Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-10 / 2. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. január 10. 2-ik szám. materen) Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélküf- is : természetim fogpótlásokat arany- hun és vulkánit kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: araüvíníiaic. koronáit, csáúlügók a .égmavészi- esebb kivitelben. Foghúzás. Fcgiömes. vizsgázott fogtechnikus. ség élére s legfeljebb maguk közt csinálják azt elkülönítve, amit az egész várossal együtt kellett volna végezniük. Tehát nincsenek vezetőembereink. Már tudniillik, társadalmunk egészének élén nem áll senki, mert az egyes klikkek kebelében szervezve van a hatáskör, vezetők s közemberek, kik félnek, hogy vezető pozíciójukat a klikk felbomlása után elvesztik s kárpótlást az uj alakulásban majd nem nyernek. így ez a klikk szervezet önmagában hordja a csirát, a képességet, melyből fejlődhetik, az anyagot, melyből. táplálkozhatik. De nem akarjuk, hogy félreértsenek bennünket. Tudjuk, hogy egy 1(5000 lakossal biró város nem képezhet csupán egy kört. Maga a napi érintkezés elkülöníti az embereket. Maga a hivatalos foglalkozás is közreműködik itt mint szétválasztó elem. Azután ilyen hatást fejt ki az atyafiság, sőt elismerjük, hogy a felekezeti külömbség is némi részben joggal funkcionálhat ily elemként, czóval, ha már egy kaszinóban is képződnek külön-külön napi kártyakompániák, akkor egy *nagy városban az elkülönösödés még inkábh természetes. így van ez nálunk is. De mit látunk, ha viszonyainkat a bennünket legközelebb érdeklő helyen, városunkban megvizsgáljuk ? Nálunk nemcsak az egyes osztályok különülnek el egymástól egyesithetetlen módon, hanem még az egyes osztályok kebelében is viszályok, egyenetlenkedések folynak. Értelmiségünknek e szerencsétlen széthúzásával, mely semmiféle nemes, közös célra nem tekintve, egyedül csak személyi, vagy pártcéloknak szolgál, élénk ellentétben áll derék iparosaink példás ösz- szetartása. Egyedül az iparos osztály az, mely osztály és pártkülönbség nélkül képes egy fesztelen, vidám és k:zös erővel, kitartással rendezett mulatság képét mutatni. Szil vaink igazságát bizonyítja az a tény, hogy minden egyes mulatságukon olt látjuk városunk úri társaságának jobb érzésű tagjait, kik megundorodva ami „uri‘* társaságunknak minden tekintetben káros huza-vonájától és nem tekintve az osz- tálykülömbségre, egy igazán kedves mulatságban óhajtanak részt venni. Tagad hálátlanul szomorú állapotok ezek, de ez csuk egy a sok közül. Hiszen csak egy oldalról villágilottuk meg a nagy kérdést, csak egy oldaról fejtettük ki azt, mennyire káros e tekintetben is a városunkban dúló egyenetlenkedés ; És lui ezeket a dolgokat vizsgáljuk, mindinkább meg kell győződ nünk arról, hogy gyökeresen meg kell változni városunk társadalmának, ha azt akarjuk,, hogy minden polgár vállvetve munkálkodjék, minden mellékes cél avagy érdek félre- tételével egyedül a közjó javára. A társadalomban kis dolgokban való ezt az elkülönödését kellene, hogy ellensúlyozza a nagyokban való egyesülés, az integráció. Kártyázzunk külön, de jótékonyságot gyakoroljunk együtt, hogy hathatósabban tehessünk, táncoljunk külön, de a tanácsteremben szavazzunk együttesen, illetőleg elvek, meggyőződések s ne klikkek "szerint; zsurozzunk külön, de legyünk egyek, ha országos mozgalmakhoz czatlakozunk, ha irodalom művészet s színészet pártolásáról van sző. A szentimentálizmus azt kívánja, hogy mindenben összebújjunk s ölelkezzünk, hiszen végre is az emberek közötti kiilömbségek a társaséletben természetszerűleg kell, hogy kifejezésre jussanak, amit elkerülni nem lehet, de az is bizonyos, hogy ahol Nagykárolyról van szó, ott minden nagykárolyi egy legyen. Ha igy lesz, akkor társaséletünk javulására is lesz kilátás. Eladó részvények. Négy Központi Takarék- pénztári részvény eladó Hiesenbach Mórnál. ii I I I ____B. «8 Valóságos feltűnést kelt azon ► árleszállítás melyet Vigyázat a kekrefesíetí kirakatra! Steib Márton cég ízléses kivitelt és minőségben a legjobbat nyujta. — Figyelmet érdemel az alant felsorolt néhány kelmesorozat, mely irány II 140 cm. angol cosztüm-kelme 315 fillér. Delain, jól mosható .... 49 fillér. Cosmanosi gyapjú minden szinb. 105 fillér. Cosmanosi Piquet-barcbet. . . 