Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-09-13 / 37. szám
1918. szeptember 13. 37-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal török írén és társa női kalap szalonja Debrecen, ARANY JÁNOS-UTCA I. EMELET (CSANÁK-NÁZ, NUNÁ6RI MELLETT.) MÉBE AJÁNLJUK KALAPUJPONSAdAINKAT. Szólj tehát hozzájuk e heti Haftórénk prófétai szavaival: „Onauchi, onauchi hü menachemchem,“ én vigasztallak meg benneteket a súlyos, nagy veszteség után. Midőn a nagyérdemű nagykárolyi zsidó hitközség eme reám nézve fölötte megtisztelő megbízásából Téged magasztos szent hivatalodba ezennel beiktatlak, az uj állásodban őszime örömmel és e szi-nt helyen üdvözöllek, szivem mélyéáől fohászkodok Istenhez, hogy legyen veled, áld;ti meg szent munkásságodat, hitközségünk, hitfelekeze- tünk, e nemes város és vármegye és édes nagy hazánk üdvére. Solaum bauacho ! Álé vehaclach! Cölach iircháv ál dövár emesz vöánvo eedek ! Haséin imcho gibaur háchájil! Jövorechöcho Húséra! Amen! II. Székfoglaló beszéd. Tartotta : SCÖNFELD LÁZÁR főrabbi. A hála, öröm, szomorúság és aggodalom érzései töltik el lelkem életemnek e fontos és magasztos pillanatában, midőn e nagyhírű hitközség lelki vezetését Isten rendelése és e hitközség egyhangú bizalma folytán a mai napon ünnepélyesen átveszem. A hála, mely az ég felé emelkedik és melyet Isten trónusa elé egy hivő lélek szerény áldozataként alázattal helyezem ama kegye és végtelen jóságáért, hogy meghagyta érnem, hogy én, kinek eddig is életfeladata az L nagy nevének hirdetése és magaszta- lása volt, aki eddig is a hit, igazság és szeretet szerény szolgája voltam, méltónak találtattam e nagy múltú és tekintélyes gyülekezet vezetésére, hogy méltán mondhatom a zsoltáros szavaival: .,Erős alapokon nyugvó sziklára állította lábamat,“ „megszilárdította, biztosabbá tette lépteimet“ .,és adott szájamba uj, lelkesültobb, felemelőbb éneket, dicsérő, zengzetesebb dalt Istenünknek.“ Mert nemes és eszményi munkaköröm nagyobbodott, nyájam megszaporodott és hivatásommá lön, hogy „sokan lássák Istent, féljenek és bízzanak az Örökkévaló szent nevében.“ Hálát és köszönetét kell Önöknek is mondanom : uj hitközségem világi vezetőinek és minden egyes tagjának, azon felemelő bizalomért, mellyel csekélységemet kitüntetni kegyesek voltak. Jól tudom, nem az én érdememet, tudásomat, tehetségemet jutalmazták egyhangú megválasztatásommal, nem ámítom magamat azzal sem, hogy személyem, egyéniségem tett volna engem érdemessé az Önök ragaszkodására és szere- teíére, de ép ez az, ami engem hálára kötelez és ami e nemesen gondolkodó és cselekvő hitközséggel a szeretet erős és elszakíthatatlan szálaival egy életre összefűz. A megboldogult, dicső emlékű, kiváló lelki- pásztoruk iránti szeretet és kegyeletnek adtak kifejezést akkor, midőn elhatározták, hogy velem töltetik be az elárvult rabbiszéket, és uj hitközségemnek megdicsőült lelkipásztora irányában tanúsított e példás és megindító kegyelete és szeretete bennem, az utódban, csak a hála, tisztelet és megbecsülés érzelmeit fakasztja. De a gyász komor fe'legei el-eltakarják az öröm es hála felüditő ragyogását. Nem tudom es bízvást mondhatom, nem tudjuk leküzdeni különösen ebben a fontos pillanatban a szomorúság könnyfakasztó búbánatát, mely bennünket fogva tart, valahányszor e szószékre tekintünk, ahonnan nem hangzik többé annak az intő, buzdító, lelkesítő, bölcs, szava, kit oly nagyon korán sírba ragadt a zord halál, és aki e gyülekezetnek országosan ismert, szeretett és tisztelt kiváló papja és büszkesége volt. És nem minden aggodalom nélkül foglalom el díszes örökségét. Hisz én is mondhatom, mint Gideon, Izrael egyik bírája, képletesen mondotta: „Hálau tauv aulelausz Efrajim mibezir Aviezer.“ „Szebb, dusabb és értékesebb Efraim utószürete, mint Avieze ■ főszürete.“ Vájjon méltó tudok-e lenni nagy elődeimhez? Vaijon az ambició által sarkalt ifjúi akarat elég lendületet tud-e majd kölcsönözni tetteim, intézkedéseim és lelkipásztori működésemnek ? Vájjon nem találtatom-e érdemielennek az Ő nagy müvük: e dicső hitközség és a vallásosságot és jótékonyságot istápoló intézményeinek erősbitésére és továbbfejlesztésére ? Hozzád fohászkodom, Teremtőm, nagy Istenem ! adj életet, erőt és egészséget, adj bölcseséget, belátást, adj lelkesedést, buzgalmat és kitartást. „Lámdéni lászausz recaunecho.“ „Taníts szent akaratodat teljesíteni,“ „ki ato elakáj,“ „mert te vagy Istenem.“ „Rüchácho tauve tánchéni böerec misaur.“ „A jóságos Szellemed vezessen engem, hü szolgádat, az egyenesség sik földjén,“ „Chavolim noflu li baneimim.