Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-02-28 / 9. szám

4-ik »Idui. KÖZÉRDEK 1914. február 28. 9-ik szám. Megérkeztek az 1914. evre a legszebb gramofon-újdonságok Lilienfeld Sándor íéí* 0^ Nagykároly, Nagypiac. Aranyeső, Cigányprímás, Buksi, Cangó stb. Egy lemez ára 2 korona 50 fillér. 3 daralo lemez -vételiiel 300 daralo fű. ingben.. nyereségeik egy csekély töredékét ösztön­díjak létesítésére fordítanák a magyar, jó előmeneteli*, fiuk tovább képzésére. Kíséreljék meg csak egyszer, ha váljon akadna-e részvényesek között egy is, amely a nemes cél ellen felszólalna ? . . . Ha akadna-e áruló, aki a magyarság istápo- lása ellen kifogást emelne ? . . . Mutassák meg azt, hogy a magyar pénzintézet is tud lelkesedni a magyar ér­dekekért, hogy a nagykárolyi pénzintézetek vezetőiben is oly fennen lobog a hazafias érzés, mint a nemzetiségi pénzintézetek igazgatói szivében. Addig pedig egyelőre megemeljük a kalapot a nemzetiségi pénziniézetek vezetői előtt . . . mert az ö szempontjukból dicsé­rendő — nagy áldozatot tudtak hozni, a saját nemzetiségi érzelmükért. a mm' Szenzációs újdonság! Royal kávéházban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! “53í JKs* Belópti-dij nincs A nagyérdemű közönség jó­akarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. A városi zálogház ügye megérett már annyira, hogy a ta­nács foglalkozzon vele. A szegény ember­nek kell a zálogház. Hozzá tartozik éle­téhez, össze van bogozva sorsával és nagyon idegenül érezte magát, hogy egy szép napon csukva találta a Közgazda- sági bank zálogházának ajtaját. A zálog ház: a szegény ember utolsó mentsvára. Hiszen ha az ínséges napok zuhataga már a bajba jutott családot teljesen el­borítja, mint egy szelíden égő mécsvilág fellángol a zálogház reménye. Ott még adnak ruhára, táncos időkből maradt ci­pőkre, csillogó ékszerekre, szép emlékű ajándéktárgyakra, kevés pénzt, amellyel tovább vonszolhatják gérnberedett tagjai­kat. A mostani télviz idején munkát hiába keresnének. A városnál vagy a Népkonyhába csak néhány koronával tud­ják sivár életükbe a meleg ételt és a melegítő fát belopni. Ruhára nem telik abból a tizenegy koronából, melyet Nagy­károly egyeseknek kioszt, mert kevés a segély és mint a gomba, úgy nő a munkanélküliek spkasága. A bankok váj­jon mire adnának a szegény emberek? A piculás szövetkezetek sem tudnak min­den embert kielégíteni. A gazdag ember, ha meg szorul, a bankba megy. A sze­gény ember bankja; a zálogház. Ott szo­rong, tolong a ködös reggeli ólakban, hóna alatt a párnája, zsebében a karika- 1 gyűrűje. A zálogházban mérlegre teszik a parányi ékszert, adnak rá három négy koronát. A zálogház az jó. Amint a múlt évi példa mutatja, a zálogházban még az érdemkeresztet is ellehet zálogosi- ; tani. Az érdemkerészt az elfogy egyszer, de a rozzant vállak keresztje mindig sza­porodik. És ezért nő a zálogház a 8’ irapla i emberek életberendezkedéséhez. Kelt a I zálogház, mint a falat kenyér, mert ma már a falat kenyeret a zálogház tudja csak megadni. A pénzintézetek csak ékszerekre ad­nak. Azt is csak bizonyos összegek ere­jéig. Azt is félakkora lejárattal, mint eddig. Nagykárolyban nincs zálogház. És ez igen nagy baj. Mert anuak a néposztály­nak, amely a hitel ilyenformájára szorul, egyéb bázisa a hitiéire alig van : se in­gatlan, se foglalható ingó, se letiltható fizetés. Mit csináljon az ily ember, ha kölcsönre van szüksége ? Nincs hatósági zálogház Nagykároly­ban. Meg kell csinálni. De a szociális tendenciának épptín az a jelentősége, hogy most csinálja meg a város. Ne ha­logassa, ne szüneteltesse. Vegye kezébe a tanács a dolgot és határozzon. Lehet és erről is szó van, hogy a városok nem tudnak a közmunkákhoz, a sürgős feladatokhoz elég pénzt szerezni, annál kevésbé fektethetnek be a zálog­házba fölös tőkéket. Az állam anyagi ere- jet azonban egyálalán nem viselné meg, ha a vidéken, egyelő ne legalább azokon a helyeken, ahol legsürgősebb szükség van rá, állami kézizálogüzletel nyit. Állami zálogház, városi zálogház mindegy. Csakhogy már egyszer segítse­nek Nagykároly nagy szociális baján, a zálogház ínségen. Közönség kfireliol.