Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-03-14 / 11. szám

II. évfolyam. Melléklet a „Közérdek.,-hez II. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1914. március 14. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak : Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF, JAKAB KÁLMÁN. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhirion minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér. eins 15. (—S) A 40 es évek felbuzdulása nemcsak irók müveiben, hanem a politikai életben is mutatkozott. Kiről századokon át tudomást sem vettek, közbeszéd tárgya lett a nép. A költők .szeretettel daloltak a nép embereiről, a népdalok üdesége és természetessége, a népmesék és balladák vonzó olvasmányai let­tek azoknak is, kik egyébként a jobbágyok elnyomatását igen természetesnek találták. A közélet szereplői nem lelkesedhettek azért a kormányért, mely Magyarországot az Írott törvények dacára is csak olyba tekintette, mint provinciát; felelősséggel nem tartozott a magyar országgyűlésnek, védője nem volt a nemzet jogainak. Ennek a közhangulatnak mintegy állandó munkáiéi, sőt emelői a kor politikai és iro­dalmi vezérférdai közül kitűnt Kossuth Laios. Midőn Kossuth Lajos megindította az első politikai lapot a „Pesti Hírlapot“ s a megye és országgyűlések tárgyalásait figyelemmel kisérve páratlan bátorsággal és tűzzel, néha szenvedélyes hévvel támadta a kormányt; mióta Eötvös József, Szalay László és Ive meny Zsigmond a nép képviseletében alapuló országgyűlést, a felelősséggel tartozó függet­len magyar minisztérium felállításának fel­tétlen szükségességét oljr meggyőző igazság­gal hirdetik; az elégületlenség mindinkább fokozódik a közügyek iránti érdeklődés fel­ébred, annak a régi bűnös közönyösségnek, mely évtizedeken át reá nehezedett ólom- sullyal a nemzet agyára és szivére, engednie kellett. Ámde a szabad eszmékért férfias bátor­sággal küzdő ellenzék minden buzgósága megtört a kormány szívós makacs ellentál- sára. Metternich az absolut hatalom gyeplő­jét gőgösen szorongatta kezében, volt gondja reá, hogy azokat, akik veszedelmes, uj gon­dolatokat hirdetnek, még a kellő időben ár­talmatlanokká tehesse. A szigorú cenzúra megnyirbálta a maga­san, néha talán veszedelmes magasságba röpködő gondolatokat; voltak már a szabad szónak áldozatjai, mártírjai is. Bármily gonddal támogatták is az abso- lutizmus rozoga épületét; a falak ingadoztak, recsegteg-ropogtak s csak egy lökés kellett hogy össze ömöljék. Ezt a váratlan földrengést a párizsi feb­ruári forradalom okozta. Az 1789-iki vértenger nem folyt ugyan Párizs utcáin, de torlaszok emelüedtek, trón omlott össze s a romokon felépült a köztár­saság, melyet a nagyralátó Napoleon bukta­tott meg első Ízben. 1848. február 22-én tört ki. Egy bét sem telt el s a francia forrada­lom hire eljutott hazánkba. Nem gátolhatta meg sem Metternich herceg, sem a hatalma alatt lévő szolgák serege. A párizsi forradalom hire uj erőt és ki­tartást öntött a pozsonyi országgyűlés ellen­zékébe. Az ifjú Magyarország legkitűnőbb szónoka az országszerte bálványozott Kossuth Lajos az ellenzék által szerkesztett felirati javaslat érdekében egy beszédet tartott, mely belemarkolt minden magyar szivébe, velőkig iható volt, mert az igazság és tiszta lelkese­dés sugalta. A bécsi kormány tarthatatlan­ságát, a haladó idő kívánsága szerint újjá teremtett alkotmány megadását sürgette ez a felirat. Az országgyűlés az úgynevezett „alkot­mányos nemzet“ csupa kiváltságos, nemes emberekből állott s ezek egy szívvel egy lé­lekkel elhatározták; hogy nemes egyenlő jogú a törvény előtt, mert a haza erejét a polgárok szabadsága és egyenlősége teszi: ké­rik a királytól, hogy legyen felelős kormány ; a nemzet kebeléből választott férfiak kezébe tegye le a hatalmat, mellyel vissza nem él­hetnek, mert az országgyűlés, mint a nép képviselőtestülete bármikor felelősségre von­hatja ; kérik, hogy legyen magyar hadsereg, mely a haza védelmére van hivatva. Hadd legyen Magyarország valósággal az, a minek százados törvényei, a királyok által szentesitett törvények hirdetik: szabad és független. A lelkesedés visszhangzott az országban, de nyomban az elcsüggedés, a bosszúság mé­reg csepje hulott a szivekbe, a mikor meg­tudták, hogy a felső ház egy része nem já­rult hozzá a felirathoz, dacára, hogy azt Bathyányi Lajos gróf támogatta, a többség győzött. Elhatározták meg kell várni, miként fogadják azt Béesben. Óriási tiltakozás támadt erre az ország­ban. A Pesten tartózkodó irók lelkes gárdája Petőfi, Arany, Tompa, Eötvös tömörült a kö­zös jelszóval „Magyarország nem volt, ha­nem lesz", a közös