Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-10 / 2. szám
Nagykároly, 1914. január 10 2-ik szám. VII. évfolyam KÖZÉRDEK EMELLEK KERESKEDELEM, IPAR ES TT1EZŐG AZDA5 A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadótiivatal Gróf Károlyi Gycrgy-fér 36. .Tefefon 95. Felelős szerkesztő SiMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre T— kor. félévre 3'50 kor Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— ko Egyes szám ára 20 fillér. Társaséletünk érdekében. Most a téli szezon idején városunk igazi társaséletéről időszerű újra feleleveníteni ami társadalmi viszonyaink témáját. Soha el nem koptatott téma ez, mert e viszonyok soha nem javulnak, sőt egyre kedvezőtlenebbé válnak. Nem hisszük, hogy létezik vidéki város még Magyarországon, ahol oly széttagolt, széthúzó volna a társadalom mint nálunk. Azaz, hogy igazabban beszéljünk, Nagykárolynak, nem is egy társadalma van, hanem annyi, ahány klikkje. Ezek a klikkek ugyanis annyira széthuzók egymástól, hogy az egymáshoz való viszonyuk nélkülözik mindazon tulajdonságukat, amelyek alapján őket együttesen társadalom névvel illethetnék. Hogy hányféle klikk existál városunkban azt részletesen ki nem fejthetjük, mert akkor megközelitenők a személyeskedés határát: annál kevésbé nevezhetjük meg, hogy melyek ezek a klikkek. A kis városok züllött társadalmi viszonyainak orvoslása tulajdonképpen azért tartozik a legnehezebb, majdnem kivihetetlen feladatok közé, mert a sajtó- szabadsága a képzelhető legnagyobb mértékben korlátolva van a közönség oktalan érzékenykedése következtében. Lehet-e kis városban kritikai szigorúsággal beszélni a hírlapokban egyének s az egyéneknek szükebb csoportja felöl anélkül, hogy az illető, ki ezt teszi, a krakélereskedés váciját elkerülné ? Hogy el ne nevezzék felforgatnak, békerontónak, nagyszájú demagógnak i-.t-zért, mert a társadalmi élet csúnya mocsarába bemerészkedett hatolni, hogy azt lecsapolja, letisztítsa. Ilyenkor nekitámadnak a bé- j kák, lebrekegik jobbról-balról, előlről-há- tulról s kiüldözik a városból, hogy ők tovább is kuruttyolhassanak az iszapban Ezek az áldatlan sajtóviszonyok okozzák az áldatlan társadalmi viszonyokat. A társadalmi viszonyok ezen kedvezőtlen állapota pedig elsősorban mind okban és egyszersmind mint következményben is nyilatkozik meg, hogy nincsenek embereink, kik készek volnának tevékenységüket szentelni a nyilyános életnek, a köznek. —- Nem mondjuk, hogy keresve se találnánk ilyen férfiakra, mert kettő akad eféle feladatokra, hanem annyi bizonyos, hogy mig a társadalmi mozgalmak élén más városokban mindig a legelőkelőbb embereket találjuk, addig Nagykárolyban a legjelentősebb mozgalmak alkalmával is, még azoknál is, amelyek országra szólók, hivatali állásuknál s foglalkozásuknál fogva vezetőembereink, félreállnak, visszavonulnak teljesen s nem lépnek soha a közönRUBLETZKY KÁLMÁN moi- és uridhat-ari^háxa NAGYKÁROLY, Deák-tér f§. Ajánlja legdusabban felhalmozott árüraktárát mindenféle vászon, kész fehérne- müekben, úgyszintén színes és fehér (lantost asztalteritékekben. TÁRCZA.-5PI*sAz országút vándora. Irta: Kiss Béla. Itt van hát újra abban a városban, ahonnan húsz évvel ezelőtt boldogan elindult. Boldogan, csupa szines reménynyel az élet himes mezejére. Ifjan, alig huszonhárom évvel a vállán. Azt hitte, hogy élete épen olyan lesz mint ábrándjai, mint azok a fellegvárak, melyeket esténként ágyában fekve, egyre, folyvást építgetett. Azt hitte . . . És most húsz hosszú, kegyetlen év múltán ott állott, ahonnan elindult. Ott állt, de boldogtalanul. Haja deres, szive el fonnyadt. Ábrándjai elrepültek, fellegvárait elfujta a szél, a vihar. Ott állt, ahol ifjú volt . . . Ha kedélye nem rozsdásodott volna be, ha szive még tudná érezni: siratta volna önmagát. S talán megkönnyebült volna, talán enyhült, vigasztalódott volna. De igy ? 1 Fásultan járta az utcákat. Minden ház egy-egy emléke, minden terület egyes szintere volt ifjúságának. Tudja, bár nem érzi, hogy mindez vádolja, gúnyolja. Szinte látta, amint az uj utcák, az aszfalt gyalogjárók, a villamos lámpák, mik akkor még nem voltak, kíváncsian nézik őt, az idegent... A saját szülővárosában idegent ... És elkezdett fájni, — az ősze, minden gondolata. Az sajgóit, azok fájtak, ha szive már nem tudott. Az ész fájdalma pedig nagyobb s kegyet- : lenebb a szivénél. Bántja, izgatja a lelket, inignem az is elkezd szenvedni. S a lélek fájdalma rettenetes. El innen, el az utcákról 1 Be valahová, ahol kisebb a látókör. Az emberek a székesegyházba mentek. Valami gondolat tolta előre, be a többivel. Bement és meghúzódott egy zugban. Az emberekkel nem törődött: félnie meg nem kellett attól, hogy valaki felismeri. Az országút annyira elmosta, felbarázdálta az arcát, megtörte termetét, hogy ismerősei előtt idegenné vált. Élnózte a székesegyházat. Minden a régi, alig imitt-amott változott. Semmi különös. Csak az esze sajgott tovább, csak a gondolatai, azok a rideg gépies szürke gondola• m Üzleti eloszlatás miatt! ■■I mélyen leszállított olcsó ___________________ ____________ árban vásárolhat fé rfi és fiuöltönyökre vám legfinomabb gyapjúszöveteket valamint a hozzá szűk- ^ ^“j -p posztó divatáruházában séges összes kellékeket Nagykároly, Deák-tér A „Közérdek“ állandóan 1000 példányban jelenik meg.
