Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-01 / 44. szám
KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES ITIEZŐG AZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Nagykároly, 1913. november I. 44-ik S2ám. VI. évfolyam. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Győrgy-tér 36. Telefon 95. % Előfizetési árak: Felelés szerkesztő Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor SIMKÓ ALADÁR. ><fT"*,'^lékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4,— kor Egyes szám ára 20 fillér. halottak emlékezete. (8) A hangulat borongós. Az őszi s él süvölt végig a tarlóit mezőkön. Északról jövő fagyos lehellete megdermeszti a természet szinpoinpás teremtményeit s aszottan, szárazon, sárgán kering alá a fákról az élettelen falevél. Minden az elmúlás, a vég hideg borzalmát leheli s az emberi lélek magába száll. Látja kicsinységét, törékenységét, elmullását az örökéletü, hatalmas erős, nagy természet mellett. S ezt a komor, bus időt szenteljük mi a halottak emlékének. A szomorú sirkertek domboruló hantjai ilyenkor megelevenednek. Virágkoszo- ruk, égő mécsesek jelzik a soha el nem enyésző emlékek ébrenlétét, a kegyelet gyönyörű virágainak évenkénti hajtását, sarját. Minden embernek van gyásza e napon. Mert vájjon kinek nem nyugszik csendes sirhant alatt valakije, vagy valamije. Akit a sors megkímélt még attól a megpróbáltatástól, hogy közeli szeretettel közül elragadott volna egyet is, annak ott nyugszik valahol mélyen el- hantolva, a jó barátja, kedves pajtása s ha ez sem, mindenesetre ifjúkori álmai, ábrándképei, melyeket az élet szigorúságai döntöttek a korai elmúlás sötét vermeibe. Az álmok temetője ! Óh minő nagy, minő díszes sirkert lehet. Itt nyugszanak szép sorjában mindama szép képzeletek, melyeket ifjúkorunkban, csendes alkonyaikor szőtünk, egyedül, kettesben, kiszínezve, kifényesítve a jövendő képét, mint urát hazaváró kastélyát a várnagy. Eltemettük mind, valahányat szép sorjában. Amint az élet vihara végigszáguldott rajtunk sorvasztó, forró lehelletével, űzőidképpen leforrázva, elperzselve hanyatlottak le azok az álmok, mely az élet sikereiről szólt, a törekvés elismeréséről, a jók megjutalmazásáról, valamint a gonoszok megbünhődéséről. A vihar állt és mi itt maradtunk, megfosztva mindama szép himportól, mely az élet ideáljain ragyogott s amely nélkül csak sivár küzködés, hiábavaló kínlódás ittlétünk. De az élet megtanított, hogy megalkudjunk sorsunkkal. Hogy lemondjunk mindama kívánságokról, melyeket valamikor elengedhetetlen kelléknek gondoltunk jövendő boldogságunkhoz. A jelen rettentő valóságával, megtanított minket, hogy a szép álmokból a valóra ébredjünk, a fellegvárak csillámló ezüstjét kellő értékére szállítsuk. Az esztendőnek ennek a szakában évenként kimegyünk a temetőbe. Kimegyünk az elköltözöttek hideg lakába, hogy felkeressük őket könnyeinkkel, virágainkkal, imánkkal, hogy ezzel áldozzunk soha el nem felejthető emléküknek. S ilyenkor temetjük azokat a szép Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készitek a gyökér eltávolítása nélkül- is: természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranvhidak. koronák, csapfogak a legmüvészi- esebb kivitelben. Foghúzás. Fogtömés. László Jenő vizsgázott fogteohnikus. TÁRCZA.-mmzII ünnepi egyházi beszéd. Tartotta az izr. templomban Schönfeld Lázár főrabbi 1913. október hó 23-án. „A 8-ik napja Szukosz-ünnepnek, záró ünnep legyen nektek“ az ünnepek sorozatának befejező napja. Búcsút vesztek Tőlem, távoztok közelségemből, hétköznapi hangulat vesz rajtatok erőt — szól az örökkévaló Izraelhez a mai napon — levetitek ünnepi ruhátokat, lelketek téli álmát kezdi meg, megdermeszti a küzdelmes élet jéghidegsége, elkábul a nagy tülekedés fülsiketítő zajától. Mielőtt azonban alá szálltok,gyermekeim, az élet sötét, füledt levegőjű tárnáiba, emelkedjetek még egyszer fel hozzám, lobogjon még egyszer fel a lélek, az eszme, az igazság tüze, hogy mélyen bevilágítson küzdelmes életetek homályos zugaiba, hogy éles fényénél meglássátok az irányt, melyet követnetek kell, az utat, mely fölfelé vezet egyenesen a világosság és boldogság felé. A Ros-Hasouó-ünnep felrázott bennünket lelki szunnyadásunkból, a Jonn Kipurim sanyargatásában, nélkülözésében és bünbáná- sában megtisztult lelkünk, Szukosz-iinnepén visszatértünk a régi pátriarchalis, tisztább, egyszerűbb és egészségesebb életet élt őseink sátraiba, ma „ Smínini aceresz “ -ünnepén vissza- térünk megszokott falaink közé, elhagyjuk vallásunk törvénye értelmében megható és felemelő igazságokat jelképező sátrainkat. De nem szabad elhagynunk, figyelmeztet a mai nap, azokat az örök igazságokat, melyeket e napok kihirdettek, nem szabad visszatérnünk a régi bűnökhöz, amelyektől e napokban szabadulni igyekeztünk, nem szabad visszaesnünk abba a fertőbe, amelyből oly nehezen, lelki erőnk oly nagy megfeszítésével, kiemelkedtünk „aceresz tihje lochem" e búcsú napon gyűljetek még egyszer össze, hadd erősödjenek azok a szálak, melyek titeket Istenhez, egymáshoz és az emberiséghez kötnek, hadd valljanak szétszakithatatlanokká azok a kötelékek, melyek benneteket e napokban az erkölcshöz és hithez szorosabban fűztek. I. Ájtatos Híveim! Ha tömören ki akarjuk fejezni mindazokat a fenséges tanokat, melyeket az eimult szent napok nekünk oly ékesen hirdettek és amelyeket évközben is mindig szemeink előtt kell tartanunk, akkor elég lesz csak egy szó, egy rövid szócska, amely mindent magába foglal és mindent kiE Vigyázat a kékrefestett kirakatra! i Tisztelettel értesítem a m. t. vásárló közönséget, hogy női- és férfi divatáru üzletemet 0 ahol legnagyobb választékban kapható jutányos szolid áron az idény újdonságai. Q A „Közérdek“ állandóan fOÖO példányban jelenik meg. i