“ „Kies helyen esett az én sorsom,“ óh add, „af nachlasz sofro oláj“ hogy az örökség, melyet átvenni engedtél, szép maradjon és mindig szebb és dicsőbb legyen. Ámen. Ájtatos híveim! A szokáshoz híven, ma székfoglalóm alkalmából megkisérlem kifejteni papi működésem alapelveit és irányát, tartalmát és célját. Könnyű a munkám. Mert hisz nem politikai értelemben vett programmot kell nyújtanom, ahol az egyéni felfogásnak és meggyőződésnek igen tág tere nyilik, és ahol az egyéni véleményszabadság a nézetek végtelen skáláját tüntetheti fel. Nem igy a vallás szűk korlátok közé vont terén. Itt csak egy rég adott, mindenki által ösmert programm szolgálatába szegődhetünk, amitől eltérni bűn az eszme ellen,JJmelyet hirdetnünk kell és merénylet a szent“hivatás ellen, melyet magunkra vállaltunk. Vallásunk szent könyvei, az Írásbeli és szóbeli tan, a zsidóság által elösmert és gyakorolt, szentnek tartott hagyományok, melyek a Schulchan-Arueh törvénygyűjteményben rendszeresen összefoglalva és az irásmagyarázók által a legapróbb részletekig autentikusan magyarázva és az élethez viszonyítva ki vannak fejtve: ezek és csakis ezek lehetnek minden zsidó papnak előirt programmja és hivatásának tartalma és célja. Isten szolgálata, az erkölcsök nemesítése, önzetlen és korlátot nem ismerő emberszeretet, áldozatra kész hazafiság és királyhüség, törvénytisztelet, a társadalmi rend és béke ápolása, a család tisztasága, az egyén jellemessége, a ! fiatalság valláserkölcsös nevelése, meggyőződésen és hagyományon alapuló, f'anatismus salakjától mentes, erős, Jéleküditő, belső í összhangot nyújtó, igaz vallásosság: ezek Tóránk, vallásunk követelményei, belső tartalma, ezeket híven szolgálni, hirdetni, ezen magasztos erkölcsi javakat az életbe átülteim', megvalósulás terére vinni: ez az én egyetlen lehető és , mással lel nem cserélhető programmom, És ha még hozzáteszem, hogy ! főtörekvésem odairányuland, azokon az erős, szilárd alapokon, amelyeket megdicsőült, nagynevű elődeim lefektettek, szerény tehetségemhez képest tovább építeni, azokat a vallásellenes, destiuktiv, romboló szellemi ! áramlatok ellen állásom nyújtotta minden erkölcsi és anyagi fegyverrel megvédeni, akkor — ugyhiszem — mindazt megmondottam, amit Önök tőlem várhatnak és amit híveimnek hivatásomnál fogva természetsze rűen nyújtanom kell. Ájtatos híveim! Ha adva is van és világosan ki is van jelölve az egyenes ut, amelyen a zsidó papnak feltétlenül haladnia kell, ha kötelességének meg akar felelni, de ami mégis csak egyéni felfogás dolga, az a mód, ahogyan kitűzött célja felé törekedni iparkodik és az eszközök megválogatása, melyeket magasztos munkája sikeres elvégzéséhez szükségesnek tart és igy engedjék meg ájtatos híveim, hogy kifejtsem, mely előfeltételek és tényezők nélkülözhetetlenek szerintem, hogy a pap hivatását zavartalanul teljesíthesse, hogy az erkölcsöt, igazságot és szeretetet hirdető szavai visszhangra találjanak a hívők lelkében. „Bírákat és hivatalnokokat alkalmazzál minden kapudban, melyeket az Örökkévaló a te Istened neked adand, nemzetségeid szerint és igazságosan ítélkezzenek a nép felett. Ne légy részrehajló a jog megállapításánál, ne ismerj tekintélyt, ne légy megvesztegethető, mert a vesztegetés elvakitja a bölcsek szemeit, és elferdíti az igazságosak szavait.“ Mélyen tisztelt hallgatóim! A szentirás heti szakaszának idézett 2 első mondatában bennfoglaltatik, magyarázatunk szerint, mindaz, amit ez ünnepélyes órában igenis fontosnak tartok — röviden bár — kiemelni. Minden zsidó vallásos gyülekezetben két vezető tényezőt ismerünk: lelki és világi vezetőket. „Sauftim“ alatt a Midrás értelmezése szerint „ilu hadajonim“ a bírák értendők, akik hivatva vannak Ítéletükkel a jogosat, a helyeset, az erkölcsöset és igazságosat megállapítani és az ellenkezőjét megbélyegezni. „Sautrim“ alatt pedig „ilu parnöszé hoédó“ a világi vezetők, a végrehajtószervek értendők, kik a szellemi vezetés anyagi eszközeiről és intézkedéseinek végrehajtásáról tartoznak gondoskodni. „Sauf- tim wösautrim“ a zsidó gyülekezet mindkét vezetőjének harmonikus együttműködése az első és elengedhetetlen feltétele minden zsidó közösség áldásos fejlődésének. Ahol félreértés, féltékenykedés, hatásköri túllépések a szükséges összhangot zavarják, ott békétlenség, torzsalkodás megakaszt minden a közösség érdekében kifejtendő áldásos munkásságot. „Sauftim" a szellemi vezető az első és legfontosabb szerve egy vallásközösElvállalja ingek, gallérok kézelők, §1 ZVOLENSZKY VILMOSNE natra a mosni és tisztítani valókért Első nagy gőzmosó és vegytisztító intézete Nagykároly, Kishajduváros-u. 1. sz. házhoz küld és azt haza szállíttatja
