Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-05 / 27. szám

KÖZÉRDEK 1913. julius 5. 27-ik szám. 2-ik oldal 2*0*3 \ 1 1V 1 a r i 1 1 '11 Van szerencsém a nagyérdemű kö­L zietatneiy ezesü §k zönsé%szives tudomására hozni, h0gy 1 ém teljesen újonnan felszerelve folyó évi május hó 1-től kezdve a WÉBER TIBOR UR HÁZÁBA helyeztem át. Nagy választék tavaszi és nyári divatcikkekben és min- _ -| - j TAveAf denféle sportcikkekben. — Két tanuló fizetéssel felvétetik. Tisztelettel iJ pJO’fc 2. «3 w öiSSÖI« gä&Kj "isiiig SüüS károly város polgársága, azokat a fér­fiakat, akik a pénzügyigazgatóság ügyé­ben a polgárságot a város érdekei meg­védésével minden erejükkel támogatták és nekik köszönhető az, hogy el nem vesztettük egyedüli állami intézményün­ket; hálája, szeretete jeléül válassza meg a város díszpolgáraivá. A polgárság nem a politikai elvek harcosait, de a város jóttevőit akarja ezzel a legdrágább kincsével ju­talmazni. A mozgalom kezdeményezői az alábbi aláírási ivet bocsájtották ki: Tekintetes Képviselőtestület! Törvény adta jogunknál fogva indít­ványozzuk, hogy minden politikai pártállástól eltekintve a pénz­ügyigazgatóság ügyében, a város polgár­ságával szemben tanúsított nemes tetteik­ért, kiváló érdemeik elismeréséül: Nagyméltóságu Gróf Károlyi Mihály és Méltóságos Dr. Falussy Árpád urakat a város díszpolgáraivá válassza meg. És alig látott napvilágot az indít­vány, a polgárság sietett névaláírásával hozzájárulni a hála igazi meghamisithat- lan nyilvánításához. Az igazi demokrácia hü képét mu­tatják a névaláírások. Ott látjuk a Nagy­ságos urakat a nemesitő, a becsületes munkától kérges tenyerű iparosékéval. Ott látjuk mindenkiét, a kiben csak paránya is él: a hála legszentebb érzelmének. Ily egyértelműen soha nem nyil­vánult meg a polgárság óhajtása. Itt egy testté, egy lélekké vált a nemes cél iránt: a gazdag és szegény egyaránt. Hát lehet-e ezt meghatottság nélkül nézni? Hát lehet-e ezek után Nagykároly város polgárságát háládatlansággal vá­dolni ? Nem, ezerszer nem. Kalapot emelünk szeretett polgártár­saink előtt és a midőn az indítványozok megbízásából annak idején az aláírások százai kezeitől összegyűrt kérvényt le­tesszük Nagykároly város iktatójának asz­talára : egy fénysugarat fogunk látni ki­törni a behajtott papírlapról A legszentebb, a legmagasztosabb emberi érzés Isteni adományát: a hálál. Gyógyszertár áthelyezés. Kleiner De­zső gyógyszerész a tulajdonát képező volt Gyurovits-féle „Magyar Király“ gyógy­szertárát a Takarékpénztár-egyesület bér­palotájába helyezte át. Rosenblatt Lipi. Ócska, elsárgult papírlapok kerültek ke­zembe. A Budapesti Napló 1898. évi számai. Ezekből böngésztem ki az alábbi cikket, melyet ide iktatok, mint egy emléket, a nem 1 régen elhunyt „Lipi barátunk“ élettörténe­téből. Rosenblatt Lipi. — Színházi fotográfia. — Budapest, 1898. augusztus 19. ■ Az alábbi sorokban egy nevezetes színházi \ egyéniségnek a fotográfiáját adjuk. Neve talán most jelenik meg először nyomtatásban, de ez I semmit sem változtat azon a fentebb már han­goztatott tényen, hogy nevezetes színházi egyé- j niség. Neve: Rosenblatt Lipi. Ma délelőtt volt szerencsénk a nevezetes fér- fiút, akinek éppoly változatos, mint érdekes tör­ténetét alább elmondjuk, a Vígszínháznál meg­ismerni, amelynek szinészbejárása előtt azért jelent meg, hogy egy tisztességes öltözet ruhát kérjen Gyöngyi Izsótól, az országra hires Gold­stein Számi személyesitöjétől, a magáé helyett, anely több volt a kopottnál: egyenesen rongyos. Tehát, hogy a nevezetes férfiú dióhéjba szo­rított élettörténetét adjuk, Rosenblatt Lipi 1880- ban hordár volt Budapesten. Hogy mily feleke- I zethez tartozott, azt hisszük, fölösleges megmon- I dani. Ugyanabban az évben történt, hogy Ro­Férfi cikkek: Zephir, turista­ingek, rövid alsónadrág, vászon-, szalma- és posztó-kalap, nyakken­dők, harisnyák, mellények, gummi- ooo köppenyek. ooo !! Uti-kosarak és bőröndök ! 