Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-25 / 4. szám
Nagykároly, 1913. január 25. VI. évfolyam. 4-ik szám. KÖZÉRDEK /’• EF^MELLEK KERESKEDELEM, IPAR ESTT1EZŐGAZDASAG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI' HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesztő; SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7‘— kor. félévre 3’50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— kor Egyes szám ára 20 fillér. Tisztelt részvényes ur! Vettük panaszos, keserű vádakat v'- harzó levelét, melyet élőbeszédképp ii t a pénzintézetek ez évi mérlegeihez. A részvényesek érthető buját-baját tárja fel sok igazsággal az ön levele, mely az érvek egé-z halmazával igyekszik bizonyítani előttünk azt a közludomásu tényt, hogy két három év előtti uj bankalapítások és tőkeemelések fölösleg sek, sőt a közönségie nézve károsak is voltak. Indokolja ezt a kétségtelen axiómát azzal, hogy sokszor az üzleti tőkétől vonták el az emberek pénzét és ez áldozat- készségük eredménye az lett, hogy be- állván a krízis, a tőkében megerősödött intézetek drága kamattal mérték a kölcsönt az üzletfeleknek. Akik pedig abban bíztak, hogy a lombardkamat fizetése melleit is a részvények értékének természetes emelkedése, továbbá az osztalék és lombardkamat különbözete mellett még mindig lukrativ maiad vállalkozásuk, ; szintén keserűen csalódlak. Mindenekelőtt abban csalatkoztak, hogy a kamat- differencia az ö javukra fog beállani, mert sajnos, a lombardkamat olyan ma: gas lett, hogy az osztalék el nem éii és igy ma az üzletre tényleg ráfizetnek. De sokkal nagyobb a csalódásuk és keserűségük azért, mert a tökében megerősödött intézetek drága kamattal mérték a kölcsönt is, amelyet a részvényes azért vett igénybe, hogy uj részvényeket jegyezzen. Ez az ön, a részvényesek nevében hozzánk intézett epistoláj$n;ik foglalatja. Ön, tisztelt részvényes ur — diszkréció mellett megjegyzi, hogy mivel önnek zsenáns volna ez ügyben véleményét a közgyűlésen elmondani, hozzánk intézi interpellációját. Meg ü adunk hát rá ime a választ : * Tisztelt részvényes ur, önt, akit a köz- guny Stimmvich-nek is keresztelt, siratni és védeni: mindig rokonszenves álláspont volt. A tehetetlen teremtést, aki befizeti — sokszor kölcsönvett pénzen — a részvény összegét, a felpénzt, a bélyegilletéket és azután semmi köze aboz, bogy mi történik a pénzévé]. Osztalékot kap, ha kap ; hogy mennyit, az nem tőle függ. O, szegény, legföljebb megjelenik a közgyűlésen és ott a potya- szivarral kárpótolja magát mindazért a méregért, a melyet a szekrényben heverő részyények vagy a folyószámla-kivonatnak a látása miatt nyel és hozzájárul az igazgatóság javaslataihoz, sőt a köszönethez is, amelyet az igazgatóság kap. A keserűség sok mindent elfelejtett, a többek között a multat és a jövőt is. A múltban tudnillik nem volt mindig ilyen szánandó a részvényes helyzete. Tudunk arról, hogy a részvények értéke néhány esztendő alatt jelentékenyen megnőtt, sőt néhány hónap is szép összeg ártöbbletet szerzett a gazdáinak. Mindannyian hallottuk : ez és az ilyen meg ilyen részvényeken százakat, ezreket, tízezreket keresett. Börze nélkül is hatalmas összegű részvényforgalom fejlődött ki a kávéházban, az utcán, a magán-körben. Elfogulatlanul még azt se lehetne mondani, hogy ez túlhajtott és oktalan spekuláció lett volna. Túlzások történtek annyiban, hogy kis pénzű emberek aránytalanul nagy érdekeltségbe fogtak: de a részvény, amelyet vettek, nem volt képzelt érték, mert a legnaivabb spekuláns is úgyszintén tüll, gazé és selyem sálak- ban a legszebb választékkal szolgál: ubletzky Kálmán divatáruháza Nagykárolyban, Deák-tér 18. szám. (Hadnagy-ház.) TÁRCZA. Cmlékbeszéd. Néhai Fürt Ferenc főrabbi, lapunk volt főmunkatársa felett tartotta az izraelita templomban folyó hó 19-ikén Schönfeld Lázár, vinkovcei főrabbi. Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet ! ! A 30 gyásznap elmúltával még egyszer összejöttünk Isten hajlékában, hogy kegye- letesen áldozzunk annak az emlékének, kinek hirtelen elköltözése körünkből, kinek gyászos és oly mély szomorúságot okozó elhunyta, oly nagy és áthidalhatatlan tátongó űrt hagyott maga után nemcsak mélyen sújtott családjában, nemcsak az ő közvetlen működési körében: hitközségében és városában, hanem messze túl e város határán is, a zsidóság egyetemességében, Izrael nagyjai mindinkább ritkuló soraiban. Ado- nenu morenu verabenuhoravhagoonhacadik. Lelki urunk, mesterünk és vezetőnk, kit hű és odaadó hivei oly őszintén szerették és becsülték, ki 17 éven át e diszes templomnak fényessége volt, ki szelíd és nyájas, jóságot és szeretetet sugárzó lényével, szelleme nagysága és jelleme kristály tisztasá- taságában beragyogta e hatalmas méretű Ahitatnak szentelt házat, ki 17 éven át e szent helyről, ez immár elárvult szószékrél hirdette az ő ismert ókesszólásával, mély vallásos meggyőződéséből fakadó istenhitet, a vallástudomány feneketlen mélységéből szinte csodás szorgalommal felszínre hozott isteni bölcsességet, a béke és szeretet, haza- fiság és emberiesség magasztos tanait. Fürt Efrajim főrabbi, a Ti jóságos lelkipásztorotok, a mindnyájunk büszkesége és világitó tornya nincs többé, Veénenü nincs többe közöttünk Kilokach oszo elohim, mert Isten a kegyes és szigorú biró elvette tőlünk, nem találván bennünket elég érdemesnek, hogy továbbra is ily ragyogó, megbecsülhetetlen értékű gyöngy birtokában maradjunk. És ha talán még röviddel ezelőtt a borzasztó gyászhir lesújtó hatása alatt csak a mi egyéni fájdalmunk és gyászunk látszott néma kifejezésre jutni szemünkből gördülő, arcunkon lepergő forró könnyeinkben, ngy ma felocsúdva és némileg beletörődve megválfozhatatlanba, midőn visszanyertük higgadtságunkat és fontolni és mérlegelni tudó nyugalmunkat, csak ma látjuk, hogy ama nagy, látszólag egyéni fájdalmunk kitörésében szinte öntudatlanul benne volt az egyetemesség, népünk és felekezetűnk nagy veszteségének keserű érzése. Csak ma a gyászos naptól kissé eltávolodva vesszük igazán észre, emelkedik világos tudatunkba, hogy nemcsak mi, a közvetlen környezete, hanem egész Izrael egy fejedelmet és egyik legjobbikát veszítette a meg- dicsőültben. 4 És midőn e árván maradt nagytekintélyű gyülekezet a kegyelet szent érzésétől áthatva csekélységemet tisztelte meg, hogy a mai ünnepélyes gyászistentisztelet keretében kifejezést adjak az ő nagy vesztességének és gyászának, melyet minden egyes tagja mélyen átérez és mely minden tagjának lelkét és szivét szomorúsággal eltölti, úgy igyekezni fogok az én egyéni különös nagy fájdalmamat, mely még mindig oly elevenséggel és vad háborgással fölkavarja lelkem nyugodni nem tudó tengerét, Ki godol ka- jom sivrécb ümi jirpo loch, mert mint a tenger mélysége oly mély az én bánatom, ki tudna annak oly hamar enyhülést szerezni, de igyekezni fogok az én egyéni érzésemet háttérbe szorítani és nem annyira a végtelenül jó családfőt, melyet pótolhatatlanul elveszítettünk, mint inkább az embert és mintaszerű papot, hitközségéhez, felekezetóhez és az emberiséghez való lelki vonatkozásait
