Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-03-28 / 13. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. március 28. 13-ik szám. kát s kedves keringőt kiszorítja helyéből az orfeumok táncosnőitől elsajátított lábemelés és ugrándozás. Az értelmetlen tangót és más hasonló fajtájú ugró táncokat lejtik, melynek nem gyönyörűségei a szépben gyönyörködő szemnek, de esetleg tokozott mértékben kielégítik az érzékiséget. Ha igy megy tovább is a báltermekben az orfeumi táncok kultiválása, nemsokára hastáncot fognak lejteni a szittyák hazájában a farsangi mulatságokon. Önzés, unalom, érzékiesség és kívánság jellemzi a divatos mulatságokat, nem csoda, ha a komolyabb gondolkozásu fiatal emberek nem szeretnek bálba járni s amely családapa csak teheti, családját a farsangi báloktól elvonja és inkább a szükkörü házimulatságokat kultiválja, a melyek vidámabbak, egyszerűbbek és sokkal olcsóbbak. A külföld legműveltebb államában a farsang megtai tóttá a maga kedélyes patriarkális jellegét. Német és Angolországban, melyek kultúra dolgában jóval előbbre vannak mint mi, híréből sem isménk a vidéken a mi sivár, üres báli mulatságainkat, hanem mulatnak úgy, ahogy az öregektől tanulták. A jókedv és kedvesség dolgában jobb is az öregekkel tartani, mert ők ezt jobban értették mint mi. Ne essék zokon tehát ez, a böjti prédikáció. Az igazság az amit mi itt elmondhattunk. Elmúlott a fai saug, amelynek az önzésnek, hiúságnak és pénzpo- csékolásnak áldoztunk, s be kell lássuk azt, hogy ezek a szavak csak a sivár jelent tárják az olvasó elé : Sajnos! úgy sem lesz ennek semmi foganatja. A jövő évi farsang után kezdhetjük elölről a szó és tintapocsékolást. Legszebb ékszerek, órák, ezüst- és arany neműek LÖFKOVITS ARTHUR és TARSA cégnél kaphatók Debrecen, Piac-utca. A városi törvény tervezetéhez. Ámbár a városi törvényjavaslatot a kormány még nem ismertette s csak a lapokból olvastuk, hogy a belügyminisztériumban a tervezeten serényen dolgoznak, mindazonáltal a városoknak érdekében áll, hogy irányt mutassanak a törvény előkészítő bizottságnak, hogy miképpen alkottassák meg a törvényjavaslat, nehogy egy elhibázott törvény miként az 1886. XXII. t. cikk megfossza a városokat a fejlődés lehetőségétől. A lapok utján kiszivárgó hírekből azt kell feltételezni, de városok fejlesztéséről szóló 1912. LVIII. t.-c.-ből is azt a következ- I tetést kell vonnunk, hogy a városok azon részét, melyek r. tanácscsal bírnak, a vármegyék felügyelete alatt akarják hagyni, holott tudjuk azt, hogy a vármegyei szellem a városok szellemével ellentétes, a vármegyei bizottság leginkább a községek képviseletéből áll s igy a mezőgazdasági szempontok uralkodnak ott s minden ügy elsősorban ezen a szemüvegen vizsgáltatik meg s ha ezzel összeegyeztethető, illetve ennek érdekeit szolgálni képes, csak úgy nyerhet jóváhagyást; azonkivül nehézkes, továbbá nem bir azzal az intelligenciával, mely képes volna megérteni a városok szövevényes életét, vágyát és törekvését. Tehát ezekből önként következik, hogy a városoknak legmesszebb menő autonómia adandó, hogy szabad mozgásukban akadályozva ne legyenek, miért is kiveendők a vármegyei felügyelet alól s mind, legyen az kisebb vagy nagyobb város, a belügyminisztérium felügyelete alá rendelendők abból a szempontból, hogy a városok az országos érdekek szem előtt tartása mellett élnek-e ön- kormányzati jogaikkal s megfelelnek-e a városok a hozzájuk fűzött nemzeti, kulturális, közegészségi, közgazdasági és szociálpolitikai követelményeknek. A városok önkormányazatából az árva- és rendőrségi ügyek kikapcsolandók, mert az árvaügyek bírói funkciót képeznek s a kis- korúak és gondnokoltak