Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-18 / 3. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK január 18. 3-ik szám. ROTN L1P0T iáiké:ci9íC(Iíse Nagykároly Deák-tér. Mindeníéle legjobb mi­nőségű kályhákban nagy raktár. Szenzációs újdonság! is® Royal kávéházban minden szerdán, csütörtökön, szombaton és vasárnap mozielőadás tanatik. Változatos műsor! Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Éjjeli látogatók! Megszökött férj! Csendöri brutalitás I —: Saját tudósítónktól. — A tragikomikus eset székhelye Fehér­gyarmat nagyközség. Hőse egy m. kir. adó­tiszt, aki alig pár hónapja, hogy magára öltötte a hirnen láncait. Az események fonala Szilágypór község­ből indul ki, amidőn lapunkban hirt adtunk arról a házasságról, hogy Horváth Jenő fehérgyarmati m. kir. adótiszt örök hűséget esküdött élete párjának. A fiatal pár eleinte igen boldog volt. A mézeshetek elteltével azonban a bájos fiatal asszonyra szomorú napok következtek. A férj nejével durván, brutálisan bánt, úgy, hogy egyre-másia érkeztek a levelek a kétségbe­esett asszonykától testvéreihez, amelyben segitségüket kéri, mert életét sem tartja biz­tonságban durva férje oldala mellett. Az asszony testvérei, akik már az eljegyzés alkalmával ellene voltak a házasságnak, a kétségbeesett levelek után egy percet sem késtek, hogy nővérüket — akit rajongásig szeretnek — kiszabaditsák kínzója karmai közül és csütörtökön délután vonatra ültek és elutaztak Fehérgyarmatra. A vonat este fél 10-kor érkezett be és a három testvér egyenesen nővére lakására hajtatott. Az ajtót zárva találták és zörgettek az ablakon, mire a cseléd ajtót nyitott és a három hatalmas, jól megtermett, acélizmu fiatal ember belépett sógora lakására. Horváth azonban — úgy látszik — meg­érezte a sáfrányillatot s mialatt sógorai a cseléddel az ajtó kinyitása ügyében értekcz- j tek, hirtelen kibújt az ágyból és magára kapta ruháit. Cipőjét azonban már nem volt ideje fel- ( huzni s mire sógorai beléptek a szobába, az | ajtón kisurrant s cipőjével kezében futásraj * kapta a dolgot s rohant egyenesen a csend­— Sokat mulattunk, — folytatta komo­ran — nagyon sokat! Testtel-lólekkel bele­merültünk Párisba. .Egyszer együtt voltunk az egyik klubban. Őrülten járta a bakkarat. Minden pénzünket elvesztettük. Le-Balch a játszma hevében a nála levő tiszti élelme­zési pénzt is eljátszotta. Hajnal felé távoz­tunk a klubból. Teljesen letörve! Midőn le­felé haladtunk a lépcsőn, mosolyogva hoz­zám fordul a barátom: — Látod Jóska milyen szerencés embe­rek is vagyunk mi, hogy van szolgálati fegyverünk s azzal küldhetjük magunkat Napoleon elé. A klub lépcsőjénél ült egy vak koldus, földeden fejjel. Kalapja az ölében. Amint meghallotta lépéseinket, hangos köszönéssel alamizsnát kért. Barátom meglökött. — Nézd, egy arany van a kalapjában ! Bizonyosan valamelyik távozó, de szeren­csés nyerő dobhatta bele. Mintha csak ösz- ezebeszéltünk volna, egyszerre hajoltunk le a kalapban levő aranyért s azzal vissza a játékterembe. A koldus aranya szerencsét hozott. Reggelre egész balom pénz állott előttünk. Megmentettük az életünket, becsületünket! A hivatalos pénzt külön téve, megma­radt 120 aranyunkat a koldusnak akartuk adni, ki azonban távozásunkkor már nem volt helyén. — Nem baj, majd itt lesz estére megint, — gondoltuk magunkban s azzal siettünk a kaszárnyába, hol csapatunk a kirukkolásra már készen állt. A gyakorló térről hazajövet a fiuk han- ; gos, pattogó dalába mi is közbe énekeltünk, j Délben az ezredes hivatott rapportra. Ma j sem tudom, ki jelenthetett föl bennünket. Dermedten, némán hadgattuk a vádat: ■ egy koldus kalapjából aranyat loptunk ! Az ezredes dühöngött legjobban az ilyen hihetetlenül szemtelen, hamis vád miatt. Le-Balch előállott s férfias becsülettel bevallott mindent szóról-szóra, úgy, ahogyan történt. Letartóztatták mindakettőnket. A hadbíróság