Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-10-11 / 41. szám
október 11. 41. szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készitek a gyökér eltávolítása nélkül is: természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: ätäüvßiiläK. nOlöüaK, uSauiugöa tx .CtlHitiVSoZÍesebb kivitelben. Foghúzás. Fogtömés. László Jenő vizsgázott fogteohnikus. hogy mond ja meg úrnőjének, hogy tudassa férjét, hogy ne jöjjön Vallajru, mert férje agyonveri, vagy leülteti. Már a múltkor is leste az utcán, de azért nem bántotta, mert vendégei voltak Károlyból. Serly járásbiró kérdést intézett a kis leányhoz a tulajdonképeni vádat illetőleg? A kis leány hallgatott, majd azt kérte, hogy elölről kezdhesse és egy szóhiba nélkül elismételte előbbi vallomását. Még a tárgyalási komolyságáról ismeretes bírónak is mosolyt csalt ajkára a kis leány vallomása, majd midőn egy újabb kérdésre harmadszor is szobáiba nélkül elmondotta a leckét, a tanúkihallgatást befejezettnek jelelenlette ki és indítványt kért a panaszos ügyvédjétől a megesketés iránt. Sanyi urfi zsebredugott kézzel telkeit a1 díványról, megigazította pápaszemét, elővette a törvénykönyvet, forgatta, végül általános: derültség mellett azt a kijelentést tette; hal tudnám azt, hogy nem blamirozom magamat a bíróság előtt, indítványoznám a tanú meg- esketéséi. Persze, hogy nem eskették meg a kitünően verselő kis leányt. Még egy tanú lett volna hátra, de az nem jelent meg a tárgyaláson s így be lett volna fejezve az ügy. Dr. Serly járásbiró ki is jelentette, hogy a tanúvallomások már elég tényt nyújtanak ahhoz, hogy azokból ítéletet lehessen mondani. Sanyi urfi azonban azért fiskális, hogy lehetőleg egy újabb tárgyalást csináljon a dologból. Bejelentette tanúnak Maurer Já- nosnét, akivel szintén azt akarja bizonyítani, hogy Szabónó az inkriminált kifejezéseket használta. Ezt? vagy szaporítani akarja vele a tárgyalási költségeket a szegény szerencsétlen sokat szenvedett asszony terhére?! Dr. Serly megkísérelte lebeszélni szándékáról, de Sanyi urfi ragaszkodott az újabb kihallgatáshoz s így tárgyaló biró a tárgyalást október lo-ikének d. e. ÖU órájára halasztotta, amelyre azonban jogkövetkezmények terhe alatt a tanun és vádlotton kívül megidézte dr. Koszorús Istvánnét is. Asszonyok a nagy karolyi iparéi*! és kereskedelemért. — Levél a szerkesztőhöz. — Tisztelt Szerkesztő Ur! Engedje meg, hogy becses lapjában azzal az aktuális kérdéssel foglalkoztassam, hogy a mostani nehéz viszonyok közt hogyan segíthetnének a helyi ipar és kereskedelem sajnosai! megcsappant forgalmán és •boldogulásán. Erre a kérdésre az impulzust és a cselekvés gondolatát b. lápja „A nagykárolyi I iparos“ eimü cikke adta meg. Védelmére I akarok kelni divatszalonok és üzletek helyiben nagyjainak; mert vannak ám ilyenek nagyszámban helyben is. Mert mi asszonyok ] ezt tudjuk is, de ezt nem elég csak tudni, hanem ezt fenhangon hirdetni is kell és ez- ' által hozzájárulni az általános panaszok, üzleti rossz viszonyok megjavításához. Milyen gyönyörű lenne, ha mi asszonyok a saját szalonjainkban való összejövetelünknél egyéb felületes megbeszélések helyett egy ilyen igazán komoly és fontos szociális problémát vitatnánk meg, hogy hogyan járulhatnánk hozzá ezekben a rossz