Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-03-14 / 11. szám

/ 1914. március 14. 11-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Huszthy Zoltán I^Éjí műtermében | ßtfr Nagykáro y, Kossuth-utca 5. keszülneív a pompas kidolgozású és ién^épnag^ Uások Othonban vagy a hely­színen eszkozlendö bár­miféle csoport, épület stb. felvételre kész­seggel vállalkozom ugy helyben mint vidéken. Kellemes meleg műterem !! Jutányos árak! Karneval herceg a szupecsárdás részleteit még végig nézte és — amint kása — angolosan visszavonult belső meibe, egy évi nyugalomra. Minden egyes mulatság alatt igy szokott tenni Olensége ; kivételt csak húshagyó ked­den tesz, amikor végkimerültségig élvezi uralkodásának kimúlását. A táncoló fiatalság ehhez már hozzá van szokva, ez alkalommal sem tűnt fel és a táncospárok csak járták mindaddig, mig a hajnali harangszó meg nem szólalt. így zajlott le a zsidó nőegylet tangó- estélye, helyesebben Karneval herceg hivata­los bálja. * * * A zsidó nőegy.et által a Népkonyha ja­vára a Polgári Olvasókör nagytermében ren­dezett tangó-estély fenomenális sikert ara­tóit. A fényes siker bizonyos tekintetben előre volt látható, mivel már hetekkel az estély megtartása előtt, rendkívüli érdeklődés mu-! tatkozott közönségünk körében, mely érdek­lődés okodatoíva volt azzal, hogy az estél}7: műsora kiváló erők közreműködését jelezte. í Festőművésznek kellene lennünk, hogy azt a feledhetlen, kedves, gyönyörű képet, amelyet az estélyen megjelent díszes közönség a Polgári Olvasókör nagyterméaen illusztrált — teljes pompájában megfesthessük. Itt csak a toll, az irás eszközeivel próbáljuk megörö- \ kiteni ezen impozáns estély lefolyását, mely­ről még sokáig fog szólni vidám beszélgetés között az emlékezet. Az estély 9 órára volt kitűzve, de már jóval előzőleg egyre sűrűbben érkeztek a nagyterembe városunk szine-java, közöttük Péchy István vár- lőjegyző, Debreczeni István polgár- mester, a honvéd tisztikar, a bíróság tagjai és a vármegyei tisztikar nagy része, ugy- annyira, hogy mire a tea felszolgálása kez­detét vette, a terem zsúfolásig megtelt . Kaufmann Izidoráé vezetése alatt: Berger Jenőnc, Gábor Armándné, dr. Melinda Lászlóné. dr. Rooz Elemérné, dr. Sternberg Endróné, dr. Sternberg Zoli ;nné, Szegő j Ödönné és Varga hnrénó úrnői; elragadóan ! kedves mosoly mellett szolgálták fel a teát, j amely után kezdetét vette az estély tulaj- donképeni műsora. A teaest programmja, a kabarészámok, a legnagyobb Ízléssel, gonddal voltak össze­állítva és a régi sablonos már — megunt formáktól való eltérése és uj, ötletes, finom kigondolása a legkellemesebb meglepetést szerezte a nagy és fényes közönségnek. Ta­lán csak egy számról nem szólhatunk ilyen elismerő szavakkal, mely szinte pro­fesszionista jellegével nagyon aíalta ma­radt a többi szám nívójának. De ennek is meg volt a maga jelentősége: és ez értékte­lenségében volt. ami által élesen látszott a contraszt, egy elcsépelt, kopott orfeum pro­dukció és a stylusos, bájosan finom, úri egy­szerűséggel kigondolt és előadott többi szá­mok között. Váradi tizedrendü orfeumi sze­replése volt ez, ki örökösen egyforma Ízlés­telen 1 rük kjeibe ugy látszik soha nem fárad bele. xA conference nehéz, de hálás szerepét dr. Rosenberg Sándor töltötte be elég szelleme­sen, de talán a sikere akkor lett volna teljes, ha egy kicsit éles, szatirikus szomorúan vi­gasztalom — már önmagára nézve vigaszta­lom — látását, egyéniségének ezt a nem ér­egyes szo- ter Csaba Adorján főispán, megyei féktelen, de kellemetlen vonását tompítani tudta volna. Egyébként elég jól mondta el megtanult szerepét és a kikonferált alakok találó, homorus beállításával sok derült per­cet szeizett. Az első szám Hegedűs Erzsi és Harossy Géza páros jelenete volt a tangóról. Bájos, közvetlen, szépen átértett játéka volt ez egy egészen fiatal úri lánynak, egy rutinirozott, intelligens színész mellett. Sok tapssal hono­rálta a közönség. Utána Gáspár Magda mu­tatta be Révész mesterrel a tangót. E körül­belül 30 figurás tangó beváltotta azt a vára­kozást, amit hozzáfűztünk és ezt látva meg­értettük az egész müveit világ szinte példát­lan lelkesedését és rajongását ezért a tánc­ért. Gáspár Magda szép hajtásai, finoman nüanzirozott mozdulatai és könnyed lépései nagyon harmonikus egészet nyújtottak és