három évi kényszermun­kára ítélt s ennek letelte után katonai szol­gálatunk kitöltésére a légióba osztottak be. — A többit már nagyrészt tudjátok. Le- Balch attól a perctől kezdve, hogy elitéltek bennünket, a szájába nem vett egy csöpp szeszt. Én pedig az ivásnak adtam magamat. A barátom féltő zsugorisággal kuporitotta a kapott garasokat tallérokká s amint tehette I valamelyik koldus markába csúsztatta. Én minden pénzemet italra költöttem, a mámor feledtetett velem mindent, Le-Balch azonban józanságáról vált nevezetessé. Ezért, meg haláltmegvető bátorsága miatt, gyorsan í haladt előre. Mint hadnagy, összes fizetését a szegényeknek adta s együtt étkezett kato­náival. Ügy ismerték már a koldusok, mint ( I Mohamed küldöttjét, ki aranyakkal enyhíti j I — bár hitetlen gyaur képében — az igaz­hivő nyomorult muzulmán szenvedéseit. őrlaktanyára, ahol mezítláb azon mesével ál­lott. elő, hogy sógorai meg akarják ölni! A csendőrségen elhitték « halálra rémült, cipőtlen omber meséjét és erős őrjáratot küld­tek ki az állítólagos gyilkosok megfékezé­sére, akiknek árnyékában meghúzódott a gyenge nővel szemben hatalmas, de sógorai­tól reszkető gavallérunk is. A csendőrök a nővérükkel kedélyesen beszélgető három úriembert anélkül, hogy sógorukat bántalmazták volna, —- jóllehet arcképes igazolványnyal akarták igazolni ki­létüket — egyszerűen letartóztatták és be­kísérték a fehérgyarmati községházához, ahol éjjel fél 11 órától reggel 2 óráig tartó valla­tás után engedték szabadon, amikor kiderült, hogy esziikágában sem volt sógoruk meg­gyilkolása, csak számon akarták kérni tőle a testvérükkel szemben elkövetett durva bru- tálitásait. A három testvér szabadnlása után azon­nal felkereste nővérét es vele együtt elhagy­ták a szegény asszony martiroinságának helyét, hogy felcserélje a kedves, régi ott­honával, ahol boldog leányéveit töltötte. A brutális férj ellen megindult a válóper, egyben a három testvér feljelentést tett a csendőrség, ellen személyes szabadság súlyos megsértése miatt. Bármennyire is tiszteljük az ország leg­kiválóbb intézményét: a csendőrséget, elvár­juk Grabovszky Béla helyettes szárnyparancs­nok úrtól, hogy az ügyet szigorú vizsgálat tárgyává teendi és a jogtalanul letartóztatott embereknek teljes elégtételt szolgáltat. Ruhát fest és vegyileg tisztit Haufel Sámuel = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep:Petöfi-ut 59. villany- és gőzerőre berendezett intézetében T.TT — --—-,r—- ------------------------------------------------------------------------­Szí nház. Legjobban szeretném, ha már vége lenne annak a miiélvezetnek, vagy minek is hív­ják azt a mulatságot, amit még két hónapig szándékoznak nyakunkba zúdítani derék és igen önérzetes művészeink. Igaz, hogy amit itt elmondtam, talán nem egészen klappol a közérdekkel, mert a köz egész máskép gondolkozik, de hiszen tudva­levő, hogy a hirlapirás modern áramlatában teljesen mellékes a közérdek és mindinkább a jó kövér magánérdek nyomul igen helye­sen előtérbe. Szóval, látom ón, hogy az az ember­tömeg, amely megrohanja most nap-nap után Thalia imaházát, feltétlenül szükségét érzi annak, hogy minden este, váltórendezések után, mikor a kamatláb már aludni tér, belever- klizzenek a fülébe egy nyavalygós német operettet, vagy beleharsogjanak amúgy is zaklatott idegeibe egy háborgós Berstein- drámát. Radikális és demokrata szempontból is tá­mogatnom illenék a színházat, mint egyedüli helyet, ahol a felsőbb hotvoló tagjai úgy­nevezett „ganz unzseniert“ foglalnak helyet, a status-quo ante izr. hitközség beltagjainak közvetlen közelében. Modernség szempontjából kalapbemutatási pukkasztásokra, társadalmi szempontból a szembenlevő páholy bennlakóinak lebecsmér- lése, közgazdasági szempontból cselédkérdéset nyilvános megvitatására is fölöttébb alkal­matos hely ez, bár nagy mértékben zavaró.

Next

/
Thumbnails
Contents