viszonyokban a helyi kereskedelem üzletmenetének fellendítéséhez. Határozzuk el, hoyy nem hozatunk kalapot budapesti, bécsi és egyéb cégektől, hanem megvesszük azt helyben a Grósz nővérek és Lilienfeld divattermében, akik minden szezonban összeszedve minden ambíciójukat, pénzüket, jóizlésüket, felszaladnak Pestre, Bécsbe, hogy megvegyék, iekopirozzák és lehozzák nekünk a legszebb, a legújabb, a legdivatosabb modelleket és hozzávalókat. Ök is csak ugyanazokat a modelleket kapják és látják, amelyeket párisi és más külföldi nagy szalontulajdonosok Budapestre, Bécsbe szállítanak. Csakhogy legyünk őszinték, mindany- nyian tudjuk, hogy a fővárosokban sokkal drágábban fizetjük meg, tehát saját magunk érdeke is, hogy helyben vásároljunk. A fentebb említetteket még határozottabban elmondhatom a helybeli nagyobb divatszalonokkal összekötött üzletekre is. U. m.: Katz Sámuel, Sámuel Sándorné és Grosz Lujza cégekről, mert mind olyan elsőrendű cégek, hogy párisi, berlini, londoni, bécsi nagy divatházak képviselői felkeresik minden szezonban a legújabb divatkreációval, modelljeivel és áruival, mint a fővárosi cégeket. Tehát a forrás és anyag- beszerzés ugyanaz helyben is, mint a fővárosban. Mindegyik nagykárolyi divatáruház ellátja magát a párisi legjobb divatlapokkal,' amelyek káprázatos sziliekben megmutatják úgyis a legutolsó divatot. A divatáruházak mindegyike tart kitűnő szabászt, directricet, nem egyszer nagy áldozatok árán elismert fővárosi cégektől hódítanak el egy-egy ilyen kiváló munkást. búgott s rácsosán szaladtak a kocsi mellett az utat beszegő fák. Alkonyra hajolt a nap, mikor a kocsi mellett elszaladt egy pózna, amelynek keresztbe vert fekete táblájára fehér betűkkel volt Írva : Palutyin. — Palutyin ! — szólalt meg a leány. — Az ám ! — mondta a kis gróf — milyen hamar . . . — Hamar . . . ismételte a leány, aztán nem szóltak, mig a falu közepére kanyarodott a kocsi. Ott állt az állami iskola. Nagy, hivalkodó fehér épület. A homlokába esőtől elfutott fekete betűkkel volt beirva a cime. A hintó megállt. A megyszin huszár leugrott a bakról. A kis gróf kisegítette a leányt — a kezébe adta a zsineggel abroncsolt dobozt. — Köszönöm, — mondta a leány — és búcsúra nyújtotta a kezét. A kis gróf udvariasan hajtotta meg magát. — Ha valaki köszönettel tartozik valakinek, csak én tartozom köszönettel a sorsnak, hogy ily kedves utitárssal ajándékozott meg a hosszú ut unalmának elűzésére . . . A leány megint olyan piros lett, mint a takla-petrii állomáson, mikor hozzálépett a kis gróf. Kivonta a fiatalember kezéből a kezét. — Mulasson jól . . . — mondta és besietett a mázsás kilincsü ajtón. A kis gróf a hintóba vetette magát. Még egyszer megnézie a nagy ócska épületet, — aztán elhajtatott. Szives, hideg tartózkodó — Krisztus arcú férfi — ós egy elhízott — egyszer szép lehetett — asszony fogadta a kis tanítónőt. Ezek voltak az igazgatóék. A száraz pedagógiai témákon forgó vacsora után megjelölték az uj jövevény lakhelyét. Udvarra nyiló, meszelt falu, rideg kis zugoly volt . . . A kis tanítónő gondolkozva ült le a gyé- kényfonatos székre, szembe a lámpával . . . Bánfokon cigány-tuss mellett gurult a kastély parkjába a kis gróffal a hintó. Csupa lampion szem volt a nagy kert. A kis majoreskót trónörököst magillető kedvességgel fogadtak — és a kis majoresko örömmel vette észre, hogy a fáma nem túlzott : a cousineok szépek . . . Es ez az éj volt az első, amit átmulatott a kis gróf. És ez az éj volt az első, amit a kis ta- nitóné átsirt. S valljuk be őszintén, hányszor megtörténik annál a gyakori kérdésnél: „Kinél ! csináltattad gyönyörű ruhádat, kosztümödet ?