Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-10 / 32. szám
2. oldal. KÖZÉRDEK aug. 10. 32-ik szám. ▲ Qyjype f iifinmPQIll 1 1 1 AAAAAAAAAAAAAAAAAA adtuk át, ki a legnagyobb pontossággal fogja mint elődje a n. é. közönséget kiszolgálni. Tisztelettel: Kováid Péter és Pia A A ▲ A A ▼ ▼ Oaivuv lUUUllluOyi ■ ■ ■ J Tisztelettel értesítjük a n. ó. nrz: közönséget, hogy cégűnk képviseletét és gyüjtödéjét Lefkovits Sándor füszerkereskedőtől WEISZBERGER JÓZSEF cukorka és déJigyümölcs kereskedőnek Nagkkároly, Széchényi-utca 32 (Némethy Sándor cukrászdájával szemben.) Mh. A A ¥ ¥ w ▼ T Nagykároly és vidéke részére Itttttvtttttvvvtvtt vegyészeti gyára Budapest. T néző bizottság végigvizsgálná ezeket az épületeket ? Biztosíthatjuk róla, hogy anyaga a vizsgálódásnak akad bőségesen és nemcsak a kültelkeken. Többet látna, mint amennyit látni szeretne. Ami pedig a föntebb említett polgár- mesteri fölhívást illeti, hát legyen szabad arra vonatkozólag még megjegyezni, hogy ha a város — igen helyesen — arra inti a lakosságot, hogy tartsa tisztán az udvarokat, akkor célszerű lesz, ba a város elöljár a jó példával és mindenekelőtt a betorkoló mellékközökben és utcákon radikális tisztogatást végez. A jó példa ragadós, ebben az esetben pedig különösen az volna. Az angol példák. Egy könyv akadt a kezembe. A borítók lapján ez a cimirás van: Id. Andrássy Gyula gróf összegyűjtött adomái. Összegyűjtötte Szőts Pál. A gyűjteményből hasítóttam ki ezt az egyet, amely hirtelen aktuálitásra serdült most, hogy két nagy vitázó közt kitört s róluk a közvéleményre és a sajtóra átragályo- sodott az angol kórság. Vitázó társaság ült együtt a képviselőház folyosóján. így indul id. Andrássy gróf adomája. A kormánynak egyik előterjesztéséről vitáztak. Pulszky Ferenc szólította Angliát, Schvarc Gyula Lykurgust, Horváth Boldizsár az osztrák Stein Lőrincet. Id. Andrássy Gyula gróf a sok külföldi I példálódzóval szembe állította a maga esetét, ■ amelyet igy mondott el: Nyíregyházáról elindultam Berkeszye, Vay Adám grófhoz, atyafiságos látogatásra. Gyönyörű hat ló volt a hintóm elé fogva. Valahol, tán Tisza- Dada tájékán, kátyúba zökkent a hintó. Nem használt a kocsis biztatása, se az ostora. Megrekedtünk a kátyúban. Félóra múltán ekhós szekér döcögött felénk. Egy kisvárdai csizmadia szekere, amelyen a debreceni vásárra iparkodott. Megállitom, ahogy a közelünkbe ér s arra kérem, hogy fogja az ő két lovát ami hatos fogatunk elé. ít Szinte megrökönyödtem a csizmadia vá- ! laszára. Azt mondta, hogy nem teszi csúffá az ő két szürkéjét. Nem vegyíti azokat úri lovak közé, mert azoktól jót men tanul-; hatnak. l Hanem, — folytatta — ha a méltóságos ur kifogatja a maga hat lovát s megengedi, hogy az ón kócistrángommal eléje fogjam az ón kettőmet: vállalom a dolgot. Se pénzigóret, se kérés nem hajlíthatta a csizmadia csökönyösségét s úgy történt, amint ő akarta. Kifogattam a hatost s a csizmadia a hintó elé állította a két szürkéjét. Egy-kót: No Csillag I No Sári ! Egy-kót ostorsuhintás, kicsipkézve az egek urának emlegetésével és a hintó kint volt a kátyúból. — Nem csuda, ez a csuda, jó uram — vágott a köszönő szavaim elé a csizmadia. A méltóságos uram hatlova közül áz egyiknek angol, a másiknak török, a harmadiknak orosz, a negyediknek kirgiz, az ötödiknek francia, a hatodiknak burkus szülőfaluja felé húz a szive. Hanem ez a két morcos — s nagyot suhinEgyfeló húz. A kisvárdai csizmadia tanított ki, — fejezte be szavait Andrássy gróf, — hogy a magyar politika szekere elé soha se fogják idegen