Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-03-07 / 10. szám
Nagykároly, 1914. március 7. IO-ik S2am. VII. évfolyam KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ESTTIEZŐ6AZDASAG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton regre!. Nyiittér sora 50 fi ér. — Kéztratrt nem adunk vissza. fitöliietési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-ter 36. Telefon 95. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos Helyben házhoz hordva e^v évre 7'— kor. félévre 3'50 kor SiWJEíÓ ALADÁR. Vidékre postán küldve egy évre 8’— kor. félévre 4,— ko Egyes szám ára 20 fillér. Dugót hónapokon keresztül — lapunk csomaközi tudósítója szerint — a vármegye Méltősá- gos, Nagyságos és Tekintetes urai Döglött, beteg, tüdő, bélbajos és különféle állati betegségekkel fertőzött marha húsát, amelyből a legkitűnőbb pecsenyék kerültek a Méltóságos asztalra. Es a megyei urak egyikémek sem jutott eszébe az. hogy utána nézessenek annak, ha májon az udvari hmszállitó — aki 20—40 fillérrel olcsóbban hordta a Méltóságos portála a dÖHjhtlM — betartja-e a husvágatásra vonatkozó szabályrendeleteket. Vatjon közbiztonsági, közegészségügyi tekintetben nem-e esik kifogás alá a csomaközi mészmos által szállított marhahús, helyesebben dÖgflUS. Csak ették.: miközben szidták ,a nagy- háwlyi mészárosokat, akik 40 ,fillérrel drágábban mérték a húst és dicsérték azt a derék, becsületes csomaközi mészárost, .aki megeléged tt egy kiló húson 50 fillér nyereséggel és a 30 koronáért megvásárolt dögöt 80 fillérért adta kilónként a Méltóságos konyhára. És a miként .a cigánynak nem árt meg a sertésvészben elhullott disznó húsa, úgy a Méltóságos gyomorban sem csinált zavart a döglött állapotban levágott marha húsa. Még csak emésztési zavarokat sem idézett elő az, hogy a levesnek felhasznált marhahús pocsolyában lett megmosva,! tiszta viz helyett, ahol rucák, libák füröd-! nek, békák és különféle viziállatok rakják fészküket. Kitűnőnek tartották azt a pecsenyét, i amely a csomaközi boszorkánykonyhából került ki és a sáfár, aki a húst hetenként kétszer is szállította Nagykárolyba, alig győzte a megrendeléseket felvenni és teljesíteni. Egy rövidke félév és nem volt beleg marha, sánta borjú, vagy bélbajos tinó Csomaközön. Mind bekerült az levágott állapotba Nagykárolyba, ahol angol bélszínt, rostélyost és szeletet készített abból, a Méltóságos, Nagyságos és Tekintetes urak sza- kácsnéja. Még az a csudálatos ebben a dologban, hogy sertéshús szállítással nem foglalkozott az udvari szállító, mert akkor a csmnakö- zieket egyáltalán nem bántja az sem, ha a faluban sertésvész ütött volna ki. De a sertésekkel való foglalkozást tiltja ! a vallása és igg az ö kedvelt mészárosuk sem foglalkozott ezekkel a bisztátlan állatokkal. Egy bátor ember kellett ahhoz, hogy napfényre hozza ezeket a dolgokat és leleplezte azt a bűnös manipulációt, amely már hónapok óta legszemérmetlenebbül folyik a csomaközi dögliußkereske*lé sben. Éppen ideje volt. Az illetékesek már azon gondolkoztak, ne-e tegyenek előterjesztési kedvelt mészárosuknak. — a husszállitds terén Jáfejtett tevékenysége és a kereskedelem és ipar előmozdítása terén elért buzgó munkálkodása elismeréséül — magasabb helyről leendő kitüntetése iránt Hiszen udvari szállítói cim, magyar nemesség oly könnyen