Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-12-27 / 52. szám
IV. László Zoltán. A magyar elbeszélő irodalomban jelentős súllyal lépett fel az elmúlt hetekben egy, ha nem is ismeretlen, de kevésbbé „kul- tivált“ irói név a László Zoltán doktoré. Három hét előtt jelent meg egy elbeszélő kötete Singer és Wolfnernél: A Jehova földjén cimü, most pedig már egy újabb kötet: A vérvád átka alatt viseli borítékján László Zoltán nevét. A két könyv, a józan kritika hangján állapíthatjuk meg, az idei könyvpiac szenzációja. Az útirajz irodalom Magyarországon teljesen elhanyagolt műfaj volt, mert a közönséget nem érdekelték a sablonos „felfedezések“, melyeket ha talán szárazabban is, de mindenesetre precízebben meg lehetett tudni a Badeckerből, mint utirajziróink vaskos köteteiből. — László Zoltán útirajzai ellentétben ezekkel, drámai hűségű novellák, melyek közül még az ismertebb vidékek útleírásai is úgy hatnak, mint a pompás dekorációk a színpadon. László határozott művésze a tolinak, elbeszélései nyomán megelevenednek előttünk az indiánok, arabok, skypetárok, törökök és kurdok nemzetei. Novelláinak nemes tendenciája a szó valódi értelmében vett klasszikus íróvá avatják ezt a melegszívű, mokány- nyaku lófőszékelyt, aki evangéliumi bölcsességgel kezeli a zsidókérdés nagy problémáit. Becsületes emberek meleg n>- konszenve, az igazi szépirodalmat kedvelők hódoló elismerése kell, hogy kisérje László Zoltán fellépését. A harmincas évek legelején élő írótól nyilván még sok szépet remélhet a magyar irodalom, melyet eddig csupán néhány elismerést aratott tudományos munkával gazdagított s| melynek egyszerre vált egyik legszívesebben olvasott szép- irójává, akinek jelentőségét, ami a legnagyobb ritkaság, egyhangúan ismerte el a kritika. Sennyei József eredeti rajza. A trónörökös utazása. Ferenc Ferdinánd királyi herceg nemrég Londonban járt feleségével Hohenberg Zsófia hercegasszonnyal az angol királyi pár látogatására. A trónörökös és nejének nagy tiszteletben volt része az angol királyi udvar és az arisztokrácia körében. Tiszteletükre egymást érték az ünnepségek és vadászatok és jövendő királyunk és fenséges neje valósággal elbájolták az angol társaságot. Képünk Doverből Calaisbe való visszatérésük alkalmából a hajó fedélzetén ábrázolja a fenséges párt a mint jó kedvűén bámulják a csatorna háborgó vizét és elnéző mosolylyal állják az élelmes párisi fényképész masinájának tüzét. A középen álló hölgy a trónörökös feleségének ^udvarhölgye. A fenséges pár már hazaérkezett és Konopistban üli meg a karácsonyt gvönyörü gyermekeik örvendező körében. A Balkán újjászületése A vérfolyamok helyén, ahol a civilizáció legdurvább megcsúfolására egy egész éven át pusztították egymást a Balkán népei, megkezdődött a produktiv munka. Bárha a leszerelés még nem is vált teljessé, mert győző és legyőzött szivében még nem ült el a féktelen harag, a fegyverben álló katonaságot arra használják fel, hogy eltakarittassák vélük a háború romjait. Képünk egy a törököktől elhódított, most már bolgár területen álió szétrombolt vasúti hidat ábrázol, anint azt bolgár utászkatonák javítják. A felrobbantott hid mellett az ideiglenes hidat már elkészítették az utászok és most azon járnak a vonatok, mig a régi vashidat helyreállítják. A bolgár utászság, mint a háborúban is bebizoBolgár utászok egy szétrombolt hidat javítanak. nyúlt, kitünően érti a mesterségét és ennek most, az amúgy is kimerült bolgár államkincstár nagy hasznát veszi az agyon- nyomoritott háborús szintér romjainak eltakarításánál Mire kivirul a tavasz, ha közben újra fel nem robban a balkáni puskaporos hordó, semmi nyoma sem lesz annak, hogy a meghódított területen az újabb kor legvéresebb háborúja folyt le. Talán csak egynéhány utszéli sírkereszt és az, hogy a vértől ázott területen zöldebb a fű, emlékezteti majd a vándort, hogy ott az Ur 1913. esztendejében vad elkeseredéssel ölték egymást az emberek, kiknek mindegyike Istenével az ajkán rohant embertársára. Annak az Istennek nevével, aki azt parancsolta : Ne ölj l