példákat. Úgy látszik, gróf Tisza István nem olvasta még id. Andrássy Gyula gróf adomáit. ,. , 1 * Értesítés. » I A „FILLÉRBANK I MINT I SZÖVETKEZET“ 1 1 zálogintézetóben mindazok az arany, y- ezüst ékszerek, értékpapírok és ingó- ságok, a melyek a lejáratukat követő 30 napon belül nem hosszabbittattak ||| meg, 1912. évi szeptember hó fM 3-án, kedden délután tartandó pf nyilvános árverésen A el fognak adatni. Az árverésre kerülő e*» tárgyak kimutatása a városházánál <M és az intézetnél látható. ■S#»i«i8IIIit9tíli®í§aSl!l8i Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogteohnikus. hanem forduljon Huszthy közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természethü, :: gyönyörű kivitelű képet kap! :: Egyszerre a leány pajkosan kivoná a kezét az ifjú ujjai közül és egyenesen felém tartott, le akarván tépni azt a feslő rózsabimbót, amelyben akkor éppen ón voltam elrejtőzve. De az ifjú megelőzte és saját ujjait tette ki annak a támadásnak, melyet a rózsa tüskéi intéztek volna a leány kezei ellen. A rózsát letépte és átnyújtotta velem együtt a leánynak. Ő a kebelére tűzött és én hallgattam azt a szivdobogást, mely egy ilyen tündérsziv- ben keletkezik. Az ifjú egyre ostromolta szerelmes szavaival, de a lány — mintha mindegyiket egy- ! egy rózsának nézte volna, melyet átadnak, hogy szagolja s aztán hajitsa el — oly köny- nyedón bujt ki a szerelmes szavak fogai elől. Pedig mi volt akkor a szivében? Szerelem. Annak is a legódesebbje. De kedve tellett benne. Én láttam, hogy mennyire szeretik egymást. Úgy szerettem volna a szemébe kiáltani annak az ifjúnak: O szeret, csak nem tudja kimondani! Ne tétovázz I Ne ostromold ! Mórt, hiszen tiéd a vár és vele a tulajdonosa 11 Halkan susogva kérdezem: — Ki mondta ezt? Megrezzentek az orgonabokrok levelein levő harmatcseppek és az elbeszélő a levél szélére húzódott, hogy magát onnan mutogassa. — Én mondtam, mert éreztem, minő vihar dúl annak a leánykának a szivében, akkor, amikor te ostromoltad őt, ifjú. Én jelen voltam, mindent tudok! Mindent hallottam s azóta semmit sem felejtettem. Jól emlékezem. Ő szeretett, szeret s szeretni fog örökre! — Honnan tudod ezt? — kérdeztem csodálkozó hangon. — Hallgass ide. A múlt télen, mint hópehely, a házuk előtt levő körtefa egyik ágára estem, mely közvetlen az ő ablaka elé nyúlik. Én azonnal megismertem őt és azt hittem, hogy téged is viszontláthatlak, mint az ő férjét. Várok. Nem jösz. Ö egyedül szobájában és néz ki rám, mintha megismert volna engem. Néztünk merően egymás szemébe, mignem az övé könnyel gyűlt tele. Nem tudtam mire vélni. Egyszerre az a gondolat lepett meg, hogy te gáládul visszaéltél szűzies szerelmével. Azt gondoltam, hogy megcsaltad őt I Mert azóta véletek nem találkoztam. Már szinte átkozni akartalak, midőn a lány végre nem birta magába fojtani bánatát, kitörtek belőle a könyek és szivből jövő zokogása közben a következő szavakat hallottam: — Ne haragudj reám, édesem ... ón nem akartam . . . hiszen szerettelek . . . Most is szeretlek... nézd, hogy szeretlek... És egy fényképet szorongatott ujjai kö- j zött, melyre oly sűrűn hullottak azok a j drága könyek. Ezen a fényképen téged is- I mertelek fel. Majd ismét folytatá: — Te is szerettél . . . nagyon . . . forrón . . . kimondhatatlanul és én ... oh én boldogtalan, akkor kacagtam, nevettem és most sirok. — Elég, ne folytasd tovább, — szakitám félbe a harmatcseppet. Elég, mert sajgó szivembe minden egyes szavad tőrdöfésként hatott. Szerettem őt igen, de annak már vége van. — Ugyan, ugyan, mire való ez a nagy-
