Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-16 / 20. szám
Nagykároly, 1914. május 16. 20-ik S2am. VII. évfolyam KÖZÉRDEK ÉF?MELLÉK SZATMÁR-, BIHAR-, HAJPU- ÉS SZÍ LÁGY VÁRMEGYÉRE TERJEDŐ TÁRSADALMI HETILAP. J? Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Győrgy-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos SilHKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— ko Egyes szám ára 20 fillér. árculcsapás. (S). Akárhogy szépitgessék is a dolgot, akárhogy mentegessék is a Petőfi fáinak kivágatásával elkövetett hazafiatlan cselekedetet. egy bizonyos, hogy a nemzeti kegyeletet, Nagykároly város vezetősége iészéről, súlyos arculcsapás érte. Mert van-e elképzelte több sérelem egy nemzetre, de egy város polgárságára nézve is, mint az, ha a nagyjai iránti ragaszkodásból féltve őrzött emlékeket, vandal módjára kiirtják- és eltüntetik a föld sziliéről azokat a kegyelet emlékfáit, amelyek a nemzeti érzés melegét vannak hivatva ápolni és lépten-nyomon becsepegtetni a serdülő ifjúság szivébe. A Petőfi akácfái pedig ilyenek voltak. Évtizedek hosszú kegyelete őrizte azokat, s amikor junius havában, akácvirágzás idején elmentünk a kerítéssel övedzett ; iskola mellett s az akácillat megcsapta orrunkat, bizonyos büszke-ég fogta el a lelkünket abban a tudatban, hogy ez a kert volt az, amelyben a hőslelkü költő, feltalálta a legnagyobb boldogságot, mert: „itt ismerkedett meg az ő Júliájával.“ És ezeket a szép fákat kivágatta: a rút anyagi önzés,, ezeket a kegyelet régi emlékeit megsemmisítette a barbarizmus és azok, akik ezt elkövették, minden lelkifurdalás nélkül azzal érvelnek, hogv a vén fákra már nincsen szükség, hiszen nem a fákhoz fűződik a kegyelet, de maga a költő emléke iránt. De hát miből is áll ez az emlék ? Talán Nagykároly vezetőségének szive mélyében érzett kegyeletes érzelmekből? Talán abból, hogy legalább emlékoszloppal lettek megjelölve azok az akácfák helyei, amelyek alatt er'; fr* ■ Micsoda naivitás! A világért sem! Az a kegyelet, amelylyel a város vezetősége leróva véli a nagy költő emléke iránti háláját, csakis eqy közadako- ziísból a Kölcsey-Egyesület által az iskola falába vésetett emléktábla. Egy emléktábla, amelyet, ha elolvas az idegen és betekint az iskola udvarára keresve a fákat, mosolyog egyet és szánakozva gondol arra a városra, amely gyümölcsfákkal pótolta azokat az akácfákat, amelyet a képzelet Petőfi akácfáinak nevezett el. És amikor a nemzeti kegyeletet ily súlyosan .megsértették a városban, nincsen egy férfiú, egy egyesület, amely felemelje tiltakozó szavát, aki elégtételt j szolgáltasson az arculcsapás mialt. A város képviselőtestületében, amely még a Szegfü-féle durva insultust is szó nélkül nyelte le, nincs egy képviselőtestületi tag, aki felemelje tiltakozó szavát. A Kölcsey-Egyesület pedig alszik . . . fiiéfy almát alussza, és irigykedve gondol vissza azokra az időkre, amikor az egyesület vezetőiben a hazafias érzés és kegyelet a Petőfi emléktáblákat bevésetté Az összes tavaszi kelmenj donságokból gyönyörű választékkal szolgál RubletzkyKálmándívaíáruházaNagykároly TÁRCZA. mmmi van a dobozban?- Paál József tanár épp az íróasztalánál üldögélt, hosszuszáru pipával a szájában és javítgatta tanítványainak keserves latinságu Írásbeli dolgozatait, amikor az ajtón nagy szuszogással egy kövér hölgy lépett be, kínálásra se várva leroskadt az első székre és a muffjával legyengette magát. Szakgatottan kiáltozott: „Bocsásson meg, tanár ur . . . a szivem ... az asthmám . . . három emelet . .. és az izgatottság ... mi földszinten lakunk.“ „Mivel szolgálhatok, nagysád?“ kérdezte a tanár ur hidegen. „Én vagyok annak a Kajos Pistának a szerencsétlen anyja, aki a tanár ur osztályába jár. Azt hallom, hogy meg fog bukni. Uram, ettől meghasad a szivem ; hiszen annyi más bajunk is van otthon. A férjem fogorvos, dolga is van elég, de a , rheumája ! Fájdalommal keresi kenyerét. És én az én asth- mámmal, amikor lélekzeni se tudok . . .“ „Hát hiszen, ez mind nagyon szép, de . . .“ „Mit, szép ? Azt mondja, hogy ez mind szép ?“ kiáltott fel az asszony. „Tanár ur ez borzasztó! Hogyha hallaná, hogy nyögünk, mi egész éjjel az ágyunkkan, akkor bizony nem mondaná, hogy szép.“ A tanár ur kissé elfordult és igy szólt: „De nagysád, én csak azt akartam mondani, hogy mind nagyon jó, de . . .“ Jól? De, az Istenért, tanár ur, hogy ez jó, hisz ez borzasztó csapás, oly szenvedés, mely kétségbe ejt. Hogy lehetne ez jó ? Paál kezdett türelmetlen lenni. „Mivel szolgálhatok ? Nem érek rá !“ Az asszony nem zavartatta magát, csak beszélt tovább : „Az uram erélyes, tehetséges ember. Ha majd egyszer fogsorra lesz szüksége tanár urnák, csak forduljon hozzá. Aztán meg az uram találta fel azt a hires fogport, ami oly sok jövedelmet hajt. Es mégis ... az uram fogorvos, a Gelber ur hozzá képest csak borbély. És a Gerber Miksa nem bukik meg, ami Pistánk meg igen. Hol itt az igazság?“ A tanár urat kezdte a dolog mulattatni. „Nagysád, bár a férje feltalálta is a fogport, de a fiukról be kell vallani, hogy igen lusta diák, a Gerber Miksa pedig egyike a legjobb tanulóknak. Nem hiszem, hogy a fiukat át lehessen ereszteni. Úgy tudom, hogy csak a tornázáshoz ért.“ „Igen, a tornázás,“ mondta az asszony, cipőket vásárolni a már elismert :: Gyerünk cipőAruházba Kereskedeímiéslparbank palota (a Petőfi-nyomda szomszédságában) Egységes áraim a következők: Női fél vegyes cipők ..................................K 4.90 Női amerikai legújabb facon (Lag, bagaria shewro) K 10.50 Férfi vegyes cipők.......................................K 8.50 Fé rfi amerikai minden min. (Lag, bagaria, shewró) K 13.50 Gyermek-cipők : félcipő 21—25. barna vagy fekete K 2.50, 26-28. K 3.50, 29-34. K 4.50. Amerikai: 22—25. K 3.90, 26—28. K 4.90, 29-34 K 5.90. Mielőbbi látogatást kér Stern Lajo cipöáruhia, Bankpalota. s ■tr
