Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-12-27 / 52. szám
— Mi közöd hozzá? — Szeretném tudni, mit firkálgat neked ez a fráter! — Én se bontom föl a leveleidet, tiszteld te is a levéltitkot, — mondja Camilla és fölbontja a levelet, el is olvassa, de nem szolgáltatja át az urának, hanem elzárja a fiókjába. — Ó van édes bosszú is! Boldog volt végtelenül, hogy az urát ekképp lefőzhette és lelke legfenekén meg- gyujtotta a tüzet a hála oltárán annak a derék Gallának, a ki akaratlanul ilyen elégtételhez juttatta. Csakhogy a jó kedve nem tartott sokáig, mert másnap is érkezett egy Galla-féle levél s az már nem volt ilyen ártatlan tartalmú. Abban kérve-kérte, hogy még csak egyszer találkozhassék vele, mert annyi, — de mennyi a mondani valója! Ha nem, — hát legalább is bele hasad a szive. Szerencsére Elemér nem volt otthon, mikor a levél megérkezett! . . . Különben Camilla zavara okvetlenül föltűnt volna neki . . . Hát még harmadnap ... negyednap . . . mikor a levelek egymást követték ... Ez a Galla megbolondult . . . Camilla föl van lázadva . . . Verseghy három napig vadászaton volt s igy a levelek akadálytalanul megtették az utjokat.— De ha itthon van — és látja, hogy naponként beköszönt egy-egy levél Galla Írásával, ugyan meddig tisztelte volna a levéltitkot! Camilla föltette magában, hogy beszélni fog Gallával és kijózanítja. Elmegy Emili- ékhez ma zsúrra... bizonyosan ott találja.. El is ment. Ott is találta. Kérdőre is vonta Hát maga miféle eszelős leveleket ir nekem? Ha férjem kezébe jutnának. Galla nem jön zavarba. — Hisz ő nem bontja fel a maga leveleit. — S ha mégis felbontana egyet, tönkre teszi egész boldogságomat! A lovag fölkacag. — Az ön boldogsága! Ne beszéljen arról! Tönkre van az régóta téve!. . . Hagyja ott azt az embert ... Én elveszem magát. — Csak nem beszél komolyan? Galla váltig erősiti, hogy ő nagyon is komolyan fogja föl a helyzetet és teljes tudatában van felelősségének . . . Az asszony nem érti. — Most kér meg, mikor már nem vagyok kapható? Mért nem vett el addig, a mig szabad voltam? — Akkor maga lány volt, ma asszony... A lányt az ember csak elveszi. Elvenni száz lányt is lehet ... De egy asszonyt nemcsak elveszek de el is csábitok s ez engem jobban ingerel , . . Camilla szeretett volna rá legyinteni! — De engem nem ingerel csöppet sem s azért kötelezzen le azzal, hogy ezentúl békét hagy nekem! — Majd megmagyarázok mindent holnap maguknál . . . Camilla kétségbe van esve. — Hozzánk ne jöjjön, férjem nem látná szívesen ... — Eh Elemér vadászaton van . . . — De hátha hazajön? Megtiltom, hogy fölkeressen . . , Érti? Megtiltom. Camillát szimatja nem csalta meg. Elemér másnap váratlanul betoppant és nem a legjobb kedvben . . . — Mi lelt? —■ kérdezte Camilla . . . — Semmi.. . semmi... Azaz mégis ... Az a minapi levél . . . fúrja a fejemet, a melyet nem akartál nekem megmutatni ... Camilla enyelgésre fogja. — Te tanitottál rá... te akartad igy... A levéltitok szent . . . — Félreértettél!