Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-23 / 34. szám

Nagykároly, 1913. augusztus 23. 34-ik szám. VI. évfolyam. ' ^ Éf^MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES TT1 EZŐG AZDAS A G ÉRDEKEIT £l 0 L G A L 0 TÁRSADALMI HÉT LAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Grót Károlyi Győrgy-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre T— kor. félévre 3'50 kor. i Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4,— kor Egyes szám ára 20 fillér. Ki hát a gazember? Utolsó szó a Koszorús-ügyben. Félixfürdő, 1913. aug. 18. A válh'ji körorvos híressé vált nem­csak széles Magyarországon, de az Új­világban is, mert nemcsak a külföldi, de az amerikai lapok is közük a felháborító hirt, szószerint: úgy, ahogy azt a „Köz­érdek“ megírta. És csudálatos, az amerikai lapok igen I jól lettek informálva, mert azokban az : is meg vagyon Írva: hogy Koszorús véde­kezésére alaposan rácáfol a „Közérdek“ szerkesztőjének azon nyilatkozata, amely- lyel Nagykároly város két előkelő uri- embeiével igazolja, hogy Koszorús azon I állítása, hogy vesztegetés avagy zsarolási kísérlet történt volna: közönséges piszkos rágalom. A „Szabadság“ azt iija: hogy csak i Magyarországon történhetett meg az, hogy a súlyos váddal illetett orvos sza­badlábon maradt, hogy csak Magyaror­szágon történhetett meg, hogy egy mag­zatelhajtással vádolt orvos büntetlenül sértegethet egy nőt, aki őt nyíltan azzal I vádolja, hogy önkívületi állapotát felhasz­nálva megbecstelenitette a védte­len asszonyt, a családanyát, a becsületes, tisztességes hitvest. Azt Írja végül a „Szabadság“, hogy Amerikában Koszorúst meglincselték volna, mert az amerikai szabad pol­gár előtt a legszentebb fogalom ma is a női becsület. Nem akarok tökét kovácsolni a „Sza­badság“ cikkéből, habár az a durva tá­madás, amelyet Koszorús intézett ellenem kíméletet nem érdemel, csak reá akarok mutatni arra, hogy mig az angol, francia, német és olasz lapok respektálják a, súlyo­san megvádolt szerkesztő védekezését is, addig az „Az Újság“ cimü fővárosi na­pilap határozott tényként állítja az olvasó közönség előtt, hogy azaz ember, akit a z összes nyári divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgáló divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA. A kultúra. — Szatíra. — Azok az átkozott idegen szavak ! Az em­ber soha sincs igazán tisztában az értelmük­kel. Egy neves színésznőről beszélik, hogy ré- gente, még naiva korában, állandóan a teájá­nak a reumáját dicsérte, ellenben lábaiban arómás fájdalmakról panaszkodott. Összekomp­romittálta ezt a két fogalmat, anélkül, hogy jobbára bohémekből álló társaság előtt őt ez különösképen konfundálta volna, mert azok észre se vették. Félek, hogy én is — és velem sokan ma­gyarok — szakasztottal! igy vagyunk ezzel a szóval, hogy: Kultúra. Használjuk állandóan és nem vesszük észre és más sem veszi észre, hogy rosszul használjuk. Eltökéltem tehát magamban, hogy utána járok és tisztázom a dolgot. Szemre vettem azokat a közhasználatos formákat, amelyekben ez a szó leggyakrabban előfordul. így pl. kulturtényező. Ezzel a név­vel gyakran hallottam olyan egyéneket meg­tisztelni, akik eléggé előkelőek arra, hogy semmit se kelljen csinálniok, tehát sem nem szoroznak, sem nem osztanak. Kultúrintézmé­nyek néven hallom emlegetni a m. kir. Ope­rát, ahová az előkelőségek unatkozni és a nem-előkelőségek látszani járnak, a képkiálli- tásokat és műcsarnokokat, amelyekben festő­ink modern kulturtörekvések örve alatt rébu- szokat szoktak kiállítani. Kulturális célok alatt különféle cimeken megszavazott és kiutalt köz­pénzek szoktak elszámoltatni. Bizonyos jelen­ségeket és tüneteket pedig, amelyek előtt megáll az eszünk es amelyeket s-mmiképen megma­gyarázni nem tudunk, mint pl. a bűnesetek szaporodása, az idegbetegek számának növe­kedése, stb. — az ilye.i jelenségeket és tüne­teket egyszerűen igy szoktuk jellemezni: Hja! ez a kultúra ! Ezt a kultúra hozza magával! Itt valahol van — gondolom: — a hiba. Mert másrészről ezekből a szófordulatokból: „Kultúrábam“, — „Ez bizony nem kulturállam, ez Ázsia !“ (amely utóbbi egy helytelen felte­vés helyreigazításaként hangzik) azt is hihetem, hogy kultúra valamely terület, valamely or­szág neve. Erre látszik utalni az a felosztás is: nyugati és keleti kultúra, továbbá a kultur- történelem szó is (mint Nyugatindia, Kelet- india, Német történelem, Magyar történelem, stb). Viszont azonban az a kitétel, hogy kerti­f 7 r i Nagykárolyban Friedl István vendéglője mellett, a hol mindenki olcsón szerezheti be szükségiletet a legjobb minőségű árukból, tekintettel a jelenlegi pénzviszonyokra, saját érdeke a t. vásárló közönségnek ezen kedvező alkalmat fel­használj, mert sok pénzt lehet megtakarrtanl vásárlásuál. _ .......... 4 5000 darab maradék meglepő olcsó áron !! El adásra kerülnek: 1 K Női ruhakelmék 50 fillértől feljebb Jól mosható cretonok........... 40 „ Vá sznak 2ís méteres végekben . . . 9 K — „ „ Férfi ingek .......................... . . . 1 K — „ „ _ __ Ha risnyák, ke2tyük, nap- és esőernyök, mindennemű rövidáruk meglepő olcson kerülnek eladasra. Női ingek . .............................. Blous zeffirek....................................... Olo tt paplanok.......................................6 K Ké sz női batiszt blousok . . . 20 fillértől feljebb 36 2 K

Next

/
Thumbnails
Contents