Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-03 / 1. szám
január 3. 1-ső szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal Homokítijborliterenkéní72fiIléréríkapható L Sándor füszerkereskedésében agylároly. A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról. törvény, mely a mai rideg, önös érdekek küzdelmében apellálni mer a társadalom emberszeretetére, sőt végrehajtását, a benne kitűzött gyönyörű eszmék sikerét éppen a társadalom nagyszivii emberbarátaitól reméli; ezeknek a szivében van megírva ennek a törvénynek a „Végrehajtási Utasítása“ is. A helyszűke nem engedi, hogy legalább is ezúttal a fiatalkorunkra vonatkozó büntető szabályokkal foglalkozzunk ; — pedig ezek a szabál; ok megérdemlik az odaadó figyelmet ; — felemelik a lelket, mert tele vannak szeretettel és pedig észszerű, fegyelmezett szeretettel, mely egyenesen megveti az álhumanizmust, ahol kell büntet, de mindig „méltó igazságos“ büntetést mér ki. — Megbecsüli a bűntettesben is a jót, keresi, kutatja, hogy abban a fövényben, iszapban akárcsak szemcsében is nincs e valami használható. értékes. Hátha a sok sár, piszok életrevaló belsőt takar; — lehámozza, levakarja, lemosogatja róla s úgy adja vissza az övéinek, a társadalomnak a nemzetnek. Ezúttal csak úgy néhány nagy vonásban utalni akarunk arra, hogy a társadalom nem nézheti ölhetett kezekkel azt a nagy veszélyt, melyet magában rejt a züllött, bűnöző gyermekek, fiatalkorúak ijesztő arányú szaporodása, amiért a szociológusok nagyrészt épen a társadalmat teszik felelőssé. A szociális bajokkal telített mai kor legkiválóbb elméi a társadalom reális problémáival foglalkoznak, mert érzik, látják, hogy a társadalom vérkeringése veszedelmesen ideges, fegyelmezetlen. Keresik a baj gyökerét, az antiszociális tényezőket s csak természetes. hogy figyelmük legelsőül) a társadalmi rendnek mindenkori ellenesei, a bűntettesek felé irányul. És sajátságos, hogy addig, amig a bűncselekményt inkább az erkölcsi világnézlet elleni lázadásnak tekintették, annak okait majdnem kizárólag magában az egyénben, annak bűnre való „hajlamában, készségében“ vélték fellelni, ma, midőn a bűncselekményt kiváltképen a társadalom elleni pártütésnek minősitik s bűntettest antiszociális elemnek tartják,vizsgálódásaik eredményeként szinte ellentmondást nem tűrő érvekkel meggyőznek bennünket arról, hogy nem annyira a „bűnös bajiam, készség“ a bűn forrása, hanem a bűntetteseket, a társadalom ezen ellenségeit, ilyenekké legtöbb- nyire épen maga a társadalom neveli. La- sassagne nyíltan a társadalom szemébe is vágja: A társadalomnak olyan bűntettesei vannak, amilyeneket megérdemel. Első pillanatra kemény beszéd, de gondolkozzunk csak fölötte s meggyőződünk az igazságról. Az üres, elvont okoskodások helyett tanulmányoztuk magát azt a büntevőt, kísérjük végig élete egész ösvényén a bölcsőtől a börtönajtóig ; kutassuk, nem voltak-e munkakerülő, züllött, iszákos szülői, már zsenge korában, nem olyan nyomor, miliő vette-e körű', melyek minden nemesebb érzést már csirájukban elfojtanak, bemocskolnak, — melegágyai, fertői a bűnnek. Lehet, hogy nem is találunk annyira undok hátteret. Lehet, hogy a bűn, a züllés oka épen egy-egy finom uridáma anyának a ledérsége, hiúsága, könnyelműsége, esetleg a némely családban szokásos hazudozás — mondjuk ánzágolásnak — nagyravágyás, elégedetlenség, kapzsiság, talán a pornográfia, erkölcstelen színdarab, mozi stb. stb. A „kis huncut“-ból azután nagystílű gazember lesz. Ekkor már csak igy „gázember“ lesz a jelzője. Elfeledjük, hogy a társadalom, a kör- ! nyezet, a viszonyok s esetleg épen maguk a' szülők nevelték arra. 'Ne vessünk rájuk kö- ; vet, mert — mint Golovinszky mondja — sokkel inkább szerencsétlenek ezek, mint ; bűnösök. Különösen fiatalkorú bűntetteseknél annak a züllésnek, romlottságnak, melyet a! i bűncselekmény közvetlen motívumaként szeretünk tekinteni, legtöbbnyire megtaláljuk az okait oly kézenfekvőén mentő körűimé nyékben, melyek tiltólag állanak elénk : leg-1 alább végleg ne törjetek pálcát a fölött a bűnös fölött, mert maga is áldozat. Hiszen! vallás, erkölcs, lelkiismeret, önuralom, józan ész, szabadakarat stb, megannyi szent, nemes fogalom, tilalomfa a bűnre vezető ut- J elején, de hát éppen ott a hiba hogy ezek a I lelki erősségek nem voltak bennünk eléggé kifejlődve. Ki, mi homályositotta el vagy épen tépte ki szivéből azokat ? Önmaguk alig, hisz ezek a fogalmak lelki szükségletek. Ki, meri azt állítani, hogy hasonló viszonyok között ő maga is megtudott volna maradni a tisztesség utján ? Hány becsületes ember van csak azért, mert a bűne nem tudódott ki. Mint Pázmány Péter mondja, bányán