Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-26 / 30. szám
4-ik oldal. KÖZÉRDEK julius 26. 30-ik szám ROTH LIPOT vaikeresüiciléie Hagy károly Deák-tér. A közelgő aratásra ajánlja a t. gazdálkodó uraknak kévekötő zsinegeit, vízmentes ponyváit, uj zsákokat, C valamint rudaló köteleket nagy választékban. Mentöszekrény, gépszijak, olajok és cséplőgépekhez szükséges cikkek jutányos áron beszerezhetők, g Telefon 105 Tanuló fizetéssel felvétetik. Telefon iqg imaóra lálni és azt hiszem más sem tud ott ilyet találni. A kifejtettek alapján ismételten alázattal kérem tehát a tek. törvényhatósági bizottságot, hogy a nyugdíjazásomat kimondó határozatot megsemmisiteni méltóztassék. Maradtam a tek. törvényhatósági bizottságnak alázatos szolgája Muöbl Jtahab állatorvos. Nagykárolyi Közgazdasági Bank szesz és gyümölcspálinka raktára Fény-utca 5. sz. (Borostyán-féle udvar) Legfinomabb ipari finomított valamint eredeti Neumann-féle RAM SZESZ a Neumann Testvérek aradi szesz- finomitó ólomzárral ellátott hordóiban a legolcsóbb napi áron kapható. Ugyanitt elsó'rangu szil vorium, seprő és törkölypálinka és mindennemű legfinomabb likőröknek nagybani árusítása UXindig1 a régi nyomokon? : Mióta egy keleti bölcs kimondotta a már régebben is sejtett igazságot, hogy „nincsen uj a nap alatt!" határozottan keleties végzet- szerűséggel nehezedik ránk az a tehetetlenség, ami uj dolgok kitalálásában nyilvánul. Eltekintve a nagy társadalmi megállapodásoktól, melyek alól talán a századik unokánk se tudja magát felszabadítani, minden apró, kis dologban folyton a régi nyomokon járunk. Uj utakra való elbolyongásunk végén pedig vigasztalanul kell megállapítanunk, hogy „ez sem uj!“ A sok sikertelenség után, ami az újságok után bolyongó embert éri, nem is csoda, ha bekonzerválódunk a minden régiben való megnyugvásra, mondván: „Ha nagyapánknak jó volt, nekünk is jó lesz." Ennek a folyton egy nyomon járásnak az eredmé- nyeképen csontosodott meg, pl. a károlyiakban is az a vélemény, hogy népünnepélyt, lepényevés, versenyszivarozás és lisztfuvás nélkül elképzelni sem lehet. Hogy bölcs mondásokból kiindulva ilyen hétköznapias kérdésre bukkanunk, talán menthető azzal, hogy a népünnepély valóban közeledik s erre való tekintettel okosabb dolog lesz a bölcselkedés helyett ezzel foglalkozni. Ami pedig ezzel foglalkozni késztet, nem a keleti bölcs mondásának igazolgatása, hanem közerkölcsi és pedagógiai szempont. A népünnepély ismertetése nem szükséges, az egyes programpontokra is bátran lehet hivatkozni, azokat is ismeri mindenki, itt c»ak ezek megbeszélése a cél, azzal a szándékkal, hogy ami helytelen és elhagyható, azt elhagyjuk és jobbal pótoljuk. Mindenek előtt azzal a nagyapóékkal egy idős felfogással nézzünk szembe, hogy a siker érdekében feltétlenül szükséges-e a látványosságok sorát olyan mutatványokkal kiegészíteni, amelyekhez a szereplők a nép legalsó rétegeiből, valósággal a csavargók közül kerülnek ki. Mert ugy-e bizony lepényevésre, lisztfuvásra, versenyszivarozásra még egy tisztességes, jóérzésü inasgyerek sem vállalkozik. Hát akkor a népünnepély lenne az alkalom arra, hogy a város söpredéke szerepléshez juthasson ? Elvetemült kölykök, csavargó „ifjak“ kerülnek fel a világot jelentő deszkákra, akiket legfeljebb onnan ismerünk, mert az utcán élőttünk kellemetlenkednek, vagy az utcánkban a legrosszabb magaviseletüek. És ez az elem némi ünneplésben részesül, ha a legrövidebb idő alatt szivja el a szájába dugott bőrszivart, vagy a 1 szájával kifogja a gyertyát a vízből. A tisztességes emberek nézik, hogy mit tudnak a j csirkefogók és jutalmazódik a legjobban szivarozó fiú*. Ez a közerkölcs! És mit szól ehez a jövő nemzedék? A kisebb csibészek és a még jó fiuk ? Egyszerűen : babérokra pályáznak. Ez a pedagógia! Egy következetes, gondolkodó kis kölyök nagyon helyesen vághatná vissza, ha a rendőr bácsi leinti a füstölésért: „Mit! hát készülök a Népünne- pélyre!