Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-03-21 / 12. szám

Nagykároly, 1914. március 21. 12-ik szám. VII. évfolyam KÖZÉRDEK ÉF^MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES TTIEZŐG AZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza Élőfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jog Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. 1 Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos He BSUlt SiMKÓ ALADÁR. Vic Előfizetési árak: yben házhoz hordva egy évre 7’— kor. félévre 3’50 kor lékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— ko Egyes szám ára 20 fillér. KILINCSELÉS. 1 Feketekabáíos, simára bereívált urak 1 adják egymásnak a kilincset a képviselő- testületi tagok lakásán. Benn a szobában azután mélyen; meghajtják magukat és kérik a bizottsági!1 tag urat, venné őket szives pártfogásába. Ezek a feketekabátos, frissen borot­vált urak, pályázók, akik a nyugdíjazás ^ folytán üresedésbe jött városi főjegyzői 1 állást óhajtják elnyerni. j Van ebben a képben, ebben a kilin- ( cselésben, bajlongásban valami szivet szorító szomorúság. Tanult ember 16 évi iskolázás után : — jogi tudással — aki már évek óta ott f görnyed az Íróasztal mellett és ir betűt 1 betűre, araikor alkalom nyílik reá, hogy idegölő, agyatrontó terhes munkájának valami eredményét lássa, kénytelen végig i házalni a városatyákat és megalázkodva mélyen hajlongva könyörögni össze azo cat a voksokat, melyek révén könnyit- íetne sorsán, megállapíthatja sóvár jö­vő j é t. Ki itt a hibás? Ki a felelős azért, hogy úri emberek saját énjüket megtagadva, gázolnak egy náson keresztül — egy daran kenyér­ért — ? Hiszen alig van két évtizede annak, ami­cor még kötéllel kellett fogni a városi hivatal- Tokokat, amikor csak az élet hajótörött­éi kerültek a poros, dohos városi can- jeliária tentafoltos íróasztalai mellé. Elsősorban a társadalom a hibás. Az a társadalom, ameh^ai^g ma sem szakított azzal a íölfögássalj nogy az úri iinber az Íróasztalnál kezdődik, még ak- cor is, hogyha éhezik, nyomorog, hogyha ulladásig vergődik az adósságokban. A másik nagyhiba, ami azután köz­vetlen rugója a kilincselésnek, ami spécid­lis, ősrégi magyar bajunk — cl pro- tektió. Nem qualifikalió, nem a munka után ítélik meg nálunk az embert, hanem az összeköttetései révén. Lehet az a pályázó, bármilyen szor­galmas, tehetséges, becsületes ember, bi­zony elkilincselgethet holta napjáig, még sem kap jobb állást, ha csak nincs egy kis protektiója. Pedig ezen a járványos erkölcsi nya- vaján igen könnyen lehetne segíteni. Határozzák el a városatyák — de ki­vétel nélkül — hogy a kilincselőket nem fogadják, hogy arra adják szavazatukat, aki az állásra képzettsége és tehetsége folytán valóban érdemes. Ez nemcsak igazságos, de emberi is lenne. Itt az alkalom, tessék meg­próbálni. RUBLETZKY KÁLMÁN női- és iBi Í4livat-án li.i#a 1AOYKAHOLY, lleák-lér 18. Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fellőnie- 'miiekben, úgyszintén színes és fehér damast asztalteritékekben. TÁRCZA. j a k Agatha testvér. « w 0 Irta: Murányi Miklós. n Nem is tudom, hogy történt. Olyan ma v már előttem az esemény, mint valami rövid, nyáréji álom, mely megmarad ugyan az em- n lékezetben, de elhalványul, s az első hajnali 1 napsugár elmossa kontúrjait. n Otthon volt, szünidőn. Sáppadt, vézna k leányka, de szemeiben valami rejtélyes“, mis- e tikus fény lobogott. Az a bizonyos zöld n láng, melyet soha el nem felejtünk. A szün- k idő úgy mult el, mint valami gyors álom. t Igaz, Hermin nem beszélgetett sokat, de tu- n dott hallgatni, mint talán senki más kívüle, s Mozdulatlan, feszült érdeklődéssel figyelt min- en szavamra és én nem győztem mesélni neki rról a nagyvilági életről, melyről még olyan eveset hallott. Mohón leste ajkaimon a szót, zinte láttam az aggódást tekintetében, hogy gyszeriben csaknem itt lesz megint az óra, aely vissza hívja őt oda, ahol eddig is ne- elkedett: a zárdába. Szinte irtózattal beszélt arról a helyről, aely pedig már szinte hazai hajlékává lett, iszen csippetnyi gyermekkora óta nerh is- aert más világot, a zárdái életnél. Csak ak- or derült fel arca, ha Agatha testvérről sett szó, akkora egyszeriben eltűnt arcáról ainden keserűség és rendesen hallgatag aj- ai hirtelen beszédesekké váltak. Agatha estvér volt az ő szemében minden szépnek, ainden jónak és tökéletesnek a megteste- ülése. — Agatha testvér mondta ! Ez volt gyakran döntő érve, legerősebb bizonyítéka valamely vitában és e három szót oly mély áhítattal ejtette ki, mintha va­lami isteni kinyilatkoztatást ismételne. Agatha testvér volt az a napsugár, mely elviselhe­tővé tette neki a zárda fojtó, sötét levegőjét. Elmúlott a nyár. Engem kötelességem visszaszólitott a városba. Hermin újra zár­dába került. De elválva tőle, éreztem, hogy jelenlétét nélkülözöm. Mindig reá kellett gondolnom és bár eleinte félve kerültem an­nak beösmerését, hogy több puszta részvét­nél és rokonszenvnél, amit iránta érzek, ez önámitást sokáig nem űzhettem. Gyors elhatározásnak vagyok embere és igy, mihelyt tisztába jöttem érzelmeimmel, szóltam anyámnak. Természetesen voltak ki­fogásai, de csakhamar eloszlattam aggodat­Homokinjboi literenként 72 fillérért kapható Kisded. Sándor fűszer kereskedésében Nagykároly. |pjgp»- A borvásárló közönség; saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról. ^

Next

/
Thumbnails
Contents