vannak, akik aranyláncot hordanak, pedig kóckötelet érdemelnének. Természetesen mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy azokat a fiatalkorúakat is felelősségre ne vonjuk, hanem, hogy csak annyiban tegyük őket felelőssé, amennyiben tényleg bűnösök. Minden épp eszű emberben bizonyos ellenállási erőt fel kell tételeznünk, de heroizmust nem követelhetünk. Ezek a csak nagy kontúrokban érintett gondolatok a mai kor fogalmai szerint intelligens embert hidegen nem hagyhatnak. Ma már a müveit országokban úgy Amerikában, sőt legelőbb ott, mint Európában hatalmas társadalmi mozgalomban vetélkednek az érző, gondolkodó emberbarátok sok ezrei, hogy a bünceelekmények okait, a biinreté- i védték egyéniségeit, viszonyait megismerjék s igy meghatározhassák a szükséges tennivalókat, mert megdöbbentő a kép, ami elénk tárul különösen a fiatalkorú bűntetteseknél. a statisztika rideg számokban elénk tárja, hogy az egyes nemzetek hány sok ezernyi I fiatal erőt temetnek el a börtön falai közé s i tesznek a régi rendszer mellett csak még nagyobb s állandó ellenségeivé a társadalmi rendnek, élet- és vagyonbiztosságnak, mert a társadalom elfordul tőlük, évente óriási tőkét vesztünk el munka- és erköics erőben. Azok a nemesszivü emberbarátok azután tényekkel, saját tapasztalataikkal igazolják be, hogy mindezeknek egy jórésze megfelelő eszközökkel, tanítással, neveléssel, munkára, erkölcsös életre szoktatással, sokszor egy kis jóakaratu tanácsosai is megmenthető lett volna. Jelenlegi igazságügyminiszterünk ezeket mondja : Amit a gyermekélet megmentése, az elhagyott gyermekek támogatása, valamint a züllés veszélyének kitett fiatalkorúak felemelése és 'a jó utón megtartása érdekében végzünk, annak sokkal több sikere van, mint a legnagyobb gonddal végrehajtott szabadságvesztésnek. Az egyes törvényhozások felhasználják ezen tapasztalatokat, valóságos eredményeket s azok szellemében alkolják meg a büntető jogszabályokat, belátva — amit minden családapának tudnia kell — hogy büntetés is csak úgy észszerű, tehát emberhez, emberi intézményhez illő, ha az első sprban nevelési eszköz. Tisztában vannak azonban a törvényhozások affelől, hogy azokra a nemes törekvésekre. célokra, amelyekre az impulzust a társadalom emberszerető nagy egyéniségeitől vették, — pusztán az'államhatalom organizmusa képtelen. A társadalom munkájára feltétlenül szükség van, mert ide nem annyira sablonos hivatali munka, mint különösen melegenérző szív kell. Széli Kálmán, a gyermekvédelmi törvény megalkotója mondta: súlyt helyezek a társadalom közremunkálko- dására, mert csak ahol életerős társadalom van, ott vagyunk képesek nagy eszméinket megvalósítani, mert a társadalom részvétéből merit az állam erőt. A fiatalkorúak bűncselekményeinél a bírónak valóságos segítő társai a társadalom emelkedett lelkű tagjai, együtt keresik az igazságot s kutatják a fiatalkorú jövője érdekében célirányos eszközöket. Hogy ez a társadalmi munka menynyire reális célok elérésén fáradozik — mert hiszen tulajdonképen a társadalom önvédekezése a bűncselekmények ellen — legjobban bizonyítja azon tény, hogy ezek a reformeszmék épen Amerikából, amit pedig a ridegen számító önérdekek hazájának tartunk, — indultak hódító útjukra, midőn már ott bámulatos eredménzeket értek el. Onnan vették az ispirációs Európa államai. Onnan vettük mi is. És itt a nemzeti önérzet, büszkeség tölthet el bennünket azon tudat fölött, hogy ezeknek a nagy reformoknak hatalmas jelentőségét egyszerre jobban megértettük, mint Európa legtöbb állama. Mindenfelé tele van már országunk ugynevett patronázs- egyesületekkel, melyek az emberbarátok sok ezreit tömörítik, lelkesítik, erősitik arra a szeretet munkájára, mely a gyermekek, fiatalkorúak megmentésének áldásos célját tűzte ki maga elé. Nagy mulasztást követ el minden város, mely nem alkotta meg a maga patronázs egyesületét, mert bátran állíthatjuk, hogy a patronázs egyesület, ha mélyen érző szivek intézik sorsát, legalább is oly mértékben szolgálja a fiatalkorú bűnösök megmentésének célját, mint épen a fiatalkorúak külön bíráskodásáról alkotott törvény. Ahol tehát még nincs patronázs-egyesület, alkossák meg mielőbb azok, akik szivükön viselik a rossz útra tévedt fiatalkorúak megmentését. Dr. Kemény István, törvényszéki biró. Bérlet. 1200 holdas birtok, elsőrendű homoki és fekete föld huzamosabb időre haszonbérbe (riadó. Értekezhetni: Becsky György körjegyzővel, Csomaköz. Ruhát fest es vegyileg tisztit Hantiéi Sámuel villany- éa gőzerőre berendezett intézetében. = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellettAlapiittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59.
