Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-12-27 / 52. szám
V. 1/3 w\w A londoni babakiállitás. A kisleányok ősidők óta bábuval mulatnak. Már a barlang- lakásokban is nyomát találjuk ennek, manapság pedig egész bátran elmondhatjuk, hogy nincs a földkerekségen olyan ország, ahol a leánykák ne foglalkoznának a legforróbb szeretettel kis bábuikkal. Hogy a bábu diszes-e vagy kevésbé díszes, ez tulajdonképen teljesen egyre megy a kis leányoknál. Sőt, megfigyelhettük, hogy az olyan leányka, akinek több bábuja is van és azok közül egy-kettő talán egyszerűbb ruházattal van ellátva, nem bánik ezekkel sem mostohán, sőt bizonyos szánakozó, szeretetteljes jóakarattal gondozza őket. Ez az érzés, a babák iránti szeretet a nép egyszerű kultu- rátlan kis leányának lelkében épen úgy benne él, mint a dúsgazdagok minden kényelemmel ellátott és tanítókkal, nevelőnőkkel körülvett leánykájának lelkében. A babakedvelés szinte ösztöne a kis leányoknak. ilyen babakiállitásokat. Az angol társadalom, élén a királynéval, ezrével küldi erre a kiállításra a legegyszerűbbtől kezdve egészen a legdíszesebb ruhába öltöztetett babákat. Az idén több, mint harmincezer babát küldtek fel erre a karácsonyi kiállításra, amelynek azonban nem csupán gyönyör- ködetés, hanem jótékony célja is van. A szegényebb néposztály szülőit arisztokratanők, előkelő uriasszonyok és kiváló művésznők fogadják. Az anyák, az egyszerű polgári anyák kis leányaikkal mennek el a kiállításra, ahol a készlethez arányitva egy-két, esetleg több bábuval is megajándékozzák a szegény kis leányokat. Ez a jótékonyság követendő példa volna minálunk is. Nagyon sok az olyan szerényebb anyagi helyzetben élő család, amely a gyermekeit ruházattal bár elláthatja, de arra már nem telik, hogy játékot is vásárolhasson részükre. Az ilyen megajándékozás még a jobb középosztályban sem tekinthető megalázónak, mert hisz a gyermekeket megörvendeztetni nemcsak joga, de kötelessége mindenkinek, a ki teheti. Mert Jézus is a gyermeket helyezte mindenek fölé. A legszebb jótékonyság mely az ártatlan gyermekek arcára von derűt és ezt a jótékonyságot külön mértékben élvezik a szülők is. Százezer bábu százezer gyermekből vált ki kacagó örömet. Ennél nagyszerűbb dolgot pedig elképzelni sem igen lehet. Az angol társadalom a királyi családdal élén vallja ezt. És ennek dokumentuma az itt bemutatott négy darab bábu is, melyek a királyné ajándék bábuinak legszebbik darabjai. A királyné babáit a kiállításon kisorsolták a jelentkező gyermekek között. SoErzsébet királyné. Az anyai, az anyáskodó érzésnek öntudatlan és a női lélek mélyében már a gyermekkorban ott szunnyadó megnyilvánulása ez. Hiába a túlhajtott, az esztelen feminizmus minden küzdelme, melynek korcs kinövése arra törekszik, hogy a nők tekintsék alárendelt kérdésnek az anyaságot és álljanak ki a porondra, a politikai a társadalmi küzdőtérre, a természet rájuk cáfol, mert másképen nem vágyódnék minden más játékot félretéve, bábu után már az alig két-három esztendős leányka is. Talán épen ennek az igazságtalan törekvésnek a meghazudtolásái a,Angolországban, ahol a feminizmusnak ez a hamis küzdelme kiindult, már közel ötven esztendő óta évenként babakiállitásokat rendeznek. Londonban rendezik a legnagyobb szabású Mí donna. Apáca. vány, vérszegény, proletár gyermekek kezébe kerültek a jóságos királyné kedvés alkotásai. És ebben a momentumban van valami lélekemelő, vigasztaló, valami krisztusi enyhület, melyet London proletárjai kellőképen értékelni is tudnak. tMinálunk, sajnos, annyi szociális érzék még nincsen. Pedig mennyi aggódó szülő arcáról simítanák le a gond redőit, mely karácsony előtt még a legsúlyosabb gondok fölé is emelkedik: mi lesz az ártatlan gyermekek örömével, a Jézuska ajándékával, melyre nem jutott fedezet ebben a sovány esztendőben? Jó emberek jó szivéhez ajánljuk ezt a londoni példát! Ne legyen jövőre egy proletár gyerek sem, kinek karácsooyfája alá ne jusson egy bábu a gazdagok szobáiból ! Az édes Nyucika