Én csak a felbontás ellen vagyok ... de hogy férj és feleség egymással a leveleik tartalmát, a mennyiben őket érdekli — közöljék, magától értetődik... Nekem jogom van megtudni, mit irogat neked az az ur s kérlek hát . . . ismétlem . . . kérlek, hogy nyisd ki a fiókodat és mutasd meg ezt a levelet . . . követelem! . . . Camilla látja, a fele se tréfa . . . Elemér komolyan megharagudott . . . — Sajnálom, már elégettem ... Ha nem hiszed itt a fiókom kulcsa . . . Az inas tálcán leveleket hoz, meg újságokat. Verseghyt sejtelem fogja el, elkapja a tálcát és hirtelen végignézi a leveleket. Az egyiket aztán diadalmasan lobogtatja . . . — Az ő Írása!... Megint irt a fráter... De most kisütjük a titkát . . . Camilla meg van rettenve, hátha megint bolondokat irt Galla. — Ide azzal a levéllel.. . Semmi közöd hozzá . . . Késő volt, Verseghy már föltépte a levelet és el is olvasta . . . Fölkiált. — Jól sejtettem . . . Megcsaltatok . . . Olvasd el, mit ir az a nyomorult ... De meg fog lakolni . . . keservesen . . . Camilla hirtelen átfutja a levelet. — Drága, egyetlen, nagyságos asszony! Föntartom, a mit ígértem! Ön nekem van rendelve s az enyém is lesz, még ha erőszakkal is ki kellene ragadnom férjének körmei közök A válaszért személyesen eljövök. Mert „0“ csak holnapután érkezik haza, amint tudom . .. kezét csókolja Galla. Az inas belép és jelenti Gallát . . . Verseghy önkívületben van. — Csak jöjjön, jöjjön a kedves! Alig várom, hogy megköszönjem azokat a remek leveleket . . . Galla belép . . . Meg van lepetve, hogy itt találja Verseghyt. . . — Ugy-e nem vártál? De majd megmagyarázom, miért jöttem haza! Galla el van képedve, Verseghy homlokán dagadnak az erek . . . Galla kitér Verseghynek és oda szól: — Mindent elvállalok . . . Camillát nem hagyja el nevető jó kedve és csak tovább ugrál és tapsikál: — Az ám! ő csípett meg minket! Ugyan Galla,— világosítsa föl . . . mert én csakugyan nem bírok magammal . . . hisz ő olyan mulatságos ... a drámai hangjával... és mozdulataival . . . Verseghy alig tér magához és csak azt dadogja, hogy „nem értem!“ Alig ejtette ki, Camilla már a nyakában lóg és rázogatja mint egy zsákot . . . — Mégsem érted ... ó te szegény! Hát olyan nehéz megérteni? Hogy Galla és én... Azzal ott hagyja az urát s Galla kezét megfogja melegen, hálásan . . . — Köszönöm édes, kedves Galla! Sohase felejtem a szívességét s a barátságát . . . Ha iti lett volna és látta volna, a hogy fölszakitotta a levelet . . . Sikerült! Megleckéztettük az uracskámat! Vége a levéltitoknak. Verseghy Gallára bámult, Galla Verse- ghyre ... A ki ámul-bámul . . . — Hát ti összeszürtétek a levelet ellenem? Galla kissé savanykás képpel, de rá hagyta . . . — Aztán most már semmi harag ne legyen közietek . . . Szeressétek egymást... Mert az úgy illik . . . Galla megérdemli, hogy ezentúl megint jó barátja legyen házunknak. Ezennel férjem nevében is megint meghívom. Galla nagyon megköszönte a kegyes meghívást, de nem vehette igénybe, mert másnap el kellett hosszú időre utaznia Olaszországba, t . . El is utazott magával is vitte málháján azt a tapasztalatot, hogy Camillának több esze van, mint neki! — Mit válalsz el? ezekre. Camilla pedig roppant nevetésbe tör ki és ugrálni kezd és tapsolva ismétli: — Sikerült ... sikerült! Nézze csak Galla,hogy mered magára Elemér! Megfojtja — istenemre — megfojtja! Hahaha!... Pedig ha tudná... sikerült, sikerült . . . Verseghy meghök- ken . . . meg van zavarodva . . . — Az ám, sikerült ... de nekem sikerült titeket megcsípni! Camilla most felelj Fütött villamos kocsi. Wiesbadenben viseli annyira szivén a közönség kényelmének érdekeit avillamosvasut társaság. Az idén tettek kísérletet a villamos árammal fütött kocsikkal, melyekben egy V kis fűtőkészülék állandóan kellemes meleget áraszt. Mikor kap ennyi kényelmet avillamosvasut uraitól a magyar közönség, arra nem nehéz megfelelni. Bizonyára csak akkor, a mikor már a legkisebb német városban is régen fűtik már a közúti kocsikat.