75 fillér. Több ezer méter creton és barehet maradékok félárban. a cég a t. vevőközönségnek nyújt., odóul szolgál és figyelmet ad a cég által; Sok itt fel mm sorolt cikkek mélyen leszállított árban Közismert a cégnek állandó hűséges ve- eszközölt árleszállításról. lesznek eladva. Tessék megpróbálni, de vigyávőkóre által méltányolt azon elve, hogy; 140 cm. széles cosztüm-kelme 256 fillér. zat, a kekre festett kirakatra. Vigyázat a KéKrefestett kirakatra! i i 1 i tok bizarkodtak egy keveset. Szive fonnyadt, üres maradt továbbra is. Egy szikrányi csepp érzelem sem rezdült, meg benne. A nyüzsgő, kíváncsiskodó, suttogó tömeg kettévált, A sorfal között ifjú párt kisértek a boldogság utján. Egy férfit, meg egy leányt — esküvőre. Unottan nézte őket. Azután nem nézte. Imádkozni próbált. Valahogyan ment is, de nem eléggé bensőségesen, nem eléggé őszintén. Ének hangzott. Nem akarta hallani: mégis hallotta. Szeretett volna kimenni. Elindult, de a tömeg, mely a jegyespárt körülövezte, nem engedte. Beiefurakodott az emberek közé s amikor már jól láthatta a fiatalokat, elkezdte nézni őket, üres, révedező tekintettel. O az érzéktelen, a legény, az országút, vándora... Nézett merően, addig nézett, hogy semmit sem látott. Elfeledte a helyet, a világot, önmagát. És ebben az állapotban, ebben a semmiben elkezdett mozogni agya, aztán képzelete, végre — a szive ... Az ő érzéktelen, kibamvadt, elfonnyadt szive, melyet annyi csalódás, oly sok gyötrelem egyszer már megölt. . . Különös' képeket látott. Talán csak álmokat, talán a régi-régi ábrándokat s bennük önmagát. Az esze kacagta mindezt. A képzelet meg csak föstött, föstögetett. Boldogságot, az egykorit. . . Gondtalan jókedvet, azt a hajdanit... a szemináriumban, mikor negyedéves volt. .. amint beleszeretett abba a leányba, abba, ki hozzá, mint paphoz nem akart férjhez menni, csak mint polgármesterhez . . . Kilépett ... 6, ki oly hivatással készült, tanult a jövőre ... a végett a leány végett ... ki oly szép volt, mint nyári estén a hold, mikor a legbájolóbb.. . aki olyan gyorsan siklott el aztán tőle egy-két év múltán, mint viharüzte felhő mögé buvó hold .. Otthagyta, mert más tetszett meg neki .... Mikor rimánkodott, kikacagta, mikor belé- vetette magát az élet örvénylő hullámaiba: akkor azt a másodikat, az ő utódját is elhagyta . . . Olyan borzalmas volt, mint a hold, ha a csatamező véres hulláira mosolyog. Mosolyog ... A dómon . . . Hogy mi lett azzal a leánynyal, nem tudta. S ha hallott is volna felőle ?. . Szive akkortájt már megszűnt érezni. Csak az esze, gondolatai vezették. Azok pedig szív nélkül oly keveset érnek, sőt semmit. Számítók, ridegek, ármánykodók. semmik. Annyira semmik, hogy őt is azzá alakították. , Kapott, vállalt állást százfélét is, belefogott ezer dologba s mindent elhagyott, semmit sem fejezett be. Nem, mert csak tudta, hogy van, hogy létezik, de nem érezte. Nem bánta, ha fázott, ha ótlen-szomjan kódorgóit. Fel isut, le is ut. .. Vándor lett, az országút, az ország vándora. Olyan senki, olyan semmi. Úri koldus, bivatlan vendég bármely háznál. Sok helyütt látták, sehol sem ismerték. Szellemeskedéseit, az eszét megbámulták. Szivét, ha keresték nem lelték. A saját városába sohasem ment. Nem mintha röstellette volna, líipenséggol nem. Nem ment, mert nem ment. Most meg eljött, mert eljött. Sohasem hitte volna szivénék újjáéledését s mégis bekövetkezett. Mintha kihamvadt volna belőle a sok, beléje ömlött öröm, mintha az emlékeket felszívták volna sok keserűségek. Erezett, mint valaha, sajgott, mint még soha. De nem azért a leányért, magamagáért. Elveszített életéért, boldogtalanságáért. Egy semmi életért. Minek, minek is jött ide ? . . Jobb lett volna vándorolnia, róva a poros országutakat. . . . Szép menyasszony arcza boldog . . . Neki is lehetett volna ilyen asszonya, ha nem az a . .. . . . Hirtelen sötétség. Űr. Semmiség. Az agyban a szívben . .. kietlenség, árvaság . .. A szive dobog. Könnyei hullanak . . . —- Istenem, istenem, — sóhajtja összekulcsolva kezét. . . A templom néma, alig halszik fel csak itt-amott egy kis nesz. A násznép, a nézők tömege elvonult. A vándor feláll. Könnyeit letörli s fürge, fiatalos léptekkel távozik. Kopott, foszlott ruháját meg-meg cibálja a metsző, őszi szél. Megrázkódik a hidegben, befordul a legelső kapun, a legelső ajtóba s alázatosan beszól: — Kérem, nem tetszik fát vágatni ? . . . Vizet hordani nem kell ?. .. vagy bármi más . . .