zászló körül, indulatos szavakkal, elkeseredéssel fogadták a magyar főrendek habozását. Vádolták szolga alázat­tal, szemökre lobbantották, hogy jobban szeretik a császári kegyet, mint a magyar hazát. Égett talpuk alatt a föld. Petőfi magyar- ország legnépszerűbb költője, Jókai, Irinyi, Vasvári, Irányi, Degre, Vajda, Vidacs és Bulyovszky az ifjú Magyarország vezérei telve voltak a szabadságszeretet eszmeitől. Elhatározták népgyülést bivnak össze ezer és ezer ember gyűljön össze, fejezze ki óhaj­tását s a n<p kívánságát foglalják össze, hadd tudják meg azok, kik az egész nemzet sorsát vannak hivatva intézni, hogy mihez tartsák magukat. Megszerkesztették a 12 pontot, melyet a népgyülés elfogadott s át­adták Batbyányinak előterjesztés végett. Ilyenek voltak a hangulatok március 15-ike előtt. Borús napra virradt fel a főváros március 15-én reggel. Havas, ólmos eső esett, alig volt egy-két járókelő látható az utcán. De a bécsi forra­dalom kitöréséről elterjedt hirek folytán Pe­tőfi indítványára már kimondta az ifjúság hogy a tettek mezejére lép s az elfogadott 12 pontot közhírré teszi s életbe lépteti a nép lelkesedésének hatalmas fegyverével. A Pilvaksz-kávéházban gyűltek össze az ifjak, nem sokan, nem is tömegesen, de jöt­tek egymás után. A szépen lemásolt 12 pon­tot kiragasztották a kávéház falára. Bent a kávéházban járnak-kelnek az if­jak, az utcáról is sokan bemennek, általá­nossá válik a sejtelem, hogy tüntetés készül. Jókai Mór feláll az asztalra s érces han­gon, szabatos tűzzel elolvassa a polgárokhoz intézett proclamátiót, benne van a hires 12 pontot is. Utána feláll Petőfi Sándor s elolvassa azt a gyújtó hatalmas kőkeményt, mely nehány nap múlva országszerte ismertté lesz a „Nem­zeti dalt.“ A költő sápadt arca kigyul, belső meleg­ség önti el, hangjában erő és szív eszméiben meggyőző hév, a forradalom lángolása. Ez a költemény a kihúzott lángpallos, mely a nép jogainak kivívására a költő agyá­ból és szivéből szökkent ki; lobogó fáklya, mely világit, gyújt s a bátortalanokat is vak­merőkké teszi. Minden versszak belomarkol a hallgatók szivébe, az esküszavai meg­illetik . . . Most már mehetnek. Megindul a kisded csoport, az utcán járó-kelők csudálkozva nézik a kokárdás if­jakat. Az ott Petőfi! Vasvári elől! Nini Jókai! Vajon hová sietnek? Menjünk mi is! A városban villámgyorsan elterjed a tün­tetés hire, a nép nő, nem fogy, de szaporo­dik száma. Az orvosi egyetemen Jókai a proclamatiót olvassa. Éljen riadalom a vissz­hangja. Hát még akkor, a mikor Petőfi a „Talpra magyart“ szavalja el, az egész tö­meg esküszik a magyarok Istenére, hogy ők is velük tartanak örökre. Ezer és ezer ember lepte el az utcákat. A helytartó tanácshoz sürgősen ment a hir, Pesten kitört a forradalom. A helytartótanács elnöke reszketni kezdett. Az utcákon összesereglett néptömeg las­sanként hatalommá vált. Elég erőssé arra, hogy a kívánságként kifejezett sajtószabad­ságot azon nyomban a maga felelősségére életbe léptesse. Nem akart a nép ismerni cenzort! A jelszó ki lett adva, a tömeg Länderer és Heckenast nyomdája elé vonult, Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi és Degre a nép nevében lefoglalt egy gépet s alig ütött fél tizenkettőt az óra a 12 pont első példányával Irinyi .megjelent az erkélyen. „Éljen a sajtószabadság“ harsogta a tömeg. De a valódi lelkesedés akkor tört ki igazán, mikor Petőfi is is megjelent az erkélyen és felmutatta a népnek a „Nemzeti dal“ első példányát. Petőfi ott állott, a nép hallani akarta még egyszer a nemzeti dalt, azt a költeményt, mely azóta fél századon át a szabadság hajnalha­sadásának ébresztője, hiradója. A költő a pillanat megbüvölő hatása alatt kezdett szavalni. Nem az ajka, szive beszélt, az a tüzes, szilaj lélek, mely mindig korlátlan volt, az a szeretetben, az a gyűlöletben, a szabadság fanatizmusával, a fajszeretet bálványával! Hogy sirtak, hogy ujjongtak, a kik hal- gatták, hogy emelték fel jobbjukat esküre s a költővel az Isten szabad ege alatt együtt esküvék, hogy „Rabok tovább nem leszünk.“ A mozgalom vezetői ezalatt Bajza Jó­zsefnél kieszközölték, hogy este a színház­ban Bánk-Bánk adják elő, beléptidij nélkül. A szabad sajtó két első termékét elhe­lyezték a nemzeti múzeumba s ezek után ki lett adva a jelszó a városházához 1 írassuk A legjobb Külsőleg és Belsőleg Egyaránt $9 PALMA“ a legbiztosabb hatású háziszer. Prőbaiiveg 40 fillér. Kapható minden gyógyszer- tárban, drogériában, úgyszintén a készitőnél : Dr. Szelényi Árpád gyógyszerésznél ^Debrecen, ZPiac-uitca. 30. §1 II?ostai§szállita,sols: naponta "bár ment-ve 3s-Cilc3.etn.els:.

Next

/
Thumbnails
Contents