Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-19 / 29. szám
t * 2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. Julius 19. 29-ik szám. Férfi cikkek: Zephir, turistaingek, rövid alsónadrág, vászon-, szalma- és posztó-kalap, nyakkendók, harisnyák, mellények, gummiooo köppenyek. ooo ! ! Uti-kosarak és bőröndök !! Tanulok fizetéssel felvétetnek.-A-z ■újonnan fnciegmyilt legolcsóbban. Isa.plo.a-tols: I Női és gyermek-cikkek: napernyők, fűzök, vászon-kalapok, divat női-harisnyák, gyermek-trikók és soknik, gyermek-ruhák és ooo kötények. ooo Gyermek-kocsik és székek!! Tanulók fizetéssel felvétetnek. tett Szatmár tiáros érdekében, sőt, állítólag, mindenkor kerékkötője volt annak, hogy a vármegye székhelye Nagykárolyból Szat- márra helyeztessék át. Világos tehát az, hogy itt egy üzleti fogásról van sző, mellyel Szatmár azt akarja elérni, hogy Tisza Istvánt a magyar miniszterelnököt, mint a város d;sz- polgárát, céljai megvalósításához, ezközül használja fel. Fényesen bizonyltja ezt az is, hogy még azok a véres szájú 48 ások is, akik mindenkor felemelték tiltakozó szavukat, amikor egy elveikkel nem tetsző dolgot akart Szatmár város képviselőtestülete megvalósítani, most mélyen hallgatnak, mint bizonyos „dinnye a fűben“ és szegre akasztják elveiket, Szatmár város érdekei előtt. És a kitűzött cél sikerre is fog vezetni . . . Mórt Nagykároly város roskadozó aggastyánja vezetése alatt álló képviselőtestület ugyan gyenge ellenállást fejthet ki Szatmárral szemben, akinek háta megett áll a besózott Csaba Adorján főispán is, aki már régen megfeledkezett arról, hogy székfoglalója alkalmával ünnepélyes Ígéretet tett arra nézve, hogy a két város érdekeit érintő dolgokban mindenkor semleges marad. * * * Nehéz napok következnek Nagykároly város polgáraira. — A hatalmon levők összefogództak arra nézve, hogy faluvá sülyesszék a virágzásnak indult várost. És ebben a nehéz napokban nincs kihez fordulnunk. A város élén egy kifáradt, kimerült 62 éves aggastyán áll, azokat akik jóttevői voltak a városnak rút hálátlansággal elriasztottuk magunktól és igy ki vagyunk téve a kapzsiság az önzés minden kényének. Csak egyhez fordulhatunk bizalommal, i Ez a Magyarok Istene, a kit leborulva fenséges színi; előtt, arra kérünk: háritsa el városunk felől azt az uj'abbi vészt, amelyet a nemtörődömség, a rút önzés és szerencsétlen balkezü városvezetés hárított az apátián, anyátlan teljesen árva Nagykároly városára. Egy arauylakoclalom alkalma hal. (Fokányi Nándor és Pétermann Katalin.) Ebben az ultramodern, házasság-iszonyban sinylő korszakban, amikor az agyonhangoztatott, fehérholló ritkaságu úgynevezett „égben kötött szerelmi házasságok“ kilencven százaléka is a bíróságok váló — termében nyernek többé — kevésbbé jogerős és annál kevésbbé épületes befejezést: szinte jóleső örömmel töltheti el pessimista mi voltunkat az a tudat, hogy ebben a kétségtelenül -vissza fejlődő, egészségtelen, emberi hivatásunkat megdöntő, megszégyenítő időszakban akadnak, akadhatnak olyanok akik egy munkás, becsületes élét súlyát hordva vál- Iáikon, jószerencsében épen úgy, mint balsorsban kitartottak egymás oldalán, akik megosztották egymással az élet ezernyi apró cseprö bajait, örömeit . . . Azok, akik azt mondják, hogy ez nem művészet: azok vagy nem ismerik, vagy nem akarják ismerni az életet. Művészet biz az, a legnehezebb művészet: az élet művészete. A megélhetés, a boldogulás, az érvényesülés művészete. Hőstett, olyan, mint amilyen Napoleon, vagy a többi vívott. Mert nem az a hős, aki egy jól szervezett hadsereg elszigetelt pontjáról intézi az ütközetet, hanem aki szemtől szembe, csupán élettársával verekedi végig az életet, s aki igy arat, a maga meg a társa kitartásával: győzelmet. Es azt a derék, nagyon tiszteletreméltó évszámokban ‘öreg, testben de lélekben fiatal embert, akit Fokányi Nándornak hívnak, s aki feleségével : Pétermann Katalinnal házasságuk ötvenedik évfordulója alkalmából aranylakodalmat ültek a múlt vasárnapon : én, s hiszen, hogy velem együtt számosán: sokkal nagyobb művésznek tartják, mint azt, aki Istenadta tehetségét jó pénzét kamatoztatja. Fokányi Nándor iparos polgártársunk másodmagáyal végig verekedte, végig küzdötte ezt a keserves életet, s azt, hogy ebben a küzdelemben jő maradt a győztes, mi sem bizonyítja jobban : mint az, hogy fia Fokányi László fővárosi állategészségügyi főfelügyelő, tizenhat unoka és 7 dédunoka szeretettel vették körül az agg házaspárt, akik fiatalos jókedvvel gondoltak .vissza az évfordulón az eltöltött ötven év nehéz