Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-03 / 1. szám
KÖZÉRDEK 1914. január 3. 1-ső szám. 2-ik oldal. ■ IIHH ± kilógranano. szalon czukorka csekk: 2 korona lü BEI Cukorkák és díszek, Kugler, Heller és Shmidt bonbonok nagy választékban Gyümölcsök: Nagybányai alma. Almeriai szöllő. Datolya. Malaga. Füge Krünella stb. Schnell Imre csemegeüzlete Magyar és francia Cognak. Asztali, Tokaji, Palugyai és Jalics borok. Törley pezsgőborok: Reservé, Casinó és Talisman. 1 IMI Nagykároly, Kölcsey-utcza 1. |B| Kaponta friss virsli és fölvágottak. • Tescheni Andrássy teavaj. Telefon 80. szám. Hill "^7’id.élsi megrendelések azonnal eszlsözöltstaneik:. BE BEE denütt az ég felé a minden szivet eltöltő, meleg kívánság : „Adjon Isten minden jót ez uj esztendőben! Legyen ez uj év rajtunk a kegyelemnek esztendeje!“ Mert bizony e kegyelemre nagy szükségünk van, különösen ez uj évben. Az elmúlt évről bizony nem lehet állítani, hogy a jobbak közé tartozott volna. Ezt ugyan rámondják minden évre, ha eléri a Szilveszter-napot, de a legutolsó esztendő túlságos hűséggel szolgált reá rossz hírére. Ezt a bizonyítványt jó lélekkel állíthatjuk ki neki, amikor tőlünk elbúcsúzott . . . A polgári évnek csak két ünnepe van: az év első és utolsó napja. A kettő egymás mellé esik, mert ahol az egyik év végződik, ott kezdődik a másik s igy ez is igazolja azt a tapasztalati igazságot, hogy a végletek találkoznak. Az első nap a remény költségvetése, az utolsó az emlékezet leszámolása. A remény és emlékezet egy keskeny határvonalon érintik egymást. Mikor éjfélkor á': óra tizenkettőt üt, az egyik évtől búcsúzik, a másik üdvözölve csókolja meg homlokodat. Jó-e két napon Istenre gondolni; az utolsón hálát adni neki s az elsőt hittel kezdeni . . . Hátha abban a pillanatban, mikor az óra tizenkettőt üt, a búcsúzó és üdvözlő nemtők között egy fekete démon suhan át és megkapja szivedet ? Hátha elcsüggedsz, mert az elmúlt esztendő annyi keservet, annyi búbánatot hozott számodra, csak úgy, mint sok-sok felebarátod számár.). E szomorú kép láttára nem fakad-e minden jó szívből, mely hazáját és Istenét híven szereti, a buzgó újévi fohász ég felé, hogy ő adjon minden jót: polgárok, családtagok között békés egyetértést; hisz egymást támogatnunk, szeretnünk, kiegészítenünk kell, mint szerves tagjai annak a harcoló közösségnek, melynek eszményi célja Isten országa és boldog, hatalmas haza ! . . . És mennyi baj és gyász és nyomor a magánéletben, mennyi veszteség az élet minden ágában, minden foglalkozásban, amely bajok orvoslását a jövőtől, az újévtől várjuk ! . . . Hát ezek között meg ne feledkezzünk a jóról sem, amit Istentől eddig vettünk ... S ha fel is támad lelkűnkben a panasz és terhűnket szinte elviselhetetlennek találjuk is, győzzön akkor bennünk az a derültebb világnézet, bogy : „Ezután is megtart engem, ki eddig megtartott!“ Ily értelemben és reménységgel fogjunk az újévhez, ajkunkon az őszinte kívánsággal : „Adjon Isten minden jót ez uj esztendőben !“ És mi teljes szivünkből, őszintén kívánjuk — s ez legyen első szavunk, melyet ez évben hangoztatunk: „Adjon Isten mindnyájunknak, édes hazánknak, polgártársaink, szeretteinknek és jóbarátainknak egyaránt kegyelemteljes, boldog újévet! A társadalom és a fiatalkorú büntettések. Alig egy pár nap múlva, az 1914-ik esztendő első napjával életbe lép a fiatalkornak külön bíráskodásáról szóló 1913. évi VI[. t.