Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-10-11 / 41. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. október 11. 41-ik szám / Vf, Fiatal cserhasáb tűzifát mindenkor pontosan utánvét mellett szélűt K 168 árban ab waggon Nagykároly. POLLÁK S. ZSIG3HOND DEBRECZEN. Telefon 4—41. 1 bizonytalan időre, de futva menekültek tőlünk azok az idegen tőkék is, amelyek éppen a mostani időkben a háborús feszültség megszűntének következtében végre valahára megmozdultak, hogy eltespedt kereskedelmünk és iparunkban életet öntsenek. A kár itt a legborzasztóbb, a kolera — hála Istennek — valóságban jelentéktelen, éppen nem epidetnikus fellépést mutatott, emberéletet szorosan véve nem követelt ugyan, de az idegen tőkékre gyakorolt hatása folytán nem emberéletben, hanem anyagiakban okozott pusztítást, meghagyta az életet, de elpusztította az exi'tenciát, pedig ez is megmenthető lett volna csekély körültekintés mellett. A baj ezek szerint még azáltal is tetézve van, hogy óriási mértékben dühöngő, pusztító koleráról számoltunk be hasábokban, a legképtelenebb helyzetet festettük az olvasóközönség elé, végeredményében pedig mindez vaklármának bizonyult, kétszeres bajt okozva. Ez a körülmény is intő példája annak, hogy a lármától, fejvesztett kapkodástól necsak az anyagiakra való tekintettel tartózkodjunk, hanem azért is, mert a baj mérvét előre látni sohasem lehet és a hatóságoknak lelkiismeretes eljárásával a legbiztosabb cm vehetjük ki ennek a rémnek a méreg fogát, aminthogy erre volt is már példa a magyarországi kolerajárványok történetében. Eladó jutányos áron egy Kor- vald-féle 20 lóerős befalazható ócska iiosái». Értekezhetni; MUS KA JÁNOS gőzfürdő tulajdonossal, Koszorusné contra Szabóné. Bűnügyi feljelentés pletyka miatt. Sok hü . . . hó . . . semmi :rt. Halvány, de rendkívül bájos arca fiatal asszony keltett szombaton délelőtt feltűnést a helybeli járásbíróság folyosóján. Kendővel kötötte be fejét, látszott, hogy ismeretlen akar maradni a folyosó közönsége előtt s csak a mély tüzes, fénylő fekete szempár, amely mint értékes drága kő csillogót a mélyen lehúzott kendő alul, árulta el, hogy tu- lajdonossuk még alig érte el a 25-ik tavaszt. Férjével félre vonult egy ablakmélyedésbe és nem bántotta az, hogy a tárgyalásra idézett felek érdeklődéssel viseltetnek személye iránt. Egykedvűen várta, míg szólítani fogják a tárgyaláshoz, amelyre idézve lett, A halvány arcról azonban leolvasható volt, hogy sok szenvedést kellett átélnie a fiatal asszonynak, akit egyszerű falusi pletykából kifolyólag rágalmazással vádolt meg annak az embernek a felesége, akinek feldúlt családi boldogságát, élete kálváriáját : köszönheti. Szabó Istvánná, a vállaji rejtelmes eset főszereplője volt a vádlott, akit a biróságelé állított Koszorusné azért, mert beszélgetés közben egy falusi asszony előtt azon feltevésnek adott kifejezést, hogy talán nincsen megesküdve férjével: Koszorússal. A tárgyalás iránt élénk érdeklődés nyil- I vánult s mikor a járásbirónak Koszorús I contra Szabóné per szereplői jelentkezésére felhívó szavai elhangzottak, az érdeklődők közül igen sokan léptek be a szűk tárgyalási helyiségbe. A tárgyalást dr. Serly Jenő járásbiró vezette, a tőle már megszokott jogi tudás és rendkívüli előzékenység mellett. A vádat dr. Vetzák Sándor képviselte, a vádlottat dr. Kovács Lajos helyettese, dr. Hegedűs István i védte. Dr. Serly Jenő járásbiró legelsősorban vádlottat hallgatta ki. Ismertette a vádat, amely szerint dr. Koszoíus Istvánná azzal vádolja, hogy többek előtt azt a hirt terjesztette felőle, hogy nincs férjével megesküdve. Szabóné szül. Szabó Margit, 24 éves rém. kath. vallásu, 6 éve férjezett, két gyermek anyja, tagadja, a vádbeli cselekményt. Lehet, hogy beszélgetés közben tehetett ilyen megjegyzést, de azt nem ténybeli állításként j mondotta. De, ha mondotta volna is, feljogo- ! sithatta őt erre az, hogy Koszorusné volt az, aki őt férje karjaiba kergette, ő volt az, aki Nagykárolyban férjével a találkákat rendezte és felküldötte a szállodákba, ahol már várta Koszorús . . . Hogy villantottak a fekete szemek a Koszorús név kiejtésekor, mily mélységes gyűlölet sugárzott ki azokból, amikor a csábítóról volt szó !! Dr. Vetzák Sándor fel is akarta