Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-12-14 / 50. szám
4. oldal. KÖZÉRDEK december 14. 50-ik szám. H g>?íÖ^& I FEHÉRNEMŰT, CSIPKEFÜGGÖNyÖKET, NŐI BLOUSUKAT LEGSZEBBEN TISZTIT: | » FEUERSTEIN MOSÓINTÉZETEDEBRECEN,Piacu.631 |jp Fiókiiclet: Arany János-utca 15. szám. -^|j^- Telefon: Fcüzlet 11—57. Fiók-üzlet 732. ^ ■ e$Éü s^jsa &zmz efs^i HsSsS 'izv%& g5s^» If^S sZt^s, 'Azvz:. <■?&%&. Iflvm Vzvzg ez*^s £50^ Itwfs 'í^vzA W*rUi &zv^ Sz&zS ZzsKS s^mS' «zvzz h szociológusai már kiadhatták a jelszót: vissza a faluba! — mi még csak most érünk ahhoz a határhoz, amelyen túl a városok igazi jelentősége kezdődik. És tisztában vagyunk vele, hogy a városok azok az archimédesi pontok, amelyekbe fogódzva ki lehet vetni berozsdásodott sarkaiból a magyar glóbust és kiegyenesíteni ekliptikája ferdeségét. Tudjuk mindezeket és hisszük, hogy mindezek el is fognak következni, azonban az eljövendő nagy változásokban kevés része lesz a városi kongresszusoknak. A kongresz- szusok dacára történnek azok meg, ha az idejük elérkezik. Tiz-valahány esztendeje kongresszúsoznak a polgármesterek és a főjegyzők, — mivel vitték azóta előre a magyar városok ügyét ? Nem mondjuk, sok életrevaló eszmét fölvetettek, de lett-e testté valamelyik igéjük ? Nem a városi törvényre gondolunk, hanem egészen jelenléktelen dolgokra — mit tudtak belőlük megvalósítani? A kongresszusok elméletben mindent gyönyörűen kidolgoznak, gyakorlatilag csak egy dolgot visznek keresztül : üdvözlik a magas kormányt. Azt a magas kormányt, amely mindenüket elszedi a városoknak és cserébe a nyakukba varrja a maga kötelességeit. Az adószedés munkája nyilván őt illeti, hiszen abból él: végezteti a városokkal. A katonaságra igazán nem a városoknak van szüksége, ez igazán evidens állami érdek: a sorozás, a nyilvántartás mégis a városokat terheli, még pedig nem az állami adóból, hanem a polgárok városi közadójából. A köz-: rendet és közegészséget is a városok fizetik meg, inkább rosszul, mint jól, ami meg is látszik rajtuk. Mit térit vissza mindezekből az állam? Borravalót ad a tisztviselőknek, elvárván tőlük 'a választások idején esedékes i hálát. Protekciós falatot dob a városoknak, ha érdemeket szereznek rá, legnagyobbakat azoknak, amelyeknek sikerült miniszter-képviselőt fogni. S ezt a magas kormányt üdvözölte a: kongresszus egyhangú lelkesedéssel. Ellenben egy hang se volt, amelyik meg merte volna mondani, hogy a magyar városok életerejét az állam szívja el. Azt mondják, az nem opportunus dolog a városok szempontjából. Sokkal opportunusabb a magas kormánynak hódolni. Lehet. A polgármesterek szempontjából bizonyosan az. S ez az oka annak, hogy ami a városkongresszusokon történik, sohase jelent többet egy vezércikk-témánál. Ámbár inkább lehetne kroki-téma. Oktatás. —~l _____ ___r~" ÉR TESÍTÉS. a „Fillérbank“ == mint szövetkezet = VI. évtársulata 1913. január 1-én nyílik meg. Beiratások 1912. nov. 1-töl a bank helyiségében eszközöltetnek. Ezideig 2000 tag tartozik az intézet kötelékébe. A VI. évtársulatba belépő tagok beiratási dijat nem fizetnek. Heti betétek után 6°/0 kamat téríttetik meg, * S Levél a kolostorból. I. A csendes őszi est piros súgára Kék árnyat fest a zárda vén falán. Zúg az