* Igen tisztelt Szerkesztő ur! Ismerje azt, hogy önök minden igaz ügyet pártfogásukba vesznek és azt lapjuk ban szívesen közzéteszik ; ez a tudat bátorít * É rovat alaft mindenféle Közérdekű felszólalásokat dijta'ao közlünk, de a felelősség a bekii’dőt terheli. fel arra, bogy megkérjem önöket, bogy az alábbi cikkemet, vagy akár az egész levelet becses lapjuk legközelebbi számában közölni szíveskedjenek. Ismert dolog, bogy a helybeli városi állat­orvosi állás nyugdíjazás folytán megüresedett és a pályázat, annak betöltésére ki lett adva. Pályázóit egy Szakád Sándor nevű állatorvos is. Megkezdődött a korleskedés és hogy — ugymo’tdjam — lengett a harci zászló, amelyre ez volt Írva: „Le a zsidóval! Ne szavaz/, a zsidóra P Hát mit is Írhatott volna mást?! Azt csak nem Írhatja rá, hogy ne szavazzatok erre az emberre, mert ez a vá­ros érdeked képviseli Látjátok ez eszközölte a rseitésvész feloldása érdekében a fertőtlení­téseket, ez oldotta fe' a se'lés vásárt, ez esz- közöHe a nihkór vizsgálatot stb. De úgy lát- zik, hogy ez a jelszó nem volt elég hatha­tós és így egy uj jelszót választottak a Sza­káll pártiak és ez az, hogy „Vesszen a zsidó !“ Ennek a jelszónak a jegyében foly­tatódott .izián az ellenem való korteskedés. Egy lelkes polgár, aki a város érdekeit min­dig a szivén viselte, feljelentett engem Czilli György főá1 latorvos urnái, hogy ón folyó hó 2 án délután uem voltam a vágásoknál jelen és helyettem Gedeon Jakab bélliszlitó vizs­gált és Gedeon azt mondta neki a nevezett napon : „nesze ez a máj, vidd haza ! most én vagyok az állatorvos ur helyettessé“. Megjegyzem hogy én az illető lelkes polgárt a feljelentés előtt még hírből sem ismertem. Most már ismerem és elárulom a tisztelt olvasoküzö 'Ségnök is, hogy ki az az ember, aki a város érdekeit ily híven képviseli. [Neve Frascht András. Nem tudom mi érdeke jleheieíí nevezett urnák azzal, hogy engem vídóílan -ággal vádolt meg és hogy feljelen­tél de úgy látom, hogy bármennyire is í burkolt ez az ügy, mégis nagyon kilátszik belőle a volas-.tusi lóláb, ügy Játszik, hála a jó Istennek, nagyon rosszul allhat a Szakáll párt,, hogy az uj jelvó szerint do'gozuak ?! “Vers en a zsidó!?“ Mit törődnek Frascht András és sa a .zal,- hogy egy ilyen rágal- m.i ás ahol esetleg engem a halaiba kerget- beínek és ö/.v. édes Anyámat pedig koldus­bot 1 jullalják?! Mit bánják ők, csak Sza­káll minden áron meg legyen választva. De úgy laís.vk ez a feljelentés sem látszott elég erősnek és azért Czi'li György főállatorvos ur még egy feljelentést csatolt az előbbi fel­jelentéshez, még pedig a/.t, hogy iolyó hó 9-én nem teljesítettem áljaivá^ n zolgálalot. Megtelte a följelentést, habar ő maga is jól­tudta, hogy he.lyeüesitésről már jó előre gon­doskodtam. Mindkét följelentés ügyében most folytL a vizsgalat és én nyugodtan várom beíeje c ef, mert ismerem felettes baióságom igarságs' e’e'etöt, ezenkívül a é t is nyugodt vagyok, me í én soha hanyagságot, vagy mid..:, is,t iem Lövettem el, Idvaa'os köte- 'e Sigeae. m: >d g legnagyobb pontossággal s.-., — "o.;y úgy mo-'djam —ügy Purga'om­nia' végeztéin és m! >den tőlem telhetőt meg­yeiem e va ns érdéi eiert. Mielőtt e sorokat beLüldtem volna, érte­sültem, hogy a feljelentések a’óh mint a nap oly F,„ >-i Lent He tu ki, (másképpen ez nem -s ü h m heteik) de elvágyóit lésuilve, hogy az -u.iiunka folyiaUMhu fog, mert a Sz;>. I p • l k egy 'és e m ndent el fog kö- ve.ni, hogy je'üJkjüLet mindenáron megvá- hs/.tassák, mert szeiintők a város érdeke és lótezhetése függ a S.rkáll megválasztásától, vagy elbukásától? ! mODERN RUHAFESTES ÚTI IT'Á ITO nTVI GALLÉROK GŐZMOSÁSA BÄRMILY PIVÄTSZINRE H M J IMJLI\ KM L tükörfénnyel hófehérre Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)

Next

/
Thumbnails
Contents