“ Vagy mit szóljunk azon jóizomzatu, ifjú polgártársunk szerencséjéhez, aki sikeresen megmászva a szappanos póznát, a fent pompázó csomagban egy egész liter bort és dohányzókészletet talál valamelyik rendező figyelméből és most éppen rektort, papot és az egész Orsz. antialkoholista Egyesületet lesajnáló pózzal hajtogatja a munka jutalmát? Erre legfeljebb a fejünk búbját vakargathat- juk, ha eszünkbe találna jutni valami. Ez is közerkölcs ? Hanem elég a megvilágításból. Talán ennyi is meggyőzhet arról, hogy az ilyen mutatványok Ízléstelenek és rossz hatásúak s ezért még abban az esetben is elhagyan- dók volnának, ha látványosak. Pedig nem is azok. A krajcárokért tülekedő, magukat nevetségessé lealázó, vagy egy, csomó szivartól sápadozó fiú csak nem látvány. Legfeljebb siralmas látvány. Ezen jóérzésü ember nem mulathat. Ha a szivarversenyben győzni győzelem, minden apa, akinek fia van, örülne, ha igy a fia is győzhetne. De senki se örülne. Az egész dologban a legerkölcstelenebb az, hogy azon mulat valaki, ha a más fia győz. Ne tegyük tehát verseny tárgyává a csibész erényeket, mert igy a népünnepély csőcselék- ! ünnepély lehet. Olyan programmot kell adni, HÍREK. A nagy nap eloestélyén. — Saját levelezőnktől. — Páris, 1913. julius 13. Páris, Bastille-tér, napsugaras délután. Kábitókép előttem a hárommilliós város hihetetlen sietsége, lázas lüktetéssel az élet pokoli forgataga ölel körül, kocsik, autók és autóbuszok végtelen sorban törnek egymás nyomába . . . Ezernyi szin, ezernyi hang e rettenetes Káoszából büszkén, méltóságosan emelkedik ég felé a júliusi oszlop vakító bronz-teste- A Szabadság géniusza szárnyal az emlékmű csúcsán és bár túl a Rajnán, németország valamennyi városából száz és száz „Freiheitsdenkmal“, mindmegannyi ércbe öntött fenyegetés mered feléje bátran, dacosan és diadalmasan, a zsarnokság tanyája, az ódon Bastille helyén hirdeti milliók szive dobbanását a francia hazaszeretetei a világnak. íme, a világváros egyhangú törtetésére, hazátlannak tetsző tengerére is rányomja bélyegét a francia dicsőség. Mert a francia szereti hazáját legjobban és a francia szellem hagy legkitörölhetetle- nebb nyomot páratlan alkotásain. Lám, a Júliusi Oszlop karcsú alakját létrák fonják körül, fürge munkáskezek ezernyi villamos lánggal hálózzák át az aljától egészen a csúcsáig, hol a francia géniusz fény- özönben fog lebegni az este. Ruhát fest és vegyileg tisztit Hauffel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett intézetében = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett Alapiittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. mely a legalsóbb rendű elemet is tisztultabb szórakozáshoz szoktatja, nem pedig a jobb erzésüeket is durva mulatságokkal alacso- nyitja. De mi legyen ez ? Valóban nem könnyű ■olyan szórakozásokat kitalálni, amelyek olcsók és amellett mulattatok. A póznamászás egészen megfelelő, csak nem bort és pipát kell jutalmul kitűzni. Tudott dolog t. i. hogy a versenyzők gyermekek közül kerülnek ki, akiknek cukor, szentjánoskenyér meg efele való. Lisztfuvás. lepényevés és zsákbafutás olyan mutatványok, amelyek már durvák egy nagy városhoz. Ezek járják a legeldugottabb kis helyeken is. Városon már ezek finomultabb alakjait, vagy helyettük egyebet lehetne kultiválni. így pl. zsákbafutás helyett a rendes versenyfutást, összekötött lábbal való futást, amit igen tetszetősen lehe* úgy is variálni, hogy két-két fiúnak a szomszédos lábát kötik össze és ilyen párok futnak versenyt, végül lovasverseny, egymást a hátukra véve. Lehet gondoskodni cukrász-sátorról, mutatványos bó- . dókról, jelmezes felvonulásokról, jelmezes cukor vagy virágárusokról, amik mind a bevételt fokozzák. Konfetti, tűzijáték mind itt is szokásos mulatságok. A Dalegyesület, mely sokkal több pártolásra méltó buzgalommal végzi városunkban kulturális munkáját, megérdemelné a jobb elem pártolását is az általa rendezett népünnepélyen, mert az lenne a garancia arra nézve, hogy a más vidékeken oly kedves népünnepély nem alacsonyodik le csőcselék- ünnepélylyé, ha városunk tevékeny ifjúsága segédkezne a népünnepély rendezésében, hogy ne kelljen ott alsórendü népséget szerepeltetni. (Ss).