Révész graciozus táncával a tangó minden rafinált szépségét és különlegességét plaszti­kusan hozták érvényre. Ezt követte Váradi magánszáma, melyről már szóltuuk. Spitz í Ibolya és H. Tóth József pávián tánca váltott J még ki őszinte tetszést és vastapsot a kö­zönségből, ugy, hogy meg kellett ismételni, i Spitz Ibolyka ügyesen és bájosan mozgott, mozdulatai Ízlésesek és decensek voltak. Az utolsó előtti szám volt Marossy — Szép — Weisz Irénke hármas jelenete, egy tükörjele­net. Már nem uj dolog, de hangulatos, sok helyzet komikummal átszőtt momentumai állandóan derültségben tartották a közön­séget. Legutolsó szám volt egy angol tánc, me­lyet Weisz Irémke, R. Tóth József és Vár adó i Izsó adtak elő, illetve táncoltak el olyan ru­tinnal és készültséggel, mely bármely első­A A A A ▼ ▼ T ▼ Szives tudomásul!!! Tisztelettel értesítjük a n. é. ~ közönséget, hogy czégünk képviseletét es gyüjtődéjét iAAAAAAAAAAAAAAAAAA M HMBB flBBHB I Lefkovits Sámuel kereskedőnek Nagykároly, Petőfi-utca 16. sz. IfTTTTTTTTffTTTTT adtuk át, ki a legnagyobb pon­tossággal fogja a nagyérdemű közönséget kiszolgálni. Tisztelettel: Kováid Péter és Pia vegyészeti gyára Budapest. A A A A ▼ ▼ ▼ Hideg maradt, mint azelőtt, mint öt éven keresztül, de egyetlen fokkal sem melegeb­ben, mint eddig. A nagy küzdelem csakis Váryt fogta elő. A küzdelem heve őt ragadta el ha volt fo­kozata őrült szerelmének, ugy az még hatal­masabb méretben tört ki rajta. A három hét utolsója is csakhamar elér­kezett s az eredmény a semmivel volt egyen­értékű. Semmit, de semmit sem tudott elérni Vilmánál. Ha megfogta kezét, a bársony pu- haságu kacsóját kezei között melengette s szive ezenközben, mint tűzhányó hegy tom­bolt, Vilma tüzesen villogó szeme nyugodtan kapcsolódott tekintetébe, miközben mosolyogva kérdezte : — Hát jó ez ? S e kérdéssel lerontotta mindazt a kép­zőimet, amit Váry Tamás az engedékenysé­géhez fűzött. Tehát még mindig nem érezte annak kábító varázsát, nem érezte, hogy minő boldogság csak az érintése is annak, akit szeretünk. Egy este, még mielőtt a három hét letelt volna Váry Tamás ott volt Vilmáéknál. Bor­zasztó hangulatban lehet, mert szinte leritt arcáról a tájdalom, a lemondás, a meggyö- törtség. Feketén aláágyazott szemeiből kétségbe­esés sugárzott. Tompa, folytott hágón indult meg a társalgás. Látszott, hogy a máskor friss észjárású szellemes Váry Tamás esze egészen máshol kalandozik. Egyszerre hirte­len, minden átmenet nélkül elkezdte. — Kedves Vilma. Én idő előtt feladom a küzdelmet. Belátom, hogy ez egyszer min­den igyekezet, minden erőlködésem hiába­való. Lehet, hogy épen azért nem sikerül meghódítanom magát, mert igazán szerettem s e gyengeségem fegyverezte le már eleve minden támadásomat. Lehet, hogy más okok következménye az, hogy épen magával nem tudom megkedvelteim magamat. De mindegy. Én elvesztettem a fogadást. Idő előtt levert- nek érzem magamat. A fogadásom árával azonban nem maradok adós. Vilma kérdő tekintettel nézett reá. — Akkor nem említettem fogadásom árát, mert nem akartam befolyásolni a küzdelmet. Most, hogy elvesztettem, megvallhatom. Az életem volt az ára annak, hogy elvesztettem, hogy nem tudtam megnyerni magát. — ? — Igen az életemmel. Maga nélkül ugy sem ér az egy fületlen gombot se a számomra, elmegyek, mint a vesztes fél, mint a legyő­zött hagyom el a porondot. Még eszmélni sem volt ideje Vilmának. Még azt se tudta, hogy nevessen, avagy ha­ragudjon a komolyan kiejtett szavaknak, mi­dőn Váry Tamás előrántotta a zsebébe rejlő pisztolyt s egy szempillantás alatt ugy dur- rantotta főbe magát imádottja előtt, hogy még a dörrenés neszét is alig hallották. Vilma csak nézett, csak bámult az előtte összeomló férfira. Egy szó, egy gondolat nem villant meg fejében. Mereven, megkövesülten állott helyén. A berohanok igy találták őket együtt. S mikor megérintették, mikor kérdést in­téztek hozá a történtek felől, mint a villám- sújtott odarogyott a halott mellé s mig gör­csösen átölelte az élettelent, velőt rázó si­kollyal kiáltotta. — Most már megmondhatom ! Szeretlek, szeretlek, szeretlek ... Szenzációs uj donság! Royal kávéház ban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! J£3T Belépti-dij nincs A nagyérdemű közönség jó­akarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos.

Next

/
Thumbnails
Contents