szerezhető a mostani időben. A csomaközi mészáros bizonyára reá is szolgált az elismerésre azért a sok kitűnő pecsenyéért, amelyből ebédeket, vacsorákat adtak vendégeiknek a vármegyei urak . . . Es most vége lesz az olcsó húskereskedésnek. A hatóság be fogja szüntetni a csomaközi /vágóhídon a dögök levágatását. A Méltóságos, Nagyságos és Tekintetes uraknak ezután meg kell elégedniök a nagykárolyi mészárosok által kimért tiszta, pocsolyamentes hússal . . . sőt talán, ha drágálni fogják, még a hatósági mészárszéket is feláilitják ? ! ? A történelem lapjain olvastam, hogy a tatárjárás idejében éhségtől és nyomortól elpusztult emberek húsát osztották a ki menekültek között. Mióta a csomaközi mészáros esete napfényre került, folytonosan zaklat a kíváncsiság, hogy milyen húsa lehetett azoknak az állatoknak, amelyeket döglött állapotban vágtak le és szállítottak a nagykárolyi Méltóságos, Nagyságos és Tekintetes megyei urak!. . . Legyenek szívesek elégítsék ki ebbeli kíváncsiságomat!. . . a s. Színházi hét. megrendelőknek 2 / ? Üres napok és üres lapu kritikák, melyek, ha telve vannak, csak frázisok s céljok az, hogy intse a szereplőket, nevelje és oktassa őket. De minden fáradozás kárba veszett, mert sok irányú okot lehetne emliteni arra, hogy miért van ez igy és nem másként. Mi sejtjük, gondoljuk, sőt talán tudjuk is, hogy mit kellene kapjunk színészeinktől a színpadról, ők pedig remélnek tőlünk más dolgokat a nézőtérről. Mindkét részről a meddő várakozás néz egymással szembe s egyik sem meri vagy nem tudja megelőzni a másikat, hogy minden előadás után a közönség minden rétege megelégedetten távozzék s ne keressen az egyike hibát abban, amiben másika esetleg érdemeket lát. Első meggondolásra ez lehetetlennek látszik, mert mindannyian testi szemünkkel nézünk és fülünkkel hallunk; de ne feledjük el azt; hogy nem mindannyian ugyanazon lelki szemmel nézünk s ugyanazon lelki fülünkkel haliunk. Első teendő volna tehát az egész emberiséget úgy átalakítani a nevelés által, hogy úgy testi, mint lelki szemünkkel, úgy testi, mint lelki fülünkkel mindannyian egyformán nézünk és halljunk. Ez azonban ismét lehetetlen ; tehát mi rajtunk, publikumon formálni már nem lehet, de lehet változtatni a színészek és színésznők temperamentumának megfelelő szerep beosztásán olyképpen, hogy ezen lehetetlen várakozásunkat távolról megközelítve elérhessük mi, és ők is. Sok esetben éppen ezen helytelen szerep-beosztás okozója a meg nem értésnek, vagy annak, hogy az előző év sikere nagyobb a következőnél s megfordítva még az esetben is, ha ugyanezen színdarabot ugyanazon társulat színpadáról halljuk vagy látjuk. Hogy mindenkor, tehát még a helyes szerep-beosztás esetében is, a várakozást a tény kielégíthesse, beszélni kellene arról, hogy milyennek kellene lennie egy színésznőnek vagy színésznek ; vagyis, hogy melyek az ideális kellékei az ideális színésznek. Nagyon sokat lehetne emliteni. Első sorban legyen hivatásból azzá s ne csupán a megélhetés kösse a színpadhoz. Ez a legnagyobb, amit kívánhatunk, mert ez művészet, a művészethez pedig születni kell, hajlandóRUBLETZKY KALMAN női- és uritliviU-áiu liitr.n \ A<-V K A KOM . l>eáh-«ér 18, Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérne- müekben, úgyszintén színes és fehér damast asztalteritékekben.
