Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-03-14 / 11. szám

4-ik eldal. KÖZÉRDEK 1914. március 14. 11-ik szám. n l H 1 fa B 1 1/ A T7 i I Blúzok, Pongyolák, Cosztümek, Ta­1 Hl F AT7 i A 1 La <livat:eriiie M&gy kár oly. 19 ---------- B va szi kabátok, Selyem- és Gumi­IV A I La i (livatterme Ma^yká roly. köpenyegek legnagyobb választékban 9 -------------------- B i ---------- m rendű színpadon is kiváló attrakció lehetne. Különösen Weisz írónkét kell kiemelnünk, ki temperamentumos táncával a nehéz angol lépések hiba nélküli betanulásával, több ér­zéket árult el, mint egy diletanstól reméltünk. Volt is ünneplésben része, a terem hangzott a tapstól úgy, hogy meg kellett ismételnie ezt a számot is. A műsor befejezése után a székek kihor­dásával táncképesé tették a termet és a fiatal­ság páratlan jókedv mellett kezdte meg a táncot. Szünóra után fokozódott a jókedv és ha azt jelezzük, hogy a hajnali 5 órakor ért vé­get a tánc, ezzel eléggé illusztrálva van a táncmulatság fényes sikere. Nem mulaszthatjuk el a legnagyobb elis­meréssel megemlékezni az estély lelkes ren­dezőségéről, a mulatság legbájosabb elnök­nője : Kaufmann Izidorné úrnőről. Révész tanárról, akik fáradhatlan buzgóságot fejtet­tek ki az estély sikere érdekében, amelyre valóban büszkék lehetnek. A mulatságon a következő hölgyek vet­tek részt: Dr. Antal Istvánné, dr. Adler Adolfné, * Berger Jenőné, Berényi Istvánné, Balázsy Miklósné, Beckmann Józsefné leányával, Brichta Miksáné leányával, Csikós Mihályné, Csaba Kara, Czukor Lajosné, Czukor Már­tonná, Debreczeni Istvánné, Dániel Sándorné leányaival, Füzesséry György né, Feldmann Jakabné leányával, Gábor Armándné, Gáspár Pálné leányaival, Gulácsy Tiborné, Grósz; Józsefné leányával, Gyene Pálné, Grünfeld Mórné, Hetey Abrahámné leányaival, Hahn Jánosné, Heimann Gézáné (Budapest), Ja- niczky Albertné leányával, Illés Józsefné, dr. Jékel Lászlóné, Ignácz Jenőné leányával, dr. Kovács Józsefné, Kaufmann Izidorné, Kaufmann Adolfné, Kleiner Dezsőné, Luby Lászlóné, László Jenőné, Lukács Lajosné, Lonkaky Gyuláné, dr. Melinda Lászlóné, Moson Györgyné, Markovits Dánielné, Nagy Józsefné leányával, Péchy Istvánné, Peiszner Lajosné. Recsky Andrásné, dr. Rooz Ele­memé, Róth Józsefné, Riesenbach Mórné leá­nyával, Reök Béláné, dr. Róth Imréné, Rosen­berg Berciné, Rosenberg Samuné, Szegő Ödön­né, özv. Spitz Mórné leányával, dr. Sternberg Zoltánné. dr. Sternberg Endrné, dr. Sternberg Gézáné, dr. Serly Gusztávné, Solymossy Mi­hályné leányával, Torma Istvánné, Tichy Gyuláné, Taub Edéné, Varga Imréné, Weisz Lajosné leányával, dr. Vetzák Edéné, és Weisz Antalnó. Képviselőt keres. Egy jól bevezetett, minden ágazatot mű­velő Hazai Biztositó intézet, keres Nagyká­roly székhellyel óvadékkal rendelkező jól bevezetett és előkelő összeköttetésekkel biró Ajánlatok lapunk kiadóhivatatába ké­retnek. A párbaj. Difficile est satiram non scribere ! — mondotta a halhatatlan latin classicus — s tényleg az élet jelenségei igen sokszor megnehezítik, a társadalom jelenségeit fi­gyelőknek, hogy azokról kacagtató szatí­rát ne írjanak, ha a téma maga oly an y- nyira siralmas ne lenne. Ismét és ismételten foglalkoztunk a párbaj kérdésével, megvitattuk minden oldalról s arra a konklúzióra jutottunk, hogy a párbaj intézménye elavult, a mai modern társadalom törvényeinek meg nem felelő s hogy azzal semmiféle ügyet elin­tézni nem lehet, legfeljebb újabb bonyo­dalmak származnak az egyes affairok ilye­tén való elintézéséből. S mégis újra foglalkoznunk kell a párbaj kérdésével. Az élet, e hihetetlen erejű tragédiagyáros nem engedi pihenni toliunkat, egyenest reá kényszerit, hogy ezzel az unos-untig