1 Tanulok fizetéssel felvétetnek.-A-z -újonnan megnyilt „Magyar ároMf-bai leg-olcsoToToan. !k:a,p3asitols: I Női és gyermek-cikkek: nap­ernyők, fűzök, vászon-kalapok, di­vat női-harisnyák, gyermek-trikók és soknik, gyermek ruhák és ooo kötények. ooo Gyermek-kocsik és székek!! Tanulók fizetéssel felvétetnek. kérlelhetetlen ősz, a senyvesztő, a hervasztó s im már nincs a rózsából csak a szára. Használd ki tehát az időt, mig pezseg a vér, lüktet az élet, kinélkozik az alkalom, mielőtt elkövetkezne a lemondás és nemtörődömség keserű korszaka. Komoran, merengve merült el sötét gon­dolataiban vigasztalan anyagi helyzete fölött. Föl és alá sétálva kicsiny garzon lakásában azon tűnődött, hogy is lehet az, hogy min­den hó második felében már neki nincs pénze, pedig hányszor fogához veri a garast mielőtt kiadja. Két óra délután, mindjárt mennei kell. Szórakozottságában irgalmatla­nul befüttetett. Homlokán óriási izzadság cseppek gyöngyöztek, végigördülve az izga­tottságtól, lelki fölindulástól halotthalvány arcán. Idegesen kezdett kotorászni zsebeiben, noha jól tudta, hogy nincs bennük semmi. Nem ! sehogysem tudott megbarátkozni azzal a rideg tudattal, hogy neki nincs pénze. Nem dolgozik-e nemes származásához képest eleget? Nem görnyed-e eléggé a hivatalban. Panama az egész világ. Elhatározta, hogy öngyilkos lesz; meglövi magát és véget vet nyomorult éleiének. Kimerültén rogyott össze egy karosszékbe és lapozgatni kezdett egy előtte fekvő a „Gazdag Szegény“ cimü regényben. Kábultságából félig felocsúdva egy mentő gondolata támadt, hogy t. i. megvizsgálja már rég nem viselt öltönyeinek zsebeit. Hátha! Hiszen Fortunának a lépései kiszá mithatatlanok. Mielőtt azonban hozzáfogott volna hirte­len támadt mentő gondolatának a megvaló­sításához, asztalára készítette Browningját, hogyha netalán ez utolsó kísérlete is kudar­cai végződne, úgy kész egy lövéssel Hádes birodalmába költözni. Az elysion örökké viruló mezején lesz majd számára is boldog­ság mező, amely neki is terem kalászt; rózsa, mely neki is nyílik s forrás, mely neki is } bugyog. Isten veled Rugdosdi 1 Felfedezési útja elképzelhető legrosszabb eredménnyel járt. Zsebei részint üresek, részint pedig lyukasak voltak, melyekben ha volt is valaha, kihullott. Már végre akarta hajtani végzetes tettét. Egy szánalma­san mély sóhaj hagyta el szüleit és búcsút vett a világtól. De üdv neked Zeisz, ki ott trónolsz az ..Olympia bensőjében, glóriával környezve. Üdv nektek is többi istenek a szekrény egyik sarkából egy persely kandi­kéi feléjé. Kinek volt már szerencséje éhezni és kéjelegni imádottjának egy sokat mondó, csillogó és édeskés mosolyában ? Olyas vala­mit érzett sándorfalvi Sánta Sándor a per­I sely megpillantásakor. Mint korom sötét éjszakában a tapogatódzva járónak világos­ságot nyújtó mécses fénye üdvöt és boldog­ságot hoz, úgy szereplőnk is boldogítóját és kisegítőjét vélte fölfedezni a talált perselyben. Kivette s megnézegette alaposan egy vasból készült, dupla zárral ellátott alkot­mány ajtaján a következő felírással: „Első Magyar Takarékpénztár. Jó napokban félre­tett összeg megtakarításához“. Letette az I asztalra, ünnepélyes állásba helyezkedett, szemeiben öröm könnyek csillogtak s egész lénye a boldogság tengerében fürdött. Szinte gyerekies örömben tört ki. Boldog volt, mint életében még soha. El a browninggal. Uj élet nyílt meg számára, amely most kez­dődik. Alázatosan meghajtotta magát előtte és a következő deklamációval köszöntötte: „Te hozzád szólok óh 1“ mystérikus, sötét formá­ban, előttem érthetetlen módon megjelent nemtőm. Te, kiről teljesen megfeledkeztem, általam nem is említve, vagy dicsőítve meg- nyilatkozál, hogy megszabadíts a végvesze­delemtől, az elkárhozástól és a rettegett I haláltól. Te vagy az ón gyámolitó anyám, aki hajlandóságának éltető tejét szívva elég erős leszek majd megküzdeni kinkeserügyász ! életemnek a viszontagságaival. Te emelsz ki

Next

/
Thumbnails
Contents