“ I e kereskedők valamelyikének nevét halljuk j s meglepetéssel constatáljuk, hogy gyönyörű. Es ezt szeretném, ha sikerülne megvalósítani, hogy ne legyünk meglepve és momentán megelégedve egy ilyen helybeli toilette, blúz, vagy kalap meglátásánál, hanem azáltal, hogy állandóan helyben vásárolunk és dolgoztatunk, ez a dicséret és megelégedés természetessé válna. Ugyanígy vagyunk az anyagok beszerzésénél is. Kevés vidéki városnak van annyi Ízléses, szép üzlete, mint Nagykárolynak, ahol a ruhakelmét, selymet, csipkét, díszeket, legdivatosabb brochék, mervellieuk, crepdecbin, stb., stb. anyagok minden szezon legújabb újdonságaival vannak ellátva. Ezek közül csak nehányat említek meg: Kovács György, Steib Márton, Puoser Károly, Rubletzky Kálmán, Gőzner Kálmán, Jakabovits Emánuel stb. s a már említett nőiruha szalonokkal egybekapcsolt üzletekben is mindent, ami a legújabb és legszebb, beszerezhetünk. Ugyanezt mondhatom a fehérnemüek, szőrmeáru újdonságairól is, úgyszintén a cipő-szakmákban is a legmesszebbmenő igényeket is kielégíthetik a helyi kereskedők. Hogy olcsóbban szerezhetünk be mindent, amit helyben vásárolunk, az csak természetes, mert a kontraktus olyan szoros egy kisebb városban, hogy kénytelen a legmesz- szebbmenü koncessziókat és árakat adni a helyi kereskedők állandó vevőinek. Milyen büszkék lehetnénk mi asszonyok, ha sok energiánkkal, amelyet sok más témára és problémára elfecsérlünk, megcsinálnánk a külföldi asszonyok példájára egy ilyen meglepő, szociálisan hasznos, a magunk értékét növelő eszme keresztülvitelét s kimondanánk, hogy ennek az évnek a hátralévő hónapjaiban próbából nem csináltatunk, nem veszünk, nem hozatunk se toillettet, se kosztümöt, se kalapot, se blúzt, se fehérneműt és semminemű toillette cikket, csak helybeli kereskedőnél. Meggyőződésem, ha ezen elhatározásunkkal mindenki saját egyéni Ízlésével, vállvetve igyekszik a kereskedők készséges igyekezetét előmozdítani, olyan megelégedésünkre látnának el minden szükséges toilette cikkeinkkel a helyi kereskedők, hogy eltekintve attól a büszke öntudattól, hogy mi asszonyok is segítettünk a hosszantartó, súlyos kereskedelmi viszonyok megjavításán, meg is lennénk elégedve a helybeli üzletek, nőidivat szalontulajdonosok kiszolgálásával. Egy nagykárolyi asszony. Jó anyák gondoskodnak arról, hogy gyermekeik tápláló és Ízletes édestésztákat kapjanak vacsorára. Kevés fáradtsággal, olcsón, kitűnő édestésztákat Készíthetünk Dr. Oetker-féle pudding, porokkal, melyek különbözők, mint pl.; vanília, málna, mandula, citrom és csokoládé izekben Kaphatók s a kicsinyek által ujjongó fogadtatásban részesülnek. Egy 15 filléres puddingpor csomagból l/2 liter tej, 2 tojás és 5 dg- cukor hozzáadásával kitűnő vacsora készíthető 5—6 gyermek részére. Minthogy pedig a puddingokat gyümölcsízzel, tejföl nélkülikészitjük, ezen szerek fokozzák a jóizt, valamint a tápértékét