Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-03-22 / 12. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. márczius 22. 12-ik szám. a tavaszi különleges sörök: bajor, maláta, márcziusi, salon, király stb., úgy hordókban, mint palackozva ládánként megkezdem árusítását. A nagyérdemű fogyasztó közönségnek felhívom figyelmét (különösen a gyengélkedőknek) maláta sörömre, mely kiváló orvosi szaktekintélyek által ajánltatik. o-o Tisztán kezelt áruk! o-o JJ HAGGENMACHER u kőbányai söreinek főraktára ifj. Matolcsy Sándor Telefon 122 sörraktára Telefon 122 Nagykároly, Grf Károlyi György-tér (nagypiac) A Szolyvai és Polenai vizek fő elárusitását Nagykároly részére átvettem s abból állandó nagyraktárt tartok. — Természetes és nem szénsavval telitett. — Óvakodjunk utánzatoktól mely az egészségre ártalmas. Eredeti csak a Schönborn-féle uradalmi viz. Kapható minden jobb o-o füszerkereskedésben. o-o Sör-udvar. Gyors kiszolgálás denkit. Boldog ember, kinek a hite ép és rendületlen a husvét nagy igazságaiban. De a hit malasztja mindenkire kiterjed, aki a husvét szép ünnepének nagy eszméi tartalmát átérezni akarja. Ebben a zsendülő tavaszban minden azt mutatja: van feltámadás. Az eszmék forrongásában : hogy az igazság nem halt meg, él, hiába hengeritenék követ a sírra, hová elföldelni vélik. A húsvéti locsolkodás. A mi egészséges magyar népünk még mindig úgy csinálja ezt a sok kacajra, jó kedvre fakasztó népszokást, ahogy Poncius Pilátus elkezdette. Mert nyilvánvaló, hogy a husv éti locsolás szokását Poncius Pilátus indította meg, aki bírói pálcát tört az Istenember fölött, de aki csak a vakszenvedelmü Írástudókra hagyta, hogy beteljék a jövendölés, maga pedig nem akarván erkölcsi felelősséget vállalni: mosta a kezeit. Így esett az; A kíváncsiság Éva asszonnyal született. Mi- i kor tehát hire futott Jeruzsálemben, hogy a kálvária kösirboltjából kikelt az, aki nem volt a világból való, — elhengeredett a kő a koporsóról és fényözön közepette kilépett belőle a Megváltó, — a csodahir nagy kíváncsiságot keltett. Mi igaz belőle ? Csak kósza beszéd -e az ? El- ■ végre azok az együgyű jeruzsálemi asszonyok mit tudtak abból, hogy a Megváltónak az ige hirdetéséért kellett meghalnia az emberiségért. Hogy érthessék ők meg azt a földöntúli hatalmat, mely a halál után életet ad, mély sírokat nyit és kápráztató fényben jelenik meg, azt a hatalmat, mely koporsóból kitör és eget leér, mert ö az Igazság ? Mikor tehát hire ment, hogy a keresztrefe- szitett Jézus halottaiból föltámadt, a jeruzsálemi asszonyhad hihetetlen csodálkozása kerekedett felül és vele a kíváncsiság. Már hajnal derengésére csapatosan elözönlötték a jeruzsálemi római követségi épületet, ahol Pilátus lakott. Pilátus nagy zsinatra ébredt föl, amit kiviil, a kapu előtt az asszonyhad támasztott. — Micsoda lárma ez ? riadt föl. Mikor aztán fölvilágosították, micsoda hirt hoztak és miben akarnának az asszonyok me g bizonyosodni, Pilátus parancsot adott szolgáinak : — Zavarjátok el az asszonynépet a kapu alól. A római légiónak házi rendet végző parancsnoka pedig tréfás legény lehetett. Ali űzné el legjobban az összeverődött asszony r sereget ? Mi más, mint egy cseber hideg viz. Es menten a nyakuk közzé zúdítottak ' vagy egy cseberrel, amire az asszonyok olyik csuronvizesen, de valamennyien akkor hevenyészve még szörnyűbb zsinatot csapva szétrebbentek. Es ezzel a húsvéti locsolkodás népszokása kezdetét vette. Bizonyosan megőrizte a szájhagyomány, hogy már az első keresztények éltek ezzel a szokással. Ez aztán idők során sok változaton ment keresztül, és élvezetett a rózsavízig. De bizony ma is az igazi és a jókedv terjesztője, mikor különféle praktikával és örvvél, mikor nem is látja, mikor nem is várja, a kéznél levő locsoló száján kiömlik a viz s megriadt hangon zsörtölődő panasz hangzik föl érte De nem kell azt és nem lehet azt komolyan venni. Nem viszi el azt senki szárazon. Sok helyen az is dívik, hogy a gémeskut elé Böjti idényre halak: Szardínia Orosz hal Tőkehal Kelettengeri héring Göngyölt héring Fülé hering Lazac Halikra (Caviár) Böjti idényre sajtok: Ementháli Trapista Rocfoit Imperial i és különféle csemege sajtok gróf Andrássy és teschéni teavaj. SCHNELL IMRE FŰSZER ÉS CSEMEGE ÜZLETÉBEN NAGYKÁROLY. Legszebb húsvéti tojások. Főzelékek: Friss Carfiol, különféle Co nservek u, m.: borsó, bab, kukorica, Spárga 1" gomba stb. ~ Kugler, bonbon és sütemény — nagy raktára. ..