magánjogi érdekeinek megóvása bírói feladat. A közbiztonsági, I illetve rendőri teendők pedig egyenest az állami feladatok körébe tartoznak. Ezeknek a teendőknek a közigazgatási ügyköréből való kihasitása által a városok j egy jelentékeny kiadástól szabadulnak fel, mely egyéb városi rendezési célokra fordit- i ható. Ez alatt Ön a hires nőismerő, még csak gondolni sem meri ezt a kiválasztott ideáljáról, — a nőiesség mintaképéről. De higyje meg nekem, mint jóakarójának, hogy Ő sem kivétel. Sőt már különbséget is tudna tenni a maga és az elődök csókjai között. Ez utóbbi állításomért nem tenném ugyan tüzbe a kezemet, de ... Eh, mit nekem 1 különben még hagyjuk ezt. Levelem célja úgy sem az volt, hogy ón valakit gyanúsítsak. Csak meg akartam győzni, hogy milyen naiv, túlzott ideálista Ön. Hisz maga a nőiséget ott keresi, ahol már nem is nőis a nő, hanem egy élettelen hideg szobor. Csak gondolkozzék szavamon és befogja látni, hogy igazam van. És ne Ítélje el tul- hamar a nőiség mintaképét, a kiválasztott szinaranyat, ha nem találja meg rajta a fém- jelzőt, ha nem állja ki a próbát. Hisz Ő is csak gyenge nő 1 Habár nem igen remélhetem, hogy megrögzött elveit levelemmel megingathatom, mégis úgy érzem* hogy jót tettem valakivel, mikor e sorokat Önnek megírtam . . . mint a szerelmesek nemtője . . . Az irás valóban női kéztől eredhetett, de úgy el volt ferdítve, hogy lehetetlen volt felismerni. Gábor Armand hiába erőlködött rajta, semmiféle ismerős vonást nem tudott felfedezni benne. Már valósággal idegessé tette a sok nézegetés. Még a szeme is káp- rázott. Vette a felöltőjét és lement az utcára. A friss levegő lecsillapította kissé bosszúságát. Nyugodtabb lett. Nem gondolt semmire . . . Pihenni akart. Hagyta magát sodorni a nép áradattal. Azt nem tudta merre megy. Egyszer csak kellemes meglepetéssel pillant fel egy jól ismert, kedves ház ablakaira. Akaratlanul megszokásból vagy talán egy benső ösztönből hajtva tévedt erre ? Erre a sokszor taposott k. útra. Maga sem tudta. Nem is gondolkodott sokáig rajta. { Némi habozás után becsengetett. A másik percben már kinyílt az ajtó és ott állt az iró, sok lány által irigyelt kiválasztottja: Soha talán még nőiesebb, szebb nem volt, mint épp e pillanatban. Maga volt az ideális nőiesség megtestesült mintaképe, amint ott állott, az eltitkol- hatatlan kellemes meglepetéstől és a leányos zavartól kipirult arccal. Gábor Armand szinte elbüvölten nézte e festői látványt. Még köszönni is elfelejtett. Végre mégis a leány törte meg a csendet; zavartan, szinte akadozva mondta: Megbocsásson, de most igazán nem fogadhatom. Valóban — magam is . . . oly nagy zavarban vagyok . . . Nincs itthon senkisem. A szakácsnő és a szobalány is épp most mentek el . . . azt hittem, hogy ők jönnek vissza . .. azért vagyok igy meglepve . . . Igazán nagyon sajnálom ... Az utóbbi szavaknál még a szemét is esdeklően, szinte bocsánatkérőleg emelte fel. Gábor Armand úgy érezte, hogy forog vele a világ. Egy hirtelen támadt őrült vágy lepte meg, amit még sohasem érzett ez ártatlan lény közelében. Mint egy villám .cikázott át agyán az ismert olvasott levél. „És ne ítélje el tulhamar a nőiesség mintaképét, a kiválasztott szinaranyat, ha nem találja meg rajta a fémjelzőt, ha nem állja ki a próbát.“ A másik pillanatban már nem gondolkodott. Kábult mámorából egy ijedt sikoltás és Ügyvezető igazgató: | Szigeti Andtr |! Ili ▼ if V „Szép asszonynak kurizálok“... Énekli WALDEMAR PSILANDER a világhírű szépség, a dán bon vivant személyesen Társulatával fellép a Dalborg báré fogadása cimü na!ryntilii bohózatban 1914. március hó 29-én és 30-án. Számozott helyek •i, 1, 3 és *1 korona.
