy a száraz ágak agyonütötték volna a gyerekeket. Risum teneatis! Hát az almák, melyek a gyümölcsfákról potyogni fognak, nem ütik agyon a gyereket ? Mert az ő okoskodása mintájára azt is meglehetne jövendölni. Vagy tán a száraz ágakat nem lehet a fákról eltakarítani ? Igen helyes pedagógiai érzékkel állapítja meg azt is, hogy a gyermekeknek jó levegőre van szüksége. S a jó levegő csak úgy volt elérhető, ha kivágják a Petőfi akácfáit. Mert valószínűleg ezek terjesztették a rossz levegőt. Ezek nem olyanok voltak, mint más közönséges fák, melyek a levegőt szokták javítani. Nem, ezek rossz levegőt terjesztettek. No meg az akácfa tövisei, melyek a gyerekek lábát megsérthetik! Ilyen okokkal mentegeti magát az állami iskola igazgató-tanítója, amiért a Petőfi akácfáit kivágatta. Szegény gyerekek !! És végül, hogy feltegye a koronát okoskoörülve, hogy mégis hall valami dicséretet a fiáról. „És elfelejtette, tanár ur, hogy mihez ért még a fiam: a földrajzhoz. — olyan jól ismeri Gömör, Csömör . . .“ Paál felkacagott. „Nevet, tanár ur, ez jó jel. Tudtam, mindjárt, hogy nem lesz olyan kegyetlen és nem fogja megbuktatni a fiamat.“ * „Nem igen biztathatom,“ — felelt Paál, „de egy tanácsot adhatok. Adják be a fiukat az ipariskolába, a gimnáziumban alig fog feljebb jutni.“ Erre aztán Kajosné őnagysága fölugrott és gömbölyű testét a tőle telhető legméltó- ságosahb állásba illesztve felkiáltott: „És ezt nekem meri mondani. Az én uram fogorvos, tanult ember. Tanár ur, maga igen tudós ember lehet, ha még — annyi latin szót tud is, — de nincsen szive 1“ És ezzel a termetes asszonyság otthagyta a tanár urat. a faképnél. Tanév végén megtörtént az a hihetetlen dolog, hogy Kajos Pista nem bukott meg. Kegyelemből átcsúszott. Másnap egy hölgy jelentette be magát Paál tanár urnái, s bár kissé szuszogva, de azért ragyogva belépett Kajosné őnagysága. „Óh, tanár ur," kiáltott már ajtóban. „Felismertem önt. Visszavernek mindent, ön- dsrék férfi, neiaas jellem.“ Paál megjegyezte, hogyha rajta múlt volna, Pista nem ment volna haza szekun- dák nélkül. Ebben a pillanatban Kajosné a szomszédszoba ajtaján keresztül észrevette a tanár ur feleségét, ki kis fiát tartotta ölében. Hozzárohant oly gyorsasággal, mit senkisem tételezett volna föl róla. „Óh, most már tudom, kinek köszönhetem boldogságomat. Hisz kegyed is anya, vele érez az anyaszivvel, fogadja ezt a csekélységet örök hálám jeléül!“ Ezzel a kezében tartott csomagot a fiatal asszony ölébe tette és úgy eltűnt, hogy észre se vették. A tanár és felesége egész meglepetve állottak és néztek egymásra. „Attól félek,“ mondta a tanár neje, „hogy pénz van benne.“ Na hiszen, csak az kellene, olyan goromba levéllel küldöm vissza, hogy tudom, nem jönnek többet ide, mérgelődött a tanár ur. Lassan és vigyázva bontotta föl a fiatal asszony a csomagot. Mikor aztán meglátták, hogy mi van benne, hangos kacagásra fakadtak mind a ketten. A dobozban egy skatulya Kajos Károlyiéin virághirü fogpor volt. dúsára, bizonyítja azt is, hogy tulajdonképen nem történt semmi kegyeletsértés, mert hiszen az akácfákat nem Petőfi ültette, se az ő emlékére nem ültették, hanem Petőfi csak épen arra járt és megverselte őket. Tehát nem történt kegyeletsértés, hanem „erőltetett“ minden gondolkodás, mely ezeket a fákat a kegyelettel kapcsolatba hozza. Azok a fák, melyek alatt Petőfi kedvesét megpillantotta, amelyeket megénekelt, nem tartoznak a kegyelet körébe . . . Ilyen érvekkel indokolnak nálunk egy cselekedetet, melynek hatása van az egész nemzeti életre 1 Ilyen készültséggel érzik magukat az emberek jogosítva a nemzeti kincs prédá- lására! Ennek következtében mutatkoznak aztán olyan jelenségek, melyeknek a láttára más, müveit országnak egy esetleg ide vetődött fia a haját tépi felháborodásában és hazaszalad, hogy azontúl csak csudára emlegesse Magyar- országot. Nagykárolyban is van egy ilyen jelenség. Egy emléktábla közadakozásból, rajta egy vers Petőfitől, mely akácfákról szól — és az akácfák nincsenek sehol. De hát már most mi, szerencsétlen magyarok, hová szaladjunk csudára emlegetni Magyarországot ? Erre nézve adhatna tán felvilágosítást az igazgató-tanitó ur ? Csak állunk megtörve, kétségbeesve és esedezve kérjük az igazgató-tanitó urat, hogy ne méltóztassék az esetleg útjába álló emléktárgyakat mind elpusztítani, hanem ha már egyáltalán nem méltóztatik érzékkel bírni az ilyesmi iránt, méltóztassék legalább tekintettel lenni mások érzékenységére. Különösen, ha ez az érzékenység a nemzet részéről nyilatkozik meg. Ne méltóztassék minket, szerencsétlen érzékeny- magyarokat lefiatalozni és „lekishősözni“, ne méltóztassék mi rólunk azt írni, hogy „nem értjük az akácfákat. Esedezünk irgaloméit magunknak és nemzeti emlékeinknek. Mert mi nem a tanító ur részéről hangsúlyozott Szekfü- könyvéből, de nagyjainktól tanultuk a hazafiasságot. Kékesy Tibor főgimnáziumi tanár. Szenzációs újdonság! Royal kávéház ban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! ‘23Í Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jóakarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Közönség köréből. Szellemi hullámzások! Fenti cim alatt, e lap legutóbbi számában egy cikk jelent meg, mely a zsidóság széttagoltságát vázolta és magyarázta, melyben többek között az orthodoxok és neólógok megkülönböztetésére tett megjegyzéseket. Nincs szándékomban nevezett cikk Írójával polémiába bocsátkozni, hanem csak az igazság nevében kérek szót, hogy reflektáljak némely megjegyzéseire, melyek nem fedik a valóságot. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Ha fia Jer Pál ruhajestő, vegytisztító és gőzmosö-gyárában Felvételi üzlet: Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám.
