Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-07-12 / 28. szám
VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez 28. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913. Julius 12. Felelős szerkesztő SIK9KÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZ080SZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. mellék TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmiháiyfalván és Székelyhídiul minden szombaton délután, a „K ö z é r d e k“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér, Érmihályfalva. Közbiztonság a falvakban. Különösen két irányból van a falvak köz- biztonsága állandó fenyegetésnek kitéve. A vándorcigányok és a kőbor, kereset nélküli vándorlók részéről. Acigánykédés, amellyel a belügyminisztérium oly régóta készül foglalkozni, már-már valóságos istencsapása a magyar falusi világnak. Zsarolnak, fosztogatnak, világos nappal útját állják a gyalog, kocsin utazó falusiaknak ezek a vándorcigányok, mintha csak a középkor legsötétebb századaiban élnénk. Állandó csoportokban táboroznak az országutak mentén, az arra haladó kocsikat megtámadják, a községekbe betolakodnak, mindent ellopnak, amihez hozzáférnek, mérges anyagokat szórnak el a falusi gazdaudvarokon, hogy aztán az elhullott állatok hulláit maguk részére biztosítsák. Nem sokkal különbek a kóbor, kereset nélküli vándorlegények sem, akik legtöbb- nyire olyan erőszakos módon koldulnak, hogy a megfélemlített községi lakosok kénytelenek nagyobb adományt adni nekik, hogy mihamarabb megszabaduljanak tőlük. Kétségkívül az az oka ezeknek az állapotoknak, hogy a községek a rendészet erélyesebb kezelésére kellő eszközökkel nem rendelkeznek, a csekély számú és óriási nagy terepü csendőrök pedig nem képesek mindenütt ott lenni. Papiroson megvan tellát a rendészet, amelyet a törvényhozás a községek ügykörébe utalt, de valóságban úgy áll a dolog, hogy az összes községek alig néhány százaléka teljesiti a rendfentartás körüli kötelezettségeit úgy, amint azt teljesíteni kell, a hasonlithatatlan többség pedig a mezei liliomokra gondot viselő égi hatalomra bizza a községi rendészetet is. Valóban tarthatatlan már ez a helyzet, amelyen mielőbb segíteni kell. A csendőrség volna hivatva ezeken a bajokon segíteni, de bizony lehetetlenség az, ha elképzal- jük, hogy a legtöbb csendőrőrsnek 3—4 községe van. Biharban pedig 15—30, egymástól nem ritkán 20—25 kilométernyi távolságban fekvő községek. Mit csiI nálhat tehát ilyen óriási területen egy-egy őrs négy-öt embere ? Nyomozhatja a megtörtént bűncselekmény elkövetőjét, de hogy a preventív rendészetnek megfeleljen, kissé sok kivánni is, nemhogy megfelelni neki. Kizárólagos orvosszer tehát a községi rendészeti viszonyok javítására a csendőrség szaporítása, még pedig úgy, hogy minden községnek meg legyen a maga csendőrőrse. Persze ez óriási pénz- áldozattal járna, eltekintve attól, hogy a csendőranyag, előállítása is nehézségekbe ütköznék. De könnyű megoldása volna mindkét nehézségnek az, ha a besorozott katonák bizonyos szükséges része tényleges szolgálatának egy vagy másfél évét a csendőrség kötelékében, közbiztonsági szolgálatban töltené hivatásos csendőrök oldalán. Minden község épit-! hetne kisebb csendörlaktanyát egy-két csendőr részére, ez bizonyára nem kerülne nagy költségbe. A jelenleg működő mintegy tizezer hivatásos csendőrlétszámot fel lehetne emelni annyira, hogy minden ilyen községi csendőrlaktanyára esnék legalább egy-égy hivatásos csendőr, aki egy-két katonacsendőrrel könnyedén és eredményesen bonyolíthatná le a községi közbiztonsági szolgálatot. Nagyobb terjedelmű őrs állhatna több hivatásos csendőrből és több katonacsendőrből. Ausztriában például 140 olyan csendőrőrs van, amelynek létszáma 2 ember, sőt Ausztriában van 331 olyan őrs is, ahol egy csendőr tesz szolgálatot. Persze, ez nem csinálható meg egy-két nap alatt, de azt mihamar meg lehetne