Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-02-28 / 9. szám

2-ik oldal.

KÖZÉRDEK

Fogászati műterem

Nagykároly, Könyök-utca 11. szám.

Készítek a gyökér eltávolítása nélkülit : természetim fogpótlásokul aranyban és vulkánit kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranvhiűaic. koiónak, csaEfOgA a .egum »'sszi- esebb kivitelben. Foghúzás. Fogtömés.

1914. február 28. 9-ik szám.

László Jenő

vizsgázott fogtechnikus.

Annak a módja pedig nem lehet más, mint a városi tisztviselők életfogytig való választása. Azt hiszem, hogy abban, hogy a városi tisztviselőket függetleníteni és nyügözöttségüktől megszabadítani kell, egyetért velünk minden városi tisztviselő. Hogy ez mily módon történjék, ebben lehetnek csak eltérő nézetek.

Hogy a választási, vagy kinevezési rendszer volna-e jobb ezeknek a viszás állapotoknak a megszüntetésére, ez rég vitatott nvilt kérdés; azoknak azonban, akik nemcsak a tisztviselők, de a városok függetlenségének és az önkormányzatnak is hívei vagyunk, mindenesetre az életfogytiglani választás mellett kell állást foglalnunk, mert az életfogytig való választás mig egyrészről a tisztviselői karnak nagyobb függetlenséget biztosit a városi önkormányzat elvét is érintetlenül hagyja.

Az életfogytig való választásnál is azonban a kijelölés jogát szabályozni kell, még pedig ezt már több irányban és pedig:

1. Ki kellene mondani, hogy a r. t. városokban a tisztujitószéknek s igy a kijelölő bizottságnak is elnöke csak a polgármester választásakor lenne a vármegye kiküldötte, minden más választásnál a polgármester lenne, úgy a tisztuji- tőszék, mint a kijelölő bizottság elnöke.

2. Ki kellene mondani, hogy a kvalifikációhoz kötött állásoknál a kijelölő bizottság csak azt vizsgálja, hogy megvan-e az előirt képesítés és a kvalifikációval bírók között csak a kijelölés sorrendjét állapítja meg.

3. Ki kellene mondani, hogy a kijelölő bizottságba nemcsak tagok, hanem póttagok is választandók, illetve nevezen- dök ki s lemondás eseten más, mint a póttag, behívható ne legyen s ha a póttagok is lemondanáaak, a kijelölés nélkülük is eszközölhető legyen.

4. Ki kellene mondani azt, hogy ha a kijelöltek közül a választás közben valaki visszalép, a szavazás beszüntetendő, a visszalépett helyére a pályázók közül uj jelölés eszközlendö s ezen uj jelölés folytán a szavazás egészen elölről újra kezdendő.

Ha pedig az életfogytiglani választás ki nem mondatnék, hanem az időszaki választások megmaradnának, akkor a kijelölési jog a fent előadottakon telül még abban az irányban is korlátozandó lenne, hogy a volt tisztviselő eddig viselt állására első helyén kijelölendő.

Kiadó üzlethelyiség.

Házamban Széchenyi-utca 37. szám alatt (a Zárdával szemben) az eddig

Kínál János fodrász által bérelt

üzlethelyiség kiadó.

Bővebb értesítés nyerhető

Weísz Lajos

tulajdonostól.

Művészet és színház.

A múlt héten kétfelé is lehetett része közönségünknek műélvezetben, azért is adjuk, most bizonyos dagadó önérzettel rovatunknak ezt a büszke címet: Alűvészet és színház. A „művészetet“ a Nagykárolyt Daiegyesület buzgalmának köszönhettük, mely egy egész operával, vagy jobban mondva operaparódiával szöktette fel a nagykárolyi műélvezet mérlegének azt a tányérját, amelyikre az van írva, hogy nincs mit. Most a másik oldalra egy súlyos operaparódia esett, mely lenyomta a tányért, hogy igenis van mit. Erről győzött meg a Daiegyesület vasárnap esti előadásával.

Tépelődve azon, hogy hova sorozzuk a dalestélyt, melynek egyik fele az előadás, másik a kitünően sikerült mulatság volt, arra az eredményre jutunk, hogy a legmegfelelőbb helyet a „művészet“ rovatban találja meg az est. A Vartyogi Datno.iverseny eredetijéről ország-világ tudja, hogy korszak- alkotó a zenetörténetben. Ez Wagner Richárd- nak a Tannhäuserjeböl van véve, s hívják a Wartburgi Dalnokversenynek. Erre mintázta Huber Károly a Vartyogi Dalnokversenyét, amely mint zenemű s paródia népszerű a magyar közönség körében. Ez a mi nemzetiségeinket vonultatja fel és rendeztet velük dalnokversenyt. S hogyha ez az ötlet politikai szempontból nem is mondható épen szerencsésnek. mint műalkotás jelentős, s a népfajok jellegzetes sajátságainak átértésébői fakad.