küzdelmeire, amely végre is meghozta számukra a legszebb babért; egy uj boldog nemzedékben való gyönyörködést. Fokányi Nándor egy győztes hadvezér megelégedettséggel nézhet vissza arany- lakadalmának ünnepén arra a munkás, becsületes életre, amelyet feleségével Pétermann Katalinnal eltöltött s amilyen lelki örömet okozott nekik ez öttizedes ünnep, kívánjuk : annyi örömet hozzanak, a többi évtizedek is. külön külön bejárattal Kaplony-utca 15. szám a két ablakkal az utcára havonként 24 koronáért, egy ablakkal az utcára havonként 16 koronáért mi:n.d.e:n órán. kiadó. EZÜST EREMMEL ES OKLEVÉLLEL KITÜNTETVE! Fog- és gyökérhuzás, fogtömés (blomb), arany-, ezüst-, platina-, porcellán- és cement fogalt fehérítése, fogkövek eltávolítása, egyes fogakat és fogsorokat arany- és kaucsuk-betéttel vagy szájpadlás nél- :: :: :: kül arany koronákat és csapfogakat művészies kivitelben készít :: .: :: YALDKA AXTAA, vizsgázott fogteclioikus. aludtak örök álomban a hant alatt, mely véres tetemüket takarta. Sokat felöltöztettek abba az ellenséges katonagunyába, melyre azelőtt olyan gyönyörtelten lövöldöztek s elvitték őket messze idegen országba; apjuk, anyjuk azt sem tudta: él-e, hal-e kedves szülötte fiuk. Voltak, kik hazajöttek a szülői házhoz s az édes anya egy darabig naponként meg- megsimogatta a félig hegedt sebhelyeket gyermeke homlokán. Mikor aztán ebből is elég volt, fogta magát a félig iskolázott fiatal ember s neki vágott valcmely életpályának, csak úgy a maga erejéből; ösztöne, igyekezete, kitartása vezette, sarkalta s lett mindegyikből ember, ki megállotta helyét j ott, hova erős akarata, vagy a jószerencse vitte. Majdnem valamennyi elterelődött az eleve választott élethivatástól. Ki ügyvédnek készült, lett belőle pap, kiből pap akart lenni, lett színész, iskolamester, vagy falu jegyzője, a félig kész mérnökből, orvosból lett tanár vagy iróember, költő és újságszerkesztő. És vált közülök nem egy hires-neves ember, a nemzet büszkesége, országos ügyek vezetője. Vált közülök jeles tudós, talentu- mos művész s ki szerényebb körbe került, ott is tiszteletnek s becsülésnek tárgyává lett. Az élet volt kemény iskolájuk, a sors : szigora tanítómesterük, ezéft nevelődtek naggyá, mint az árbocfa, mindig szilárdan állottak a változások zivatarában. Ismertem az öreg Vermes Geoeon tisz- teletes urat, ki abban ez időben szintén odahagyta az iskolát s elment véres kalá szokat aratni a csatamezőre, pedig még csak egy éve volt hátra, hogy elvégezve szakmáját, kimenjen falura valamelyik törődött aggastyán mellé káplánnak. A zivataros idők őt is kizökkentették megkezdett pályájából s egy ideig tétovázva kalandozott az élet rögös ösvényén. 0 maga nem szeretett előhozakodni múltjával, élményeivel, pedig sok olyan eseményen vergődött keresztül, mik megkapóvá, jelentőssé teszik az ember életét. Hogy a szerb csatározások idején öt társával együtt a szerviánusok elfogták, egy csűrbe zárták s azt rájuk gyújtották s Damjanich katonái már félholtan mentették ki a tüzhalálból; hogy az issaszegi hídnál egész éjen át sebesülten feküdt a halottak garmadája alatt s másnap a kalott-takaritók szabadították ki; hogy a debreceni csata rémülete után ezer halálveszedelem között átsurrant az oroszok hadvonalán s még jókor érkezett a világosi gyászos fegyverlerakáshoz: mindez — szerinte —szót sem érdemlő kicsiség volt. Ha nagy néha egy-egy részletet felelevenített emlékeiből, mikor egész figyelemmel hallgatták megragadó előadását, hirtelen átcsapott más tárgyra, mintha megbánta volna, hogy ennyit is mondott, és semmi kérésre, i könyörgésre nem folytatta tovább s azzal tért ki: hátha magam is csak úgy álmodtam mindezeket. Hézagos élettörténetét úgy kellett összeszedegetni imitt-amott elejtett szavaiból. Még születési helyét sem tudta bizonyosan senkisem. A nagy alföld síkjain, vagy bérces Erdély valamelyik zugában ringott-e bölcsője, vagy a duna parija mentén játszotta e el gyermekjátékáit, az talány maradt az emberek előtt. Apjáról, anyjáról, festvérről, rokonról senki sem tudott, úgy le- i hét, ő maga sem. De azt már mindenki tudta, hogyan pottyant oda abba a kis Balatonmelléki eklézsiába, ahol 50 évnél tovább hirdette az Ur igéjét néhány évvel ezelőtt történt haláláig. * A környéken úgy hívták, hogy Tüzes Gedeon, e néven ismerte mindenki. Ez pedig úgy ragadt rá, hogy egyik pünkösdi beszédét eképpen kezdetté: Tűz van 1 s mikor a szunyókálásból felzavart hallgatók épen rohanni akartak kifelé, akkor tette hozzá megnyugtató hangon: Tűz van a keblemben. Azóta rajta maradt a Tüzes név, maga
