Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

Érmellék, 1912-09-28 / 39. szám

ÉRMELLÉK szept. 28. 89-ik szám. 2-ik oldal. KOXCX Telefonszám 701. fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogástala­nul a legjutányosabb árak mellett, llElIRECltEli» Gyár és föüzlet: Arany János-utca 10. szám. Telefonszám 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek. sujtóbb kritikát gyakorolhasson a közbirtokos­ság egyes tagjai felett. Az ipartestület zászló- szentelési ünnepélye alkalmával ugyanis a rendező-bizottság egy szöget küldött a bir­tokosságnak. A birtokosság választmánya a szög megváltási árában 200 koronát szava­zott meg, amely ha ugyan nem is állott arányban az évek óta nyert jövedelemmel, az ipartestület vezetősége hálás köszönettel vette s igyekezett az adományért hálájának lapunk utján is kifejezést adni. Annál in­kább feltűnést és elkeseredést keltett az iparosság körében a közbirtokosság vasárnap hozott azon határozata, amely szerint a tagok többsége — a felszólalók szerint azon indok­ból, hogy őket külön-külön nem hivták meg az ünnepélyre — egyszerűen nem hagyta jóvá a választmány határozatát és megtagadta a szög árának kifizetését. Ilyenformán a szögért a közbirtokosság egy fillért sem fizet, jóllehet a szöget ünnepélyesen beverték a zászlóba. Az ügy most abban a stádiumban áll, hogy a vezetőség mindent elkövet arra nézve, hogy a gazdálkodókat a nevetséges határozat megváltoztatására bírja, ami, ha nem sikerülne, egy per lesz a dologból, ahol az ipartestület mint felperes követelni fogja a zászlószög árának megfizetését. A per mindenesetre érdekes lesz, mert ilyen dolog aligha fordult elő ebben a gavallériájáról hires Magyarországon. Kiadó lakás, esetleg üzlethelyiség. Érmihályfalván, a fő-utcán, a gyógyszer- táram mellett lévő 2 szoba, konyhából álló lakás, amely üzlethelyiségnek rend­kívül alkalmas, november 1-től kiadó. Gaszner Béla gyógyszerész. FedákSári, Zsigmondy Anna és Borbély Lili mind a Gaszner-féle „Ibolya crémet“ hásználják. Pannonia-szálloda Érmihályfalva, Négy újonnan fényesen berendezett szoba! Kó­ser konyha. Pontos kiszolgálás. Mérsé­kelt árak. Székelyhid. Néhány szó a színészekről. A végelgyengülés utolsó stádiumában tengődő „Székelyhidi Hirlap“ néhány hónap­pal ezelőtt sippal, dobbal és ékes trombita­szóval adta tudtára csekély számú előfizetői­nek és még csekélyebb olvasóinak az örven­detes hirt, hogy a szinügyi bizottságnak nagy utánjárás (?) s nagy anyagi áldozatok árán (?) sikerült Magyarország egyik legjobb (?) színtársulatával szerződést kötnie. Ettől kezdve a lap hasábjain állandóan felszínen volt tartva a színészet. (Zárjelközt tudatjuk olvasóinkkal, hogy a „hasábok“ kifejezés alatt ne értsenek valami nagyon sok hasábot, mert a „Székelyhídi Hírlap“ hasábjainak száma előfizetőinek számával áll arányban.) Ha valaki aztán megtette azt a nagy áldozatot, hogy kezébe vette a fentjelzett hírlapot, boldog megelégedéssel olvashatta, hogy mily kitűnő színtársulat fogja Székely- hidat előadásaival boldogítani. Megtudhatták a lapból azt is, hogy mily kitűnő erőkből van összeállítva a társulat, mily pazar a ruhatár, mily fényes a dekoráció, mily nagy tehetség az igazgató — sőt ha jól emlékszem még a szinlaphordó kiváló erényei is felvol­tak sorolva az említett hirlap hasábjain. Ezeknek a cikkeknek köszönhető aztán, hogy Székelyhid közönsége lázas izgatott­sággal várta a társulat megérkezését. A tár­sulat hosszas Ígérgetés után végre megérke­zett. Hanem egy kis baj történt ... A nagy sípolás, dobolás és trombitálás annyira felcsigázta a közönség fantáziáját, hogy valami szépet, valami nagyon szépet várt és ... és nem kapott semmit. A nagy hangon hirdetett művészi erők beolvadtak szárnypróbálgató kezdő színé­szekké ; a társulat tenoristája még elfelej­tett megszületni; a nem létező baritonistának állandóan tüdőhurutja volt; a drámai színész­nek kicsiny a székelyhídi színpad s nem tudott rajta játszani; a pazar ruhatár, — eltekintve egynéhány szereplő saját ruhájától — néhány darab fogyatékos rongyból állott; a fényes dekoráció .... no erről még jobb egyálta­lán nem beszélni. Elismeréssel kell azonban adóznunk a társulat két tagjának, akik a művész nevet szó szoros értelmében megérdemlik. Egyik Beleznai Manci, a másik Szécsi Emma. Ők igazi művésznők, egyiket a játéka, a mási­kat a hangja teszi azzá. Rendkívül nagy csapás lehet rájok nézve, hogy balsorsuk ily gyenge társulatba sodorta, hol tehetségük nem tud kellőkép érvényesülni. A társulat többi tagja eltekintve három elég jó erőtől — mint fentebb említettük — szárnypróbál­gató kezdő, kiknek egy másikából lehet még jó színész, akik azonban most még mindannyian a kezdet nehézségeivel küzdenek. Ez alkalommal nem mulaszthatjuk el, hogy az igazgatónak egy tapintatlan