Az előadás minden fennakadás, vagy zökkenés nélkül folyt le, e tekintetben semmi meglepetést nem hozott. Hanem az összjá- tékuak kitűnő lefolyása, a különböző hangnemeknek egybekapcsolódása még várakozásunkat is felülmúlta, pedig figyelemmel kisértük, hogy hogyan sikerült a Dalárdának s a vezetőjének, Wittek tanárnak egymásHuszthy Zoltán

műtermében

Nagykároly, Kossutii-utca 5.

készülnek a pompás kidolgozású

Qthonban vagy a helyszínen eszközlendö bar miféle csoport, épület stb. felvételre készseggel vállalkozom úgy helyben mint vidéken. Kellemes meleg műterem!!

Jutányos árak!

gyedkor, három nappal e vészes terminus előtt? Úgy terveztem, hogy nőm hozományából fedezem majd ez összeget, de én terveztem s b. nőm azalatt kiszedegette a pénzt.

— Éretted tettem, édes, — hogy neked tessem.

— Hm, gondoltam, 32 kalap 180 nap alatt 1

Tanácskozásunk eredménye az lett, hogy:

1. írunk a Klára nagybácsijának, aki annak idején a hozomány másik felének megfizetésére kötelezte magát, hogy mivel engem még amúgy sem ismer, látogasson meg mielőbb ;

2. azonban, mivel elsején fizetni kell a házbért, el fogjuk adni addig a zongorát, amelyet amúgy is csak lakásdiszül vettünk volt.

— Majd a másik részre jobban fogok vigyázni.

— Jól van, légy meggyőződve, hogy én sem fogok költekezni, sőt a konyhapónzből még zongorára is spórolai fogok.

— Videremo — majd meglássuk 1 — mondám édes mucsai zengzetessóggel, majd a Pesti Hírek apróhirdetései közé fölvétettem az én hiredetésemet is. A hirdetés eredményes volt. Jelentkező akadt.

— És miért tetszik eladni?

— Mert nőm nem zongorázik.

— Akkor talán ön zongorázik ?

— Nem, én sem.

— De akkor miért vették ?

— Lakásdiszül.

— Akkor elállók a vételtől. Nekem egy komoly zongora kell. Nem egy szobadísz, egy komolytalan, egy . . . egy vicc-zongora. Azzal kirobogott.

Jött más.

— A zongora uj. Sőt még átjátszatlan.

— Mikor vették?

— Alig egy féléve. Kitűnő gyártmány.

— Akkor miért adják el ?

— Erre nem fedelek. Talán szükségünk van pénzre . . . Vagy mit tudom én ¥ Gondoljon, kérem, amit akar.

— Úgy ? Akkor mindenesetre előbb érdeklődni fogok a gyárban, hogy vájjon nem fog-e néhány száz koronányi tartozás is a nyakamba szakadni. Ajánlom magamat . . .

... Jó zongora, szép zongora, de nekem nem felel meg. Rövid kellene, ez pedig hosszú.

— Hát vágasson le belőle !

— Levágatni ? Bruhaha . . . hihi . . . s hahotázott akkor is, mikor a szomszéd utcánál eltűnt előlem.

De jött másik.

— Azért adom el, mert nőm kezdő játékos s neki tuljó ez a zongora.

— Akkor magam is lemondok róla, mert igaza van, kezdő játékosnak, minő a fiam is,

I nem való uj zongora.

. . . Es ismét döhösit valaki csöngetésé- vei. Jelenleg egy elegáns ur. Sötéten fénylő cilindere lenyeleti haragomat s nyájasan mutatom meg neki a zongorát.

— Eladjuk, kérem s helyette egy még jobbat veszünk. Ez az eladás oka.

— Akkor mégis csak jó helyre jöttem.

— ? ?

— Én ugyanis a legkitűnőbb zongoragyár, a „Börgerfeld-1 képviselője vagyok. B. figyelmébe ajánlom olcsó áraimat. Később ismét el fogok jönni, addig méltóztassék árjegyzékemet áttanulmányozni.

Talán már haza juthatott, mikor én még mindig ott álltam a szobában ámulva, szótlanul a meglepetéstől. Akkor azonban felkaptam az árjegyzéket és mérgemben földhöz vágtam.

Osing . . . csing . . . csiriing.

Ismét egy idegen ur. Karonfogom.

— Uram, egy szót se ! Itt van! Nézze meg és mondja, kell-e, vagy sem?

Az idegen addig is gyanakodó, félénk és rémült pillantásokkal nézett felém. Mikor azonban most ismét megfogtam karját, föl- orditott:

— Segítség, őrült 1

Nőm az ordításra berohan, elkiáltja magát.

— Szent isten, hiszen a nagybácsim !

Vass Károly.

t