elcsépelt témával fog­lalkozzunk. Az egész ország közönségét szinte lá­zas izgalomba ejtette az elmúlt héten oly tragikus végződéssel lefolyt párbaj ese­ménye. Sógor a sógort ölte meg, hiva­talos pontossággal körülirt forgaságok mellett, négy tanú jelenléte mellett, az orvosokat nem is számítva. Megölte, mert így kívánta annak a külön társadalomnak, poros, elavult kódexe, annak a külön tár­sadalomnak a törvénykönyve, mely álla­mot képezve az államban, egy szóval fe­jezhető ki: a katonaság. Bizonyos, hogyha az eset civil felek között merült volna fel, úgy azt a jegyző­könyvvel, mely a legnagyobb elégtételt foglalta volna magában — a bocsánat­kérést — feltétlenül békésen intézték volna el. Ám legnagyobb szerencsétlen­ségére az egyik fél aktív katonatiszt volt s igy őneki felettes hatóságától kellett in- formátiót beszerezni, ezek pedig könyör­telenül kimondották halálos Ítéletét — reákényszeritették az ügy fegyveres elin­tézésére. S a pisztoly eldörrent s egy nagy te­hetségű, fiatal katonatiszt ott hevert a porban, átlőtt mellkassal, lehunyt szem­pillákkal, szemrehányó bus arccal, mint egy elavult, a modern élet haladását erő­szakkal feltartóztatni akaró kódex, ártat­lan áldozata. Kulturállamokban a párviadal lehetet­len fogalom. Angliában, Németországban, Amerikában a legnagyobb szigorral, fegy- házzal büntetik nemcsak a párviadalt ví­vókat, hanem valamennyi segédeiket is, úgy hogy kétszer is meggondolják az összekülönbözött felek, vájjon érdemes-e . a fegyház levegőjével megismerkedni azért, mert X., vagy Y. ur úgy találja, hogy egy bizonyos ügyben az ország bírósága neki kellő elégtételt nem szolgáltathat. Franciaországban, ha valaki párba­jozni óhajt, az csinos költséggel is jár, mert kénytelen Belgiumba átlátogatni s belga területen azt lefolytatni. Ausztriá­ban is megcsappant a párbajkedv, amióta arra nem a nálunk oly urias államfog­házat, hanem közönséges börtönbüntetést mérnek. Csak egyedül nálunk, a lovagias ma­gyar nemzetnél párbajoznak derüre-bo- rura. Különösen a farsang alatt volt al­kalmunk megfigyelni, hány nevetséges, gyerekes dolog végződött lovagias elégté­teladással,. melyet a felek is, ha majd benő a fejük lágya, szégyenkezéssel takarí­tanak el a múlt emlékei közül. S ha még valamelyes isteni igazság­szolgáltatás nyilvánulna a párviadalokban. De sőt ellenkezőleg, mindig az ártatlan bűnhődik s a krakéler, ki épen azért krakelér, mert jól kezeli á fegyvereket s ért a fegyverforgatáshoz, viszi el e diadal pálmáját. Ha tehát valamely dolog sem nem igazságos, sem az ország alapvető törvé­nyeivel nem egyezik meg, akkor vájjon mi hátráltatja az illetékeseket abban, hogy épen olyan szigorú törvényt hozzanak a párbajozőkkal szemben, mint a minő szigorú törvények sújtják a német, az angol, a francia, az osztrák s az ameri­kai állampolgárokat?! Nem kutatjuk az okát e nonsensnek, hiszen látjuk közéletünkben, hogy azok is, akiknek e szigorú törvény hozatalában kellene buzgólkodniok, maguk is kiálta­nak párviadalra s provokálnak ilyenekre. Ahol tehát a társadalomnak épen az a rétege, mely a bajokon javítani tudna, ugyanazokban a bűnökben leledzik, mint a megjavitandók, ott ugyancsak kevés reménységünk lehet üdvös reformok ho­zatalában. De lehetetlennek tartjuk, hogy a ma­gyar társadalom, mint egy ember ne til­takozna a párbaj ellen akkor, ha az olyan szerencsétlen kimenetelű párbajok, mint az elmúlt heti is volt épen, gyakorta is­métlődni fognak. Ruhát fest és vegyileg tisztit Häufte) Sámuel villany* és gőzerőre berendezett intézetében. = Nagykároly, Kölcsei-ut i. = a római kath. templom mellett Alapiittatott 1902. Telep: Petöfí-ut 59.-s- t

Next

/
Thumbnails
Contents