tenni, hogy minden jegyzőség kapjon csendőrőrsöt. Micsoda haladás volna ez, elképzelhető, ha meggondoljuk, hogy háromezernél több nagyközség és körjegyzőség van, amelynek csendőrörse nincsen. Hozzá kell fogni a közigazgatási reform e részéhez is és nem politizálni, államosítani s ezzel még rosszabbá tenni a közigazgatást, hanem mellékgondolat és mellékcél nélkül a közigazgatásért foglalkozni a közigazgatással. / Szenzáció Ersemjénben. A hosszú ideig tartó sürü esőzések pes- simistikus és aggodalmas érzéseket szítottak úgy a gazdában, mint a munkásban. A gazda már meglevő, érett termését féltette a rendkívüli időjárástól, a munkás pedig a nélkülözéstől ellankadva, korgó gyomorral mondta el mindennap: „Add meg a mi mindennapi kenyerünket . . .“ — és várta, mikor kezdődhetik: már a neki kenyeret, áldást és békességet hozó aratás. Végre kedden délutáu derűit lett az ég és Helios az ő maga dicspompájában átvette ismét a nap vezetését. A munkások kivonultak. Kasza, sarló-pengése, a marokszedők zengzetes dala töltötte be a levegőt. Ki is marad ilyenkor más itthon, mint az asztalos, gépész, kovács és még ilyen iparos emberek. Ezek közül egy kereste magának az alkalmat, hogyan és mikép j lehetne egy kicsit szórakozottabbá tenni, az ilyen hosszú, unalmas délutánt. És az itthon- maradottak legnagyobb örömére meg is találta, A felvezetés a legnagyobbszerübb formában történt. Már régebb idő óta rossz viszonyban állottak egymással Nagy János müasztalos; — felesége kisebb-nagyobb lánykákkal varrogat is a falu népének — Lőrincz gépésznével, kinek pedig sok tisztelője akadt a faluban . . . A dolognak pikáns háttere van, amelyből elég lessz annyit megjegyezni, hogy a férfinek kezébe került egy levél, melyet az asszony egyik imádója küldött. Nosza rajta! Ezzel törLe az orra alá a borsót. Csak úgy dobálódzott a diskretnél-diskrétebb levélben megirt frázisokkal. A szidalmak légiói vi- szonszclgálatképpen persze nem maradtak el. Kedden délután Nagy János háza előtt találkozott a két ellenfél. A férfi lángoló haraggal vonta kérdőre az asszonyt hangos szit- kozódásaiért, de az asszony felelet helyett köveket ragadott és azokat maga előtt dobálva, egy „Ares segíts“ kiáltással a férfin termett és lekapva annak kalapját elkezdte azt őt azzal rendje és módja szerint pofozni. Nagy János már az ostrom kezdetén látta szorongatott helyzetét, nem átallotta az asz- szonyt a legintimebb helyeken való támadással lerázni magáról. De Lőrincné nem tágított és mérte amazonként a nagyobbnál-na- gyobb ütlegeket olyannyira, hogy asztalos mester uramnak a varrólányokhoz kellett fordulni segítségért, akik aztán seregestül, kezükben hetes számú varrótűkkel siettek szeretett főnöküknek a szégyen haláltól való megmentésére. És ezek után még ne legyünk feministák? . . . (Sz.) KATZ ILUSKA FRIED BÉLA Sárrét-Udvari Érmihályfalva J E G V E 5 E K (Minden külön érfesifés helyett.) Eljegyzés. Fried Béla érmihályfalvai kereskedő eljegyezte Katz Áron sárrétudvari-i kereskedő kedves és bájos leányát: Iluskát. Vadászat. Szabó Gyula és dr. Szőllősy Béla földbirtokosok, vasárnap vadkacsa vadászatot rendeztek ottományi birtokukon, melyen részt vett az érmihályfalvai vadász- társulat és Fráter Loránd országgyűlési képviselő. A rossz időjárás miatt a vadászat nem Kizárólag saját gyártmányú bör-keztyük, valódi Párisi Reform Miderek, 5 K-tól 60 K-ig. Selyem és cérnakeztyük, nadrágtartó, ruhakefe, ■ pénztárcák és fésűk. Sajátkezüleg készitetn a jelenkor legjobb sérvkö- töit, haskötőit, müláb, mükezeit, (irigátorok, peszáriumok, gummifecskendök, mint női óvszerek). Gummi görcsér-harisnyákban nagy választék. gummi gyári lerakata, A hol viszont ®eladók eredet . gyári áron i I kapják. M } Dtc. 4, 6. 8 M •o, íz k jn Ha 1 K-át beküld, érte 3 darab minta-gummit küldök. == keztyüs és kötszerész-mester Debrecen, Piac-u. 16. szám Alföldi-Bankpalota épületében. ==