-e. — egy olyan reform, melynél magasztosabb célt újabb törvényünk alig tűzött maga elé t. i. a bűnbe sodrott, elveszettnek hitf gyermek, fiatalkorúak felemelését, visszavezetését tisztesség útjára, nevelésót a társadalom becsületes tagjává, a nemzet hasznos, munkás polgárává; - különösen Beccaira azon nagy elvét tűzve ki eszményül: jobb a büncselek- ményt megelőzni, mintsem büntetni. Törvény, amely tizennegyedik parancsolatként egyenesen kötelességünkké teszi az evangéliumi, krisztusi szeretetet, hogy keressük fel azt a századik eitévelyedett bárányt, vegyük jó szívvel váltunkra, vigyük vissza a többi közé, ha nagyon össze is sebezte járatlan utain a kóró, a tövis, ne hagyjuk ott, vegyük szeretettel külön ápolás alá, hátha még megmenthető az életnek. Krisztus mondja: aki befogad egy ilyen kisdedet az én nevemben, — engem fogad be. Egy fenkölt szellemű Készítek a gyökér eltávolítása nélküj- is : természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranviiiQak, k oíoííciK* a. a&^íjg.uvgszÍ“ esebb kivitelben. Foghúzás. Fcgtömés. vizsgázott fogtechnikus. Lehet, hogy ezek a gondolatok foglalkoztatták most is e rekkenő déli hőségben a hordárt, mikor egyszerre csak egy diszkrét, halk sziszegés ütötte meg a fülét. És mint a csatamén meghallja a távoli puskák halk recsegését, azonképen meghallotta az öreg hordár is a jelt. Körültekintett. Csakugyan ott a túlsó sarkon egy gavallér állt, levéllel a kezében. Gavallér, mert sárga cipője, monoklija és arany foggantyus sétabotja volt. Miniszteri titkár, vagy sikkasztó, az mellékes, fődolog a gavallérság külső simboluma. A százhuszas arca felderült. Végre megint ®gy missió, mely méltóságával összefér, mely őt a régi múlt legszebb napjaira emlékezteti. A megbízatás gyorsan történt. A méltó- ságos ur herregett valamit, mint egy vekkeróra, de hisz nagyon mindegy volt, hogy mit beszél, fődolog a levél, meg a hozzámeí- lékelt két korona. Az öregnek szinte lüktetett a szive örömében. íme, csak van szükség ő reá is. És szinte kajánul, gúnyosan mosolygott fel a házak felett elhúzódó dróthálózatra s a mellette elkarikázó fürge boyokra, mint valami hadvezér, aki a vert ellenség felett tart szemlét. De hát a forintért meg kell szolgálni. Megtekintette a címet. Elolvasta másodszor is, azután elsápadt. Egy hirdető oszlopnak dűlt. Nem, — gondolta magában, -— v.;]ó- szinüleg csak elszédült és azért jár félie a szeme. Harmadszor is elolvasta, most már lassan, higgadtan betűzve. Semmi kétség. A levél leányának szóik A nagyobbíknak. Akire csak mint valami szentre mert felnézni. Akit soha, még gondolatban sem mert megsérteni. És most. Oh ő szakember volt ezen a téren. Neki nem kellett megmagyarázni, hogy mit jelent az ilyen finom hajtású, címeres levél. Rendben van. Büntetlenül azonban az ilyesmit nem hagyja. Fel fogja bontani a levelet, meg fogja tudni, hol, mikor lesz a találka, azután elmegy oda, és irtózatos lesz, amikor puszta két öklével fog szétvágni közöttük . . . De azután hirtelen eszébe jutott valami. Szinte elszégyelte magát. Ejnye, ejnye, hogy ő, az öreg százhuszas, hogy is lehetett ilyen léha . . . Felbontani egy levelet, amelyet rábíztak. Hová lenne akkor'a hordár becsülete ? Hiszen nem lenne többet méltó arra a számra, mely most makulátlanul ott csillog a sapkáján. Nem, azt nem fogja tenni. Hanem igenis majd más utón fogja megtorolni szégyenét, j Kézbesíteni fogja a levelet és azután mereven szemébe néz a leányának és várni fogja a hatást. Lesni fogja, mint sülyed el a meg- tévelyddett nő előtte és itt ellágyult az öreg szive mint fog magába szállni s bűnbánóan bocsánatért ssdeni. Most már szinte vágtatott hazafelé. Ép az ajtóban találkozott Saroltával. Átadta a levelet. Komolyan szótlanul, mint a megtestesült sorsharang. S amikor leánya elolvasta az illatos levélkét, elmosolyodott és kivett egy ragyogó, fényes koronát erszényéből. És azután mosolyogva mondta: Csak vedd el papa, mindig ennyit szoktam adni ! Mikor az öreg felocsúdott, a leány már valahol, lennt a földszinten járt. A százhuszast pedig másnap a Dunából fogták ki . . . Szenzációs újdonság! '•a Royal kávéház ban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor 1 SS* Belópti-dij nincs A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Brann Márton tulajdonos.