használni j az elkeseredésből eredő szavakat, egy újabb per megindítására és jegyzőkönyvbe akarta vétetni a vallomást, de minden gemmiségi panasz nélkül elhallgatott, dr. Serly azon lackinikus kijelentésére, hogy a vádlott védekezése nem képezheti uj vád tárgyát. Ezután a tanuk kihallgatása következett. Czumbil Jánosné azt vallotta, hogy Szabóné beszélgetés közben, amikor a Koszorús-ügyet tárgyalták, azon nézetének adott kifejezését, hogy úgy hallotta, hogy Köszörűsek nincsenek megesküdve. Ezt a vallomást megerősítette ifj. Czumbil János 16 éves legény, aki hallotta, áruikor Szabóné édes anyjával be- ! szélgetett és a vád tárgyára tétt kijelentést tette. Érdekes, hogy a beszélgetésből egyebet nem tud, csak ezt a pár szót. Tanukat megestették. Az utolsó tanú Steinmüller Erzsébet Sajbel János gazdálkodó 12 éves örökbefogadott leánya volt, aki Koszorusnénál, mint cseléd szolgált. A biró kérdésére, hogy mit tud a dologról ? leckeszerii gyorsasággal adta elő, hogy egy alkalommal Szabóné azt mondotta neki, ti egérkeztek az őszi divat 002061 Kálmán összes újdonságai fűrfidivat-üzletébe Nagykároly, Deák-tér 10. A hires „1TA“ kalapoknak egyedüli raktára! Minden csupa disbarmonia, ami födte; csupa szegény módtalanság. Az arcéi azonban megragadóan finom. A fehér arcból kiragyogó fekete szemek : meleg értelmet sugárzók. Széles, zsineggel átabroncsolt kalap-dobozt tartott az ujján és tétován, zavartan te- kintgetett a falu felé kigyózó útra. A fiatalember visszatartotta a kocsit. Leugrott s habozás nélkül a leányhoz lépett. — Gróf Vellevary 1 . . . Úgy tetszik a kisasszony vár valakit. A leány arca hamvas rózsaszín lett . . . — Igen ... a kocsit . . . — A faluból ? — Palutyinból ... a harmadik falu ide. Az állami iskolai igazgatónak kellett volna küldenie. Ugylátszik nem kapták meg a levelemet. — Miért éppen az állami iskolai igazgató ? A leány szemein valami önérzetes fény villant keresztül. — Oda vagyok kinevezve az iskolához tanítónőnek. — Ha már a véletlen igy adta, — mosolygott a kis gróf, — engedje meg a palu- tyini uj kis tanítónő, hogy figyelmetlen főnöke hibáját a férfi-gavalléria nevében helyre üssem. A kis tanítónő kimeresztette a szemét. A kis gróf pedig átmelegedett arccal folytatta tovább. — Azt hiszem a legegyszerűbb gavallér- tény, amit fölajánlok. Én a bánfoki kastélyba megyek, Bánfoky gróf névestélyére. Több. mint tiz kilométerrel hagyom el Palutyint. Ha megosztja velem a bintóm, haza viszem. A leánynak sötét piros lett az arca s valami megmagyarázhatatlan kalapálás pőrölyö- zött az egyszerű zubbonya alatt, mikor a kis gróf le választotta az ujjaira csavargózott doboz zsineget és maga mellé segítette a landaurbe. A kocsis kieresztette az ostort, a lovak dübörögve összeverődtek, aztán lassan, mél- tóságosan megindult a hintó. A falukon levett kalappal álltak, úgy nézték a bintót. A kis tanítónő ajkán ilyenkor elakadt a szó és újra kalapálni _ kezdett a szive. Valami különös, torró, álomszerű volt a dolog. Aztán megint megindult a beszéd. — Ebben az évben ? — kérdezte a kis gróf. — Júniusban — intett a leány. — Épp csak hogy levetettem az iskola porát. Bi-1 zony — még ma bárom hónapja iskolás' leány voltam. — És most . . . Acélos meggyőződés csengett a leány hangján. — Lehullt a kezemről a békó és előttem áll az élet . . . Nem hittem, hogy ilyen hamar kapok állást; de apának egyik rokona a minisztériumban tanácsos, aztán a bizonyítványaim sem voltak rosszak . . . — Érdekes, — mondta a kis gróf — júniusban vetettem le az iskola porát én is. — Hogyan ? — Júniusban maturáltam Pesten. Nyolc évig voltam a Mária Teresianus nemes kon- victusának lakója. Br! Elég volt ... Az a fegyelem, korlátozás . . . Ma megyek először társaságba . . . Tudja úgy — nagy, elegáns társaságba, ahol fiatalembernek veszik az embert ... A leány elgondolkozva nézte a kocsi mellett nyargaló telefon fákat. — Érdekes . . . — Azt hiszem jól fogok mulatni. Nagyon sokan lesznek. Van vagy négy cousineom; tán öt is. Most találkozom velők először.' — Úgy hallottam szépek ... Nem tudom, majd meglátjuk. — Újvárról jön a cigány, lesz tánc is . . . Maga szeret táncolni ? — Igen . . . tavasszal, a preperándia majálisán táncoltam utolszor. A nagy ostor meg-meg pattant; a hintó
