Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-02-28 / 9. szám
Nagykároly, 1914. február 28. 9-ik szám. VII. évfolyam KÖZÉRDEK / •:VS EMELLEK KERESKEDELEM, IPA RE5TnEZŐGAZDA5A6ÉRDEKEIT5ZOLGALOTARSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Előfizetési árak: Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos SIMKÓ ALADÁR, Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— ko Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Egyes szám ára 20 fillér. A. városi tisztviselők érdeke. — Az uj városi törvényben. — A uj városi törvénynek az általunk múlt héten részletesen kimutattatokon kívül, okvetlenül tartalmazni kellene egy szakaszt, amely így szól: minden városi tisztviselő életfogytiglan választatik. Ezen szakasz nélkül az uj városi törvény sohasem lesz tökéletes s a közigazgatás sohasem lesz mentes a mellékkörülmények, a hátsó gondolatok és protekciók érvényesülésétől. Hiszen a mai városi tisztviselő nagyon kevés kivétellel mind rá van szorulva a fizetéséré, tehát rá van utalva hivatalára, ebből él, erre van fektetve nemcsak az ő, de az egész családjának exiszten- ciája. Már most az ilyen tisztviselői 'kar a mai időszakos választásoknál fogva teljes mértékben le van nyűgözve, még pedig két irányban : egyik irányban a kijelölési jog miatt le van nyűgözve a főispán, az alispán s más kisebb-nagyobb vármegyei hatalmasságok részére, úgy politikailag, mint közigazgatásilag; mert bizony, ha nemcsak ezeknek az uraknak, hanem minden felettes közigazgatási tisztviselőnek nem jár kedvében, a jövő választásoknál nem sok kilátása lehet, hogy jelölni fogják, mert számos példa matatja, hogy a vármegye inkább eltűri, hogy a képviselőtestület strohmanokat válasszon meg, minthogy ingrata persona jelölését megengedné. A másik irányban le van nyűgözve a képviselőtestület összes tagjainak, mert hiszen a jövő választáskor még' ha jelölve lesz is, a képviselőtestület nem választja meg, hacsak az elmúlt 6 év alatt nem liajhászta a szájasabh képviselők kegyeit, nem szegődött magánérdekeik szolgálatába s nem alázkodott meg előttük úgy mint egy ilyen lenyűgözött állásban levő egyénhez illik. Az uj városi törvényben ezt az állapotot meg kell szüntetni, meg kell szabadítani a tisztviselői kart mindkét irány- I ban ezektől a szégyenletes nyűgöktől, mert csak akkor lehet a városoknak önérzetes, a város és polgártársai érdékeit és jólétét szivén viselő tisztviselői kara. Ha már a városfejlesztési törvény rendelkezéseinél fogva kényszeritették a városokat, hogy tisztviselőiket úgy fizessék, hogy anyagilag függetlenek legyenek s ne küzdjenek folyton a megélhetés gondjaival, keressük meg a módot arra is, hogy a városi tisztviselők erkölcsi tekintetben is szabadok és függetlenek lehessenek, mert csak igy számíthatunk arra, hogy a tisztviselő minden erejét és minden tudá- ' sát beleviszi hivatalába, s mint szabad és független polgár és hazafi működik hi- I vatása körében városa és ezáltal a magyar haza jóléte és felvirágoztatásán. RUBLETZKY KALMAN uoi- es uricSHat-ánsbáxa $ A t* V14 AUÖLV. Aleák-tór 1H. Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész feltérne- miiekben, úgyszintén színes és fehér daniast asztalteritékekben. TÁRCZA. Eladjuk a zongorát. — Humoreszk. — „Kóstolja meg előbb, azután beszéljen!“ »Rosszul lesz, ha nem a „Kókusz Vajbehozatali R.-T.“ vajával főzet“. Ugy-e ismerik ezt a két reklám-mondatot a nagy lapok hirdetéseiből ? Mindenütt ott van, bárhova fordul az ember; a pályaudvarokon hirdetőoszlopokon, a mozik reklárnvetitései között, szóval mindenütt. Nos hát, kérem, én ennek a cégnek vagyok tisztviselője meglehetősen kis fizetéssel. Mivel azonban a panaszosztály vezetője vagyok : nagyon sok a dolgom. Ha nem volna ennyi dolgom: kisebb volna az osztalék. így azonban a közönség meglehetősen selejtes árut kap. Mikor a cég szolgálatába léptem, engedtem a reklámmondat unszolásának és megkóstoltam a Kókusz csemegevaját. Azután beszéltem. De amit beszéltem, azt nem közölnék a lapok reklámrovatai. A cég második reklámmondata, „a ros-zul lesz" . . . tfzonban igaz volt, legalább részben. Abban a részben, mely azt jósolta meg, hogy rosszul leszek. Valóban rosszul lettem, — de a Kókusz vaj- termékétől. Meg is fogadtam, hogy bár a Kókusz részvénytársaság kenyerét eszem, vajának örök időkre békét hagyok. Az összes alkalmazottak közül egyedül Kovács kolléga vitt havonta egy-két kilót. Nagy néha azonban négy-öt napon át három-négy öt kilót is vételezett. Később bevallotta, hogy a rendes mennyiség a házmesternek adódik, aki csizma! tisztítási célokra használja föl. A négy-öt kilót azonban csakugyan főzésre használja j föl, — ha anyósa meglátogatja. Sőt később arról is felvilágositott, hogy részvénytársaságunk terméke kamrában, vagy pincében el- 1 helyezve kitűnő — patkányirtó. Ezek után ugy-e beláthatjuk, hogy mikor megnősültem, nőmmel megfogadtattam leendő boldogságunkra, hogy a Kókusz vajának békét hagy és vele semminemű ételt el nem ront. Amint később bebizonyult, e nélkül is elég ételt el tudott rontani. Persze, mert korunk modern gyermeke lévén a puccra fektette a súlyt. Ennek azután az lett az eredménye, hogy a házasságunk első napján kezeimhez lefizetett fél hozományát utolsó fillérig elköltötte. Tekintve, hogy házasságom hat hóval ezelőtt kelt, csinos gazdálkodásra vall. Mihez kezdjek azonban most, házbérneHoiuokinjbor literenként 72 fillérértkapható Kisded Sándor füszerkereskedésóben Nagykároly. ggiqp»» A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról.
