Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1913-03-29 / 13. szám

Nagykároly, 1913. március 29. VI. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES TT1EZŐ6AZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI H ETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Karolyi Győrgy-tér 36, Telefon 95. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3’50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— kor Egyes szám ára 20 fillér. A lemondás, mint a boldogulás eszköze. Midőn napjainkban minden oldalról felhangzik a panasz, bogy a nagy és sok tekintetben indokolatlan drágaság miatt a tisztességes megélhetés úgyszólván lehe­tetlenséggé vált, különösen a hivatalno­kok, a középosztály számára s ráadásul arra is kell elkészülve lennünk mindany- nyiunknak, hogy bevételeink apadhatnak ' s kiadásaink még fokozottabb mértékben emelkedhetnek, talán aktuális lesz e kér-1 déssel oly irányban foglalkozni, mely ha nehéz is és nagy elhatározást igényel is, mégis enyhíthet a megélhetés nehézségei által okozott gondjainkon. Nagyon sokan vannak első sorban az erősebb nem, a férfiak között, kik bírnak a tett erejével, de igen kevés van, kik a lemondás erejével vértezve volnának ; hisz önmagunkon tapasztalhatjuk, mily nehéz lemondanunk régi és kedves szórakozása­inkról, a borról, sörről, iheáról, a társa­dalmi együttlét követelte apró-cseprő .kiadá­sokkal járó mulatságainkról s bizony nap mint nap szemünkbe ötlik, mily gyenge lény a teremtés koronája, az ember, ha arról van szó, hogy saját vágyai felett uralkodjék. Az a hatalom, melyet a szellemnek a saját anyaga felett gyakorolnia kell s mely által a szellem egyedül képes a tes­tet akarata alázatos végrehajtójává tenni, az a hatalom sajnos csak kevés ember­nek van megadva. Ez oly művészet, mely nem velünk születik *s melyet csak akkor sajátíthatunk el, ha kis korunktól kezdve gyakoroljuk s mely minden egyes egyed- től nagy kitartást, lank thatatlan lelki erőt követel s ha ebben i művészetben mesterek akarunk lenni, zsenge ifjú kor­tól kell annak gyakorlásához fognunk ! Remek példáit láttam a lemondásnak s mindazok, kik gyakorolták, — kevés kivétellel — mindig nevelésükre utaltak, ha akaraterejük forrásáról esett szó. A legtöbb ember nem éppen nagyra- becsüli a lemondás erkölcsi értékét. Azon­ban azt el nem vitathatjuk, hogy az ilyen lelki erő a szellem önmagán való ural­kodásának alapkövét képezi s az önmér­séklet kellő lelki erő nélkül el sem kép­zelhető. Csakis a lélek ereje képesiti az em­bert jelentékenyebb életfeladatok és célok elérésére, mert csak az az ember tud másokon uralkodni, ki önmagát is uralja, A természetes és áldásos életmódhoz okvetlenül szükséges az akarat és lemon­dás művészete s a boldogulás egy nél­külözhetetlen tényezője lesz e lelki erő s alapja a tökélynek, mely a tisztelet kön­tösébe öltözteti azt, ha kopott ruhájában jár is a milliók sorai között! Csak a kezdet nehéz! Minden egyes győzelem után nő az akaraterő — apad a gyengeségünk szülte önbizalom hiánya, — mig végre a szellem veszi hatalmába a gyenge, uralomra vágyó testet. Nehéz a küzdelem, keserű az ize min­ik LEGJOBB MINŐSÉGŰ VÁSZNAK, KÉSZ NŐI- ÉS FÉRFI FENÉRNEMÜEK, FE- NÉR ÉS SZÍNES PAMASZT TERÍTÉKEK, TÖRÜLKÖZŐK Rubletzky Kálmán DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Tanuló felvétetik ! VÁSZON TÖRLŐK ÉS MIN­DENFÉLE FINOM ZSEB­KENDŐK mindig A LEG- NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN VANNAK RAKTÁRON 0-0 TÁRCZA. Daloviban . . . Dalomban azt a hangot keresem, Amelyik eljut hozzád kedvesem. Amelyiket megérted. A boldogság tavasza oda van, Már nem tudok dalolni, hasztalan, Csak titkon sírok érted. De azt hiszem, te meg nem változol, Az vagy te most is: bájos rószaszál’. Téged , a vád nem érhet. Tán a szivem lett puszta és kihalt, Hogy elfelejtem azt a régi dalt, Melyet szived megértett. (Beregszász.) Hz. Hromkovits V, Győző. Kezdjük élűiről . . . Irta: Lörinczy György. Az igazgató csodálkozva csapta össze a kezét, mikor a fekete gyászruhás fiatal hölgy, félénk kopogtatás után, benyitott a dolgozó- szobájába. Hirtelen lekapta az orráról a szemüvegét s a szemöldökei összeráncolód­tak, ahogy vizsgálódva nézegette .végig a fátyolos, ismerős látogatót. —• Nini, Sárika ! A kis Horváth Sári! Hol jár erre, ahol a madár se jár? Mit csi­nál itten ? És gyászruhában, Sárika ! Mi lelte magát ? A jövevény, vagyis Sárika, lesütötte a szemét és vállat vont. — Hát itt vagyok, igazgató ur, megint. Bárcsak ne is mentem volna el innét soha­sem ! Borzasztó, ami velem történt, igazgaz- gató ur, borzasztó! Igazi regény, tessék elhinni. Nem tudott komoly lenni, nem tudott zokogni. Még gyászruhájában, még kisirt szemeivel sem. Halvány, szép arca, szelíd kék szeme csupa bánat, csupa szomorúság volt, de a hangja úgy csengett, üdén és frissen, mintha meghazudtolná szavát; mintha maga sem tudná elhatározni, hogy nevesse-e, vagy sirassa azt a borzasztó történetet, ami­ről panaszkodik. Gyöngéd, finom és fölüle- tes temperamentum volt, igazi'leány. Olyan, akinek az arca, a szeme, a feje és a szive, az egész lelke arra van teremtve, hogy mosolyogjon és tiltakozzon az ellen, hogy az életet komolyan nézzük, mintha valami tragédia volna, holott csak a bolondos vélet­lennek tarkára mázolt láncolata az. Leány, aki az idő előtt való küzdelemben már hozzászokott, hogy a legfeketébb balsorsot és a legrózsásabb szerencsét egyformán ter­mészetesnek tartsa. Az igazgató, a hatalmas Verő Tivadar férfi és gyermek ruhakel- mékből tavaszi újdonságait megvásárolná, győződj ék meg lioth Adolf deák-téri posztóüzle­tében az árak rendki- vlili olcsóságáról o-o M M M fagy választék női koizfiim kelmékben. M M S*

Next

/
Thumbnails
Contents