avar, mintha valaki járna, Mintha te volnál, büszke, csalfa lány. Pedig a multat én már eltemettem, Le is csitult megzaklatott szivem: Az énekek énekét elfeledtem, Amit tudok még: csendes rekviem. Minden embernek sorsa meg van Írva, Minden bús s vig történet vége egy; De az enyém véget nem ér a sírba, Az én sorsom, hogy engem elfeledj. És elfeledtél. Életem könyvéből Kitéptem azt, mi rólad írva volt; S mi megmaradt a pusztítás tüzéből, Egy semmitmondó szürke folt. Elfogja lelkem egy csodás igézet, Mind hasztalan hunyod be két szemem, Mert látlak mindenütt, bármerre nézek, S nem tudok tőled szabadulni sem. Imádkozom, szemem a könyvbe mélyed, De lelkem kószál, Isten tudja hol, Veled beszélget és csak arra ébred, Mikor kápolnánk kis harangja szól. Az én imám utat az égbe nem lel, Kerül engem az Istenfélelem, Rád gondolok a régi szerelemmel És sírok érted: Oh maradj velem. Agyam felett az Isten anyja képe, Áldó kezét is szinte erezem. Mégis, ha oda térdelek elébe, Mosolygó arcod látom kedvesem. Neved kiáltja mélység és magasság És százszor visszacseng a boltíven. Szétnézek félve, nehogy meghallhassák, Amint visszhangot ver reá szivem. Vadul lüktet erem és ég e homlok; Kinos önvád, szaggatja szivemet. Uram, előtted im a porba omlok, Távoztasd tőlem a kisértetet. Levél a kolostorba. II. Írod: rád nézve meghalt a világ, Szived sötétjén csillag sem ragyog. Hát én, szegény, kis, hófehér virág, — Amint becéztél — semmi sem vagyok ? Hiába hordod azt a szörcsuhát, Hiába térdelsz az oltár kövén : Az Ur trónjához el nem ér imád, Szerelmed, vágyad ide vonz körém. A bús kolostor folyosóiban Ha jársz, fejed felvetni nem mered, Az árny, mely melletted elsuhan, Képmása annak, kit szived szeret. Ágyad felett, szobád fehér falán A glóriás szűz Mária tekint; De ha rá nézel, —■ oh csodás talány — Halovány arcom néz le rád megint. Barátok ajkán csöndes éjjelen Fd-felcsendül a méla rekviem; Lelked megrezzen és önkénytelen Feljajdulsz sirva : Oh szegény szivem! Lélekharangot hallasz kongani S toronyban az éjféli óra üt, Lázban vergődsz s nem tudsz lemondani, Szerelmes szived üldöz mindenütt. Előkelő urinő, a tanítványok lakásán úgy kezdők, mint haladók részére francia es német nyelvből szerény dijjázással órákat ad. —- Cime meg- j tudható a kiadóhivatalban. Nem akarok többé már tudni rólad, Keresztet tettem emléked fölé: Többé szivem se kérdi, merre, hol vagy ? Halott az is már, bűnöd megölé. És mégis, hogyha jő a csendes este, Árnyak suhannak lassan, nesztelen. S lelked bár lelkem soha nem kereste, Elém tűnsz utón és útfélén. Elváltunk akkor .. . Büszke homlokod Nehéz mártirkoszoru vérzi meg. De azt hivéd, hogy könnyen megszokod S mindegyre jobban érzed, mily rideg! Es én szegény, kis hervadó virág, Látnál, n.egesne szived sorsomon ... Nincs óra, hogy ne gondolnék reád S forró könnyektől nedves vánkosom. FRANKL PEZSŐ ........ VASKERESKEDŐ ^ NA GYKÁROLYBAN, SZÉCNENYI-UTCA. TELEFONSZAM 113 TELEFONSZÁM karácsonyi ünnepek alkalmából ajánlja elpusztíthatatlan, fehér, rézabroncscsal övezett konyhaedényeit és felszereléseket, továbbá dús raktáron levő vadászati cikkeit. KORCSOLYÁK!! MÉLYEN LESZÁLLÍTOTT ÁRAK MELLETT Magyar kir. lőpor áruda. = Egy tanuló felvétetik.