eljárása felett pálcát ne törjünk. Mi abban a meggyőződésben élünk, hogy az ember azért megy a színházba, hogy ott szórakozzék, élvezzen. Az igazgató ur ugy- látszik ellenkező nézeten van velünk, mert ő valószínűleg azt hittei, hogy a közönség­nek azért kell színházba járni, hogy az igazgatónak legyen bevétele. Mind a két felfogás jogosult. Az igazga­tónak a közönség ad bevételt, ezzel szemben az igazgató ad a közönségnek szórakozást. Ez idáig tiszta üzlet. Az igazgató ur azon­ban 14-én a közönségtől bevette a maga felemelt járulékát, adni azonban nem adott érte semmit. Megengedte, hogy egy rend­kívüli nehéz darabban, melyet hivatásos I színészek is csak hosszas próbák után képe­sek előadni, egy székelyhídi előkelő urileány néhány felületes próba után a fő szerepet eljátsza. Az igazgató ur már nem mai színész. Nem hisszük, hogy ne lett volna tisztában azzal, hogy a darab nem fog sike­rülni. Meg vagyunk róla győződve, hogy tudta. De a kapzsiság, hogy a felemelt helyárakkal telt háza lesz — nem engedte meg, hogy a szereplő úri leányt felvilágo­sítsa arról, hogy ily nehéz darab előadásához több próbára van szüksége. Ezzel az eljárá­sával megkirtott egy ártatlan úri leányt, de ' erős tortúra x helyezte a publikumot is. Mert az előadáson a publikum az élvezet helyett, állandóan attól rettegett, hogy a műkedvelő úri leány, aki az egész Székely­hid szeretetét és tiszteletét bírja, beletalál sülni a darabba. Ezt pedig beláthatja az igazgató ur nem a legfelségesebb élvezet. S ennek oka senki más nem volt, mint az igazgató ur. No, de mit törődik az igazgató ur! Célját elérte. Bérlet szünetben telt háza volt! Reméljük, hogy ez első és utolsó látoga­tása volt Székelyhidon. Eljegyzés. Forgács Vilmos Nagyváradon állomásozó m. kir. csendőrhadnagy eljegyezte néhai Dövényi Pál székelyhídi földbirtokos kedves és bájos leányát Annuskát. Presbiteri gyűlés. A székelyhídi ref. egyház­tanács 1912. szeptember 22-én gyűlést tar­tott. Egyháztanács Thamássy Lajos tanítót, megrongált egészsége helyreállítása végett egy évre szabadságolta. Az iskolákban a téli félévben az egyhuzamban való tanítást hosszas vita után elfogadta. Ennél fogva ref. iskolákban a tanitás f. évi október hó 1-től április 24-ig egyfolytában fog tartatni. Czeluk Józsefre kirótt sirhelyköltségét a presbitérium elengedte. Felebbezés a bírói fizetés ellen. A város lakosságának egyik tekintélyes része a kép­viselőtestület ama határozatát, a mellyel a bírói évi fizetést 400 korouáról 800 emelte fel, megfelebbezi. A felebbezők indokul azt hozzák fel, hogy a biró megválasztásakor tudta azt, hogy milyen fizetést adnak mun­kájáért s igy a fizetésemelést azért sem tartjók indokoltnak, mert a régi fizetésért akad elég ember a városban, aki a bírói tisztséget elvállalja. Részünkről sem a felebbezést, sem annak indokát nem tartjuk a város polgár­ságához méltónak. Nem pedig azért, mert Doby József főbíró kötelességeit jóval túl­haladó munkálatokat teljesít a városnak, de egész idejét hivatalában töltvén külső gazda­ságát teljesen elhanyagolja s igy a részére nyújtott fizetés nem hogy fedezné összes kiadásait, de a reprezentácionális költségekre is kevés. A mi Doby főbírónak ezen állásá­ban kifejtett tevékenységét illeti, arról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Doby mint felvilágosodott ember, a haladás és alkotás embere. Hogy azonban üdvös eszméi hajótörést szenvednek annak egyéb okai vannak, részint a segítő társ hiánya, részint bizonyos körök, a kik a haladás legelkesere- dettebb ellenségei. No meg a büszke kényur is, aki még ma is csicsókát termel a város közepén, ahelyett, hogy bérházakkal segítene a város mostoha lakásviszonyain, a mely többet jövedelmezne a csicsókatermelésnél. Nem tudjuk mi a célja a felebbezésnek, a melyet a felsőbb hatóság bizonyára el fog utasítani, egyet azonban előre jelezhetünk, azt, hogy azok, akik boszuból az érdem méltó elismerése ellen agitálnak nem érnek célt, mert Doby József főbírót ezzel méltat­lan támadással nem fogják eltántorítani attól, hogy azután is egész idejét, ambícióját Székelyhid fejlesztésének szentelje. Sorozás. Székelyhidon a sorozás f. hó 28. és 30. valamint október hó 1-én lesz megtartva. Kappanlopás. Adám Gusztáv vendéglős feljelentést tett a csendőrségnél, hogy isme­felhivom du- A+tfVn PCA^Áll raktáramra, a mel. minőség tekinteté- san felszerelt MO uUIi vStll Op ben felülmúlja a összes égetett cserepe­OüZdäk íl^ ^OllTlOt ket Teijesen vízhatlan és idők folyamán mindig tartósabb lesz. Továbbá ajánlom beton- és hidcsövek, itatóvályuk, cement folyamhomokkal dúsan felszerelt raktáramat az építtető közönség szives figyelmébe. Pontos, olcsó és jó kiszolgálás KATZ JENŐ az Óxix3.il3.ál37-fal-vai első ‘toetoxa.g'37-ár t-oJ.ajc3.oxi.osa. ■Ä* ■ ■■

Next

/
Thumbnails
Contents