— gy ott. Érezte, hogy idehaza hiába tudja napestig a földet, nem terem az már annyit, hogy az asszonynak meg három apró cselédnek kenyeret adjon. Azután meg egyre jöttek a levelek onnan, messze az óceánon tulnanról. Tarka, pompázó színekkel festették az életet, mely színig tejföl ideát, mig otthon csupa nyomorúság. Sokáig habozott, töprengett mig végre ráadta a fejét. Egy szép reggelen csak bement a városba, vett magának két pantallót, munkás zubbonyt, mert azt írták neki, odaát kinevetik ám az embert, ha amúgy bazaisan ropogos csizmában, pitykés lajbiban köszönt be az uj hazába. Az este, mikor útra kelt, nagyot került a falu körül. Titokban, mintha szöknék, nem akarta, hogy az uj mundér csudájára gyűljön a falu apraja-nagyja. Alig, hogy elérte a vonatot, a gép dübörögve megindult és szava el- folytotta a feleség, agyermekek zokogó szavát. Odaát azután ment is eleinte minden, mint a karikacsapás. Jó munkás, rendes ember volt, megszerették csakhamar mindenütt. Csak az fájt neki, hogy hiába küldözgette hazafelé a sürü, teleirt ákombákomos nagy leveleit, a-post a bizony csak néha napján, nagy ritkán hozott választ reájuk, las- sankint szinte egészen elmaradoztak is a hazai hirek, ha jött is egypár sor, csak anyiból állott, bogy bál? Istennek egészségesek vagyunk, jól megy sorsunk te még csak maradj odaát, keresd a pénzt, nehogy világ- csúfjára, koldus módjára gyere haza. Nem tudta mire vólja a változást, de csakhamar megtudta azt is. Egyszerre csak jött a titkos jóakaró levele, mely vakitó fénnyel villant bele az eddigi sötétségbe. Örzsibez most már mindennap ellátogat az Oláh Pista, úgy mondják, hogy nagyon is értik egymást. Elolvasta ezt a pár sort talán százszor is, azután egyszerre mintha valami éles mett sző fájdalom hasogatná a szivét, eszméletét- vesztve összeroskadt. Mellett e pedig búgva, kattogva, berregve forgott a kerék, süvöltött a hatalmas trans- missiós szij. Mikor társai odarobantak, hogy fölkapják, már késő volt, a gép elragadta és neki sodorta a műhely falának. Az emberi erő parányi, de nagy az isten hatalma. Hosszu-bosszu vergődés után magához tért, ha mindjárt nyomorékul is, de élt. Mit kereshetett volna többet itten a munka, a küzdelem honában ő a megtört, az összeroskadt beteg ? Nem volt már vágya, szenvedélye több csak egy : a bosszú. A mi megtakarított pénze még volt a bosszú betegsége után, azon jegyet váltott magának és most itt van, a jól ösmert, hazai országúton előtte a mosolygó fiatal vetés, amarra messzebb meg szülőfaluja villan elő a sötétlő alkonyaiból. Minél közelebb ért a céljához, annál magasabbra lobogott lelkében a szenvedély. Jobbját zsebébe sülyesztve, görcsösen szorongatta bulldog revolverét, az egyetlen emléket, melyet magával hozott tengerentúli útjáról. Mikor a faluba ért, most is csak úgy elkerülte a rendes utakat, mint mikor elindult. Hajh, pedig de sok is változott azóta. Hazérkezett. Fáradtan roskadt a keskeny loeáraerőt gyűjteni a nagy leszámoláshoz. Bodrit, a komondor, vakkanva ugrott neki, de azután megjuhászodott, nagyon ártalmatlannak vélte a jámbor utast. Ennek meg nagyobbra nőtt keserűsége, érezte, mennyire megváltozott, hogy még a saját kutyája sem ismeri meg többet. Bentről vig kacagós, énekszó hangja ütötte meg fülét. Kíváncsian bekandikált az alacsony ablakon. Sürögve, forogva rakosgatott ott a szobában az asszony, s az asztal mellett ott ült valami tagbaszakadt hatalmas férfiú, aki játszodozva lovagoltatta dérdén a nevető, kipirult apróságokat. S ahogy elnézte ezeket a boldogan megnyugodott embereket, forogni kezdett vele a világ, szeme vérbe borult s kirántva a revolvert zsebéből, neki rohant az ajtónak . . . És ekkor csengve, bongva kondultak meg a harangok és a templom felől harsogva csendült fel százak zsolozsmája: Hazsánna néked, — feltámadott az ur Jézus Krisztus! Odabenn a szobába is előbb csak félve, halkan, majd egyre hangosabban harsogva csendült fel a béke szeretet himnusza. És ő érezte, hogy itt már fölösleges és lassú, szomorú léptekkel ballagott vissza a merről jött, vissza az éjszakába, néki a semmiségnek.
