Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1913-06-14 / 24. szám

Nagykároly, 1913. junius 14. 24-ik szám. VI. évfolyam. KÖZÉRDEK Éf^MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES TTIEZŐQAZDAS A G ÉRDEKEIT SZÓ LG ALÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton regre’. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesz'.ó SÍM KŐ ALAD R. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7’— kor. félévre 3'50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8‘—kor. félévre 4.— kor Egyes szám ára 20 fillér. Gazdasszonyok szervezkedése a drágaság ellen. Városaink lakosságát valami csodála­tos keleti fanatizmus jellemzi: a saját anyagi érdekeivel való nem töiődömség. Minden városban találunk legalább tizféle klikket, amelyet ugyanaz az anyagi érdek szálai fűznek össze; találunk ezenkívül egy csomó, a legholdvilágosabb célok el­érésére alakult egyesületet is; de nem találunk semmiféle egyesülést, vagy szer­vezetet, amelynek bevallott célja lenne a közélelmezés irányítása, i közélelmezés mos­toha viszonyainak javít-"?'*. Vájjon mi ennek az oka? Hajlandók vagyunk azt hinni, hogy ez az állapot bizonyos szuggesztiónak a következménye. Meg vagyunk róla győ­ződve, hogy a városok lakossága nem tudja azt, miszerint a hús jobblétre szen- derült két- vagy négylábú állatoknak az emberiségre hagyott öröksége, hanem azt hiszi, hogy a mészárosiparnak nagyon költségesen drága gépek segélyével előál­lított terméke. Pedig hát a mészárszék elnevezés alatt ismert h agyaraknak az egész gépberendezése nem áll egyébből, mint egy fatuskóból, egy taglóból és egy éles késből. Megvagyunk róla győződve, hogy a városi lakosság nem tudja azt, hol terem a krumpli és a bab, hanem azt hiszi, hogy ezt a két fontos élelmicikket a zöld­ségeskofák vegyi u'on állilj.. elő. Ha a városi lakosság tudna:, hogy női van a krumpli és bab származási helye, bizony akkor nem rimánkodnék levett kalappal a közvetítők hada előtt, hogy drága pénz­ért adjanak egy keveset ebből a két je­lentős tápszerből. A városi lakosság amikor élelmiszer­ről van szó, nem ismer nagyobb szak- tekintélyt a sarki szatócsnál, ki egy-két esztendő leforgása alatt emeletes palotát épit a lakosság élhetetlenségéből. Őszintén szólva, a közvetítők seregét a bolondokházába kellene csukatni, ha ki nem aknáznák a városi lakosság naivsá- gát, ha nem igyekeznének folyton jobban és jobban táplálni azokat a ferde felfo­gásokat, amelyekről fentebb szóltunk. Hiszen ha elárulnák üzleti titkaikat, ma­guk is beállhatnának a koplalók közé. Ennyi áldozatkészséget nem várhatunk tőlük. De már annyit elvárhatunk, hogy minden városban akadjon egy-két okos, önzetlen vezető ember, aki felnyissa a lakosok szemét s megértesse velük, hogy minden élelmiszer legjobb s legolcsóbb beszerzési forrása: a termelő. B íz összes tavaszi és nyári divatujdonságokban |a legnagyobb választékkal szolgló divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA. Végrendelet. Nem sokára meghalok, írok testamentumot; Birtokomat szétosztom, Hallgassátok mi módon. Lelkem: az az Istené, Testem: az anyaföldé, Egyebem pediglen nincs; Tiétek a többi kincs. pásztélyi Kovács Aladár Nagykároly, 1913. jun. 10. r^T Az ima. Irta: Kármán Ferenc. A társaságunkban egy havas téli éjsza­kán sok keserű szó esettt amiatt, miért ked­vez a gondviselés jobban a butáknak, a ga­zoknak, mint az okos és tisztességes embe­reknek. Mi mindnyájan igen jó véleménnyel voltunk a magunk szellemi és erkölcsi erő­inkről, tehát mindannyian leverten és hara­gosan távoztunk. Rosszkedvűen indultam haza. Körülbelül fólkettő lehetett éjfél után. Az éjszaka csupa fehérség volt. A fagyott hó csikorgóit a lá­bam alatt és amint a tele hold ezüstös fénye rásütött, csillogva villantak az apró jegecek. Egy árva lélek sem járt az utcán. A házak sötét, szögletes tömegei feketén meredtek bele az egyforma fehérségbe, csak a temp­lom ablakai úsztak csodálatos fehér világí­tásban. Nem tudom, hogy történt, de éreztem, hogy vonz ez a világosság. Egy pillanatig megálltam a sarkon és néztem a csöndes templomot, anélkül, hogy eszembe jutott volna kutatni, miért a fény éjjel, mikor nép- telen az ur háza és ki se bojgatja csöndes magányát. Egyszerre megérintette valaki a karomat. Egy tehérruhás szomorú lány állott mel­lettem, izzó szemekkel, leomló fekete hajjal. Hosszú, vékony ujjaival megfogta a karo­mat és meglehetősen érdes, parancsoló han­gon szólott rám: — Jer 1 Mintha öntudatom elhagyott volna, va­lami szédülés formát éreztem. A leány ka­Férfi cikkek: Zephir, turista­ingek, rövid alsónadrág, vászon-, szalma- és posztó-kalap, nyakken­dők, harisnyák, mellények, gummi- ooo köppenyek. ooo !! Uti-ko sarak és bőröndök !l Tanulók fizetéssel felvétetnek. üz ■újonnan megnyílt leg'olcsoToToa-n kapl^a/tols: I Női és gyermek-cikkek: nap­ernyők, fűzők, vászon-kalapok, di­vat női-harisnyák, gyermek-trikók és soknik, g y e r m e k-r u h á k és ooo kötények. ooo Gyermek-kocsik és székek!! Tanulók fizetéssel felvétetnek. Jön az ördög és elviszi mind a panamistákat.

